Gabsic motoros blogja

Motorosok lehúzása - Egy újabb bőr...

2011-11-12T01:21:00.000-08:00

Tegnap volt szerencsém részt venni egy, a műszaki vizsgáztatás aktuális kérdéseit feszegető konferencián. Jelen voltak az NKH, a GVOE, az autós nagykoalíció, és a vizsgálóállomások képviselői.

Sok kérdés felmerült, aminek az aktualitása jogos volt, de hát az éremnek mindig két oldala van - avagy egy szűk kör jogkerülő magatartásának kizárása miatt mennyire is lehet szopatni a többséget?

Engem konkrétan a MAMI képviseletében jelen lévő jóember "érvei" akasztottak ki.

Annyiban igazat adok, hogy a segédmotorok kérdéskörét rendezni kellene végre - közel félmillió jármű közlekedik útjainkon bármiféle szabályozás vagy nyilvántartás nélkül, jelentős részük szabálytalanul, hiszen valójában nem ebbe a járműkategóriába tartozna, csak "adóoptimalizálás" eredményeként vannak smkp-ként használva. Ezt a kört rendbe kell szedni, kötelező regisztrációt előírni, teljesítményméréssel egybekötött vizsgáztatást bevezetni - bár a költségoldal itt elég kérdéses - vagyis ki fizeti ezt meg? Mert szép dolog előírni minden vizsgahelyre görgős teljesítménymérő padok telepítését, de ez mikorra térül meg, milyen önrész mellett lehet ezeknek a járműveknek a vizsgáztatását végezni? Nyilván a kategória sajátosságait figyelembe véve a vizsgadíjaknak alacsonynak kellene lenniük...

Persze erre az egészre egyszer már megvolt a kész szabályozás, elfogadott jogszabályokkal, amiket aztán töröltek - jöttek a választások, fél millió potenciális szavazót mégsem lehetett megszopatni....

Bonyolult kérdéskör...

Ekkor jött a még bonyolultabb... vagyis a motorkerékpárok... Itt is igaz, hogy a jelenlegi vizsgarendszer kb semmit sem mond a jármű tényleges műszaki állapotáról. Igaz az is, hogy így ezek az akár 250-300km/h-val haladni képes járművek a tényleges műszaki állapot értékelése nélkül közlekednek az utakon. De itt jött a MAMI-s faszi részéről a csavar: ők kidolgoztak egy vizsgarendszert, amelyben a motoroknak is mérnék az emisszióját, a teljesítményét, valamint a vizsgabiztosok részére speciális motoros képzést javasolnak az engedély nélküli átalakítások kiszűrésére.

Mert szerinte milyen az, hogy a személygépkocsikon mérünk zöldkártyát, a motorkerékpárokon meg nem? (szerintem nem a motoroknál kéne kezdeni, hanem mondjuk a lassú járműveknél - lásd zöldrendszámos traktorok, amik SOHA nincsenek vizsgára állítva, és 100as csövön ontják a kipufogójukon a kormot meg a rákot)

Mert szerinte milyen az, hogy a motorkerékpárok sok esetben nem a tényleges teljesítményükkel szerepelnek a forgalmiban? Példaként hozta, hogy 140-150 lovas 1000-as motorra a szalonban vesznek folytáskészletet, így az egyből 25KW-os lesz, ezt bejegyzik az okmányokba, a tulaj meg utána kiszedi 3 perc alatt a folytást. Emiatt kellene vizsgán a kötelező teljesítménymérés. De - kérdem én naivan, az ügyeskedő tulajdonos nem fogja visszatenni vizsgára a folytást, majd másnap újra kivenni???

A java viszont csak ezután jött: ez az egész vizsgarendszer azért lenne jó, mert ugye a motorkerékpár luxuscikk, tehát aki megengedheti magának hogy motort tartson, attól jóval magasabb vizsgadíjat lehetne beszedni, hiszen okoz neki problémát. Így pedig a mopedeknél szükséges teljesítménymérőpad költségei rögtön sokkal gyorsabban megtérülnek, hiszen így azt a nagymotorosokkal lehetne megfizettetni.

A faszinger csak arról felejtkezett el, hogy nem minden forgalomban lévő nagymotor 3millió forintos 1000-es gép ahogy az ő kis buksijában elképzeli... Vajon mit jelentene ez a szabályozás az autó alternatívájaként is használt kisköbcentis járművek, pl az MZ-k, vagy a faszi által mindenféle szarnak elmondott távolkeleti (nem japán) motorok tulajdonosainak? Szerintem nem kell ecsetelni...

MZ, és Jawa tulajdonosként - ( és azt hiszem a legtöbb MZ-s nevében is ) - én erre azt tudom csak mondani: A K***A ANYÁDAT MAMI!!!!

Persze a kérdésre, hogy Európában hogy is működik ez, a faszi beismert, hogy úgy mint nálunk. De persze igen, járjunk élen lehúzásban és túlszabályozásban e téren is Európa előtt, ugye!?

Viszont minden elismerésem az NKH-nak, Mikulás Róbertnek, és néhány vizsgaállomás vezetőjének, amiért próbáltak kiállni, és érvelni ez ellen az orbitális baromság ellen.

Zalai kanyargás - Szlovéniai tekergés

2011-08-30T12:22:00.000-07:00

Zala túra… Mi jut róla eszembe? Buli, Zubrovka, kanyarok, Mézes-Vilmos, naaaagy adag jóóóóféle kaja, és jó társaság. Tehát tavaly nagyooon jó volt, emiatt aztán amint tisztázódott, hogy szabad leszek-e idén augusztus 26-28 között, azonnal fel is jelentkeztem a listára. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis Orsival együtt, mivel bevállalta az asszony, hogy eljön velem megnézni milyen is egy MZ-s túra. 2 nappal túra előtt megjött az ebayről rendelt rádióm, amit rohammunkával a túra előtti napon applikáltam fel a Nikire. A pakolás-készülődés az utolsó nap estére maradt.

Az igazi MZ DELUXE felszereltség

Pénteken délután munkaidő vége előtt 10 perccel már húztam haza, egyrészt mivel Orsit vártam a busszal, másrészt még szivargyújtós hosszabbítót kellett gyártanom, meg még a motor sem volt felpakolva… Ennek fényében érthető, hogy a fél négyre tervezett indulás helyett fél öt után ültünk csak fel az ETZ-re, de utána aztán rendületlenül haladtunk lefelé. Sajnos a GPS most is elkezdett rendetlenkedni, az IGO többször is lefagyott, jó lenne már rájönni, hogy mi a fene baja van neki…

Keszthelynél a temetőnél meg is volt az első ilyen kényszerpihenőnk, akku ki-akku be, és már mentünk is tovább. Kb 1 km-t mert ekkor megint lefagyott az IGO… buszmegállóban félreállás, gyors gps szerelés, közben elhúz mellettünk két motor felpakolva, egyik MZ, gyanúsan ismerős... Két kilométer múlva utolértük őket, aztán ők fordultak balra, minket meg jobbra vitt a navi… Gondoltam jó, ha navi szerint erre gyorsabb akkor próbáljuk meg. Innen egészen Nagykanizsáig meg sem álltunk, de mivel már fájt a hátsónk, ezért a kanizsai MOL kúton pihentünk egy negyed órát. Indulás után egy km-t se megyünk, ott áll 3 MZ az út szélén.

Ha nehezen is de csak utolértük egymást

Gyors visszafordulás, HLaciék és Actionék voltak. Gyors üdvözlés, felcihelődés, majd a hátralévő 15km-t Becsehelyig együtt tettük meg. Ami viszont poén volt: én akinél volt GPS, így tudtam hogy merre kell menni, hol mentem? Hát hátuuuul… :)

Boge-éknál - volt még hely a sátraknak.

Becsehelyen Boge-éknál már többen is ott voltak, de szerencsére sátorhely bőven volt, kilőttünk egy szimpi helyet aztán gyors sátorállítás mielőtt még besötétednénk. Az új matrac, a pumpa, és az újravezetékezett szivargyújtó aljzatom jól vizsgázott, kényelmes helyet sikerült varázsolnunk. Az este jó hangulatban telt, majd korán aludni mentünk a hajnali kelés meg a stresszes indulás miatt. Alvásról persze szó sem volt, a sátorban levő kb 40°C-os hőmérséklet miatt. Oké, akkor kinyitjuk az ajtót, a szúnyoghálót, és máris jó szellőzésünk van. Király, lehet aludni. Egy óra múlva arra ébredek hogy valami mászik rajtam. Meg máshol is. Meg más valahol. Mi a….? Lámpát kapcsolok… Hangyák mindenhol… Lehet hogy mégsem volt olyan jó ötlet kinyitni a szúnyoghálót???? Meg valószínűleg egy hangyaboly lehetett valahol a sátor alatt…

Reggeli készülődés

Reggel kb 3 óra alvás után korán ébredtünk, összecuccolás, reggeli, mentünk tankolni, majd találkozó a Polai templomnál Becsehelyen. Szép régi templom, amely átvészelte a török időket, belseje egyszerű, csupán egy magyarországon egyedi díszes rózsaablak díszíti. Nem sokkal később Horváth Gábor plébános Úr ismertette velünk a templom történetét, majd motorszentelés következett. Ennek nagyon örültem, már korábban is szerettem volna ilyenre eljutni de valami mindig közbejött…

Motorszentelés

Motorra pattantunk, felmentünk a kilátóhoz, majd elgurultunk Zalabaksára, út közben egy díszesen felfestett olajkutat is láttunk. Baksán a Czupi csárdában ebédeltünk, és veteránmotor-gyűjteményt lehetett megnézni.

Ebéd, Czupi csárda... avagy káosz a köbön

A motorok viszont érdekesek voltak

Az éttermi kiszolgálás enyhén káoszba fulladt, több mint fél órát kellett várni az ebéddel, de semmiféle logika nem volt a kiszolgálásban, volt aki már a másodikat is megette miközben sokan még a levest sem kapták meg. A kiírással ellentétben az egyik menühöz nem járt leves, a másikon meg a salátát és a sütit spórolták meg. Azt hiszem a Czupi csárdával úgy leszek mint Pécsett a Família kempinggel: messzire el fogom kerülni… Ebéd közben befutott két szlovén motoros, akik megígérték, hogy levezetnek minket Lendvára, ugyanis a fő tér bográcsfesztivál miatt le van zárva.

Találkozó a szlovén motorosokkal

Tehát ebéd után irány Szlovénia. Ha nem láttam volna az egykori határátkelőhely bódéját, akkor is tudtam volna, hogy valami nem stimmel… Ahogy átgurultunk a bódé mellett, eltűntek az utaktól a kátyúk! Ki érti ezt???! Szép utakon utakon gurultunk Lendváig, közben csatlakoztak hozzánk Lendvai motoros navigátoraink is. Első utunk a kápolnához vezetett, jó keskeny, meredek utakon mentünk, de megérte, csodálatos kilátás tárult elénk.

Lendva - volt egy fajta panoráma

Lehetett volna 1.5 Euroért lehetőség múmiát nézni, de én ezt inkább kihagytam. Inkább a tájat és a kilátást nézegettük, majd újra motorra pattanva legurultunk a belvárosba. Itt éppen nagy banzáj volt, a belváros le volt zárva, bográcsozók végig a fő utcán, nagy füst, kirakodók, ott volt egy standdal a motoros klub is jelen volt aminek a tagjai odavittek minket.

Lendva fő utcája - éppen bográcsfesztivál volt

A rendelkezésre álló 30 percben elnyaltunk egy fagyit, és végigsétáltunk az utcán, aztán indultunk tovább.

A Mura - egy kis nyugalom

Ezután megnéztük az örvénylő Murát és a kompkikötőt, aztán visszamentünk Becsehelyre ahol már várt minket a vacsora. Finom csülkös bablevest kaptunk, akkora adagot ami két ebédre is elég lett volna. Ekkor fél nyolckor még arról volt szó, hogy gyorsan együnk, mert majd indulni kell borkóstolóra és csillagvizsgálót nézni.

Na ez egy emberes adag csülkös bab volt - felével bírtam csak

Hamar be is kaptuk a kaját, aztán 5 percet beszéltem az otthoniakkal. Mikor felhívtam őket még jó idő volt. 5 perc múlva le kellett tennem, mert az udvar olyan volt mint egy felbolydult méhkas, fújt a szél, mindenki szaladgált valamivel a kezében. Hamar kiderült, hogy a csillagvizsgálós program a vihar miatt elmarad. Én meg már söröztem előtte, úgyhogy a borkóstolóra sem mentünk el. Maradtunk tehát páran, és a viharos szélben az udvaron egy sörrel vigasztalódva vártuk hogy visszajöjjön majd a borkóstolós csapat, és tudjunk fürödni menni. Közben a szél fokozódott, meg kellett erősítenem a sátor lekötését, aztán bemenekültünk a garázsba, olyan szintem hordta már a port, homokot a szél.

Ide menekültünk a vihar elől - Niki az EZRES mellett!

Míg vártunk, a garázsban beszélgetve lassan múlt az idő, közben néztem neten egy időjárást: 3 óra alatt 18 fokot esett a hőmérséklet! Aha, akkor nem véletlen fáztunk… Ekkor a viharból furcsa hangot hallottunk… egy MZ.. kinézve a homokviharba láttam, hogy Frici érkezett meg… RÖVIDNADRÁGBAN! Hiába, mikor elindult, még jó idő volt… Időközben az eső is elkezdett csöpögni, mi beljebb húzódtunk a garázsban, volt a lányok közül aki el is aludt a padon fekve. 11 óra körül visszaértek a borkóstolósok, így kinyitották a házat, és be tudtunk menni fürödni.

A szél még mindig fújt és csöpögött az eső, mikor bemenekültünk a sátorba, minden lehetséges ajtót és cipzárat bezárva. A kinti hideg után egész kellemes klíma volt benn a sátorban, ezen az éjjel jól aludtunk, bár fél hétkor már felkeltem hogy össze tudjunk mindent időben pakolni. Az idő jelentősen hűvösebb volt mint előző nap, úgy vasárnap nem kellett izzadástól tartanunk (ÉN még az esőruha nadrágját is felvettem – hiába no: fáztam).

Laci már felpakolva, nekünk még fejtetőn a sátor

Reggelire kaptunk finom kalácsot, ami baracklekvárral párosítva jelentősen hozzájárult a nap energikusabb folytatásához. Felcihelődtünk a motorra, aztán elmentem megitatni a lovat, 9 órakor pedig elindultunk traktormúzeumot nézni Borsfára.

Hamar szétszéledtünk a traktormúzeumban

Hát, nem semmi amit az illető csinál! Még egy motort felújítani sem kis meló, de azokat a traktorokat így rendbe szedni… Minden elismerésem! Megcsodáltuk a gépeket, aztán tovább gurultunk Vígh István birtokára, itt lehetőség nyílt lovagolni, íjászkodni, sétálni – kinek-kinek kedve szerint.

Az íjászkodás sokaknak tetsző program volt

A következő megálló a kápolnapusztai Bivalyrezervátum volt, ahol sok mindent megtudtunk a bivalyok elterjedéséről, láttunk szürkemarhákat, szabadon kószáló (kajáért kuncsorgó) kecskét és szamarat is.

Szürkemarha és a borjú - sok mindent megtudtunk róluk

Itt páran akik jobban megnéztük a látnivalókat időben megcsúsztunk, így mire kijöttünk a kapun már csak a csapat hátulját láttuk ahogy elgurulnak Zalavár felé. MrDok maradt ott velünk, gyorsan felugrottunk a lovakra, aztán irány Zalavár, Katica Csárda. Itt lett volna az ebéd. Igen, odaértünk Zalavárra, aztán a táblánál megállva tanácstalanul megálltunk, senki nem tudta merre van a Csárda. Gyors segítségkérés, majd gurultunk vagy 100m-t mivel annyival volt az úton előrébb az étterem.

A tegnapi tapasztalatok után kíváncsian vártuk milyen lesz az étterem. Nos – felemás tapasztalatokkal.

Én a cicával - háttérben a "nem túl kedves" pincér

Az étteremben lakó kiscica nagyon aranyos volt, a zsíroshajú, bunkó módon (erről Sunbim tudna mesélni) kioktató pincér , aki a félig teli poharat is elviszi az ember (illetve az asszony) elől, na meg asztalon a macskaszőr már nem annyira. Az adag itt is elég kicsi volt, és a saláta pedig itt is extrának számított, de ezzel a kalóriaszegény ebéddel is legalább tettünk róla, hogy az MZ klub tagjai egészségesen éljenek, ne hízzon el senki. Ebéd után búcsút vettünk egymástól, majd elindultunk Tapolca felé. Nekünk ez jelentéktelen távolság volt, de azért Keszthelynél volt egy incidensünk: a szembejövő teherautóról egy kb 3 méteres ketteslétra esett elénk az útra – szerencsére le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni. Gyenesdiáson Frici került el minket, más esemény nem volt.

A túra nekem 476km volt, amit 9 óra 29 perc alatt tettünk meg. Fogyasztást 4.6L/100km, ez felmálházva, utassal szerintem elég jó érték. Nekem a programok közül szombaton Lendva, ill összességében a vasárnap volt szimpatikusabb nap, akkor valamivel haladósabb tempót mentünk, mint előző nap.

A túra nagyon meg volt szervezve, egyedül az időjárás tett keresztbe kissé, meg az éttermekben volt némi kavarodás. Úgy gondolom ez egyik sem róható fel a szervezőknek, viszont a tartalmas programok, és a profi lebonyolítás az nekik köszönhető. Köszönjük tehát a szervezést és a helyet Boge-éknak, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a társaság.

Kanyargás a Mecsekben...

2011-08-10T02:56:00.000-07:00

Másfél hónap. Ennyi idő telt el a legutóbbi Mz-s (Bakony) túrám óta. Bár közben nem is nagyon tudtam volna menni az ETZ felújítása miatt, de már akkor is nagyon kiéhezve ültem fel a gépre és indultam el az ötödik (nekem első) Mecsek túrára.

Indulásra készen a vas

Péntek délután fél négy körül sikerült elindulnom, először a 84-es, majd 71-es út felé vettem az irányt. Keszthelyen mintha telefoncsörgést hallottam volna, így amint lehetőségem volt félreálltam. Mint kiderült HLaci kolléga hívott, hogy másnap reggel megyünk-e együtt. Hát, most már késő, majd legközelebb… Ezután indultam VOLNA tovább. A 30 fokos napsütésben bőszen rugdaltam szeretett ETZ-met de csak nem volt hajlandó elindulni. Szerencsére a tanktáskában mindig készenlétben lévő gyertyát berakva vidáman életre kelt, és húzhattam tovább a gázt Orfű felé. Mivel teljesen megbíztam a GPS-ben, ezért a szokás útvonalról letérve Marcali után lefordultam a 68-as útról, és Csömend-Somogyvár-Osztopán útvonalon, Isten háta mögötti de helyenként nagyon szép kanyargós úton haladtam tovább, kiérve a 66-osra, majd érkeztem meg pár perccel 7 óra előtt Orfűre. A városban gurulva a kempingtől még egy km-re voltam mikor 3 MZ-t pillantottam meg az út szélén. Nagy fék, megfordulás, és odaállok a srácok mellé, mivel azt hittem ők is a túrára jöttek.

-S -Sziasztok, látom már lecuccoltatok! (értetlen nézés) Hát a kempingben! Én is a túrára jöttem! (még mindig értetlenül néznek – nálam kezd leesni a tantusz) Jaaa, ti nem az MZ klubos túrára jöttetek? (még mindig csak néznek mint a birka, az egyik nagy nehezen kiböki: -Nem, mi a strandra jöttünk….

A szállás

Innen GPS szerint go tovább a kempingbe, bejelentkezés, majd irány a faház, ahol már majdnem mindenki ott volt akire vártunk. Gyorsan lepakoltam, közben még egy-két ember befutott, aztán lóra pattantunk és lekanyarogtunk Pécsre ellátmányt (kaját és sört) szerezni. Lefelé menet Sub-ee mögött menve próbáltam húzni neki ahogy csak az ismeretlen kanyarokban mertem, kigyorsításokon meg-megcibálva a gázt. Egy motort kivéve mindenki le is maradt, kezdtem is elégedett lenni magammal, és a 300-as erejével. Ez addig tartott amíg meg nem láttam milyen motor lohol a sarkamban: egy kis 150-es ETZ… Azt hittem elsüllyedek… Mentségemre szóljon, hogy Papp-LAN kolléga helybeli, és szerintem úgy ismeri az összes kanyart mint a tenyerét.

„Gyors” bevásárlás a teszkóban, aztán kölönvált a kis csapat: páran maradtunk tankolni, Papp-LAN Tibiék pedig visszamentek a kempingbe tüzet csiholni. Mi, a tankolós csapat elég későn értünk vissza, tök sötétben nem nagyon mertem borogatni a motort az ismeretlen hegyi kanyarokban.

Az esti tábortűz már nem volt olyan egyszerű, először – jó tűzoltó lévén – Tibinek nem akart meggyulladni a tűz, aztán meg a tárcsa lett olyan forró, hogy mikor beleöntöttük az olajat, az is egyből meggyulladt. A vacsora jó hangulatban telt, éjfél körül pedig elvonultunk aludni.

Szép napos reggelünk volt

Pihennek a vasak

Másnap reggel 6:40-kor keltem, hiszen korábban megbeszéltük, hogy 8-kor indulni kell. Nem kelt mindenki ilyen korán, úgyhogy negyed kilenc körül tudtunk elindulni. Húztuk a gázt rendesen, mentem hátul 80-akat lakott területen (remélem nem volt trafi), de így is fél órás késéssel értünk oda Bonyhádra ahol a többiek már vártak ránk.

Villanyszerelés

Itt némi szerelés után úgy döntöttünk, hogy a tojásmúzeumot kihagyva inkább Máré vára felé vesszük az irányt. Ekkor már nyugodtabb tempóban haladtunk visszafelé az odaúton már megismert kanyargós útvonalon, de ismét lehetett jókat döntögetni.

Máré vára alatt

Maga a vár meglepően kicsi volt, de érdemes volt megnézni. Közben az éppen ott lévő motorostalálkozóról odakeveredett egy chopperes, aki valaha MZ-vel tolta. Kellemes beszélgetés után próbált minket egy karaoke-buliba meginvitálni, de mi most kihagytuk a lehetőséget. Közben megérkeztek Perecék, akik a tojásmúzeumnál vártak minket.

Rövid kis kanyargás után Papp-LAN Tibiéknél álltunk meg, aki egy kávéra és üditőre invitálta meg a csapatot. Ezúton is köszönjük Neki és Családjának!

A csapat

A pihenő után az újonnan érkezők lepakoltak és a kempingben, aztán indultunk Abaligetre ebédelni és cseppkőbarlangot nézni. A parkolóőr úgy tűnt, hogy rendes volt hozzánk, parkolódíjat nem kért, és megengedte, hogy a sisakjainkat a bódéjában lerakjuk. Első körben elindultunk az étterem felé, ahova a fél csapat be is ment, páran pedig az árakat mértük fel előtte. Ekkor kijött egy vendég aki figyelmeztetett hogy NE menjünk be, mert drága és rossz a kaja. Gondolkodóba estünk, hogy mi legyen, végül a kérdést eldöntötte, hogy kijött még egy ember, aki szintén leszólta a helyet. Inkább átmentünk a szemközti büfébe pizzázni és hamburgerezni, azt talán nem lehet nagyon elrontani.

Abaligeti tónál

Várunk a sorunkra

Kaja után megnéztük a cseppkőbarlangot, amivel kicsit úgy voltam mint az egri várral: szép-szép, jó-jó, érdekes meg minden, de a nagy hírneve alapján nagyobb dologra számítottam.

Abaliget-cseppkőbarlang

Azért aztán arra is rájöttünk, hogy semmi sincs ingyen: a parkolóőr barátunk üzente, hogy a főnökkel megbeszélte, hogy a jattot majd egyben fizetjük… Sebaj, még így is olcsón megúsztuk a dolgot.

Barlangozás után visszatérve a lovakhoz jött a slusszpoén: MZ/X Laci motorja is valószínűleg barlangászkodni akart, mert felfedezett magának egy üreget: a sztender alatt megsüllyedt az úttest, de olyan szinten, hogy a motor már holtponton volt, a borulás határán. A további útvonal az orfűi kilátóhoz vitt, az azonban le volt zárva, így csak alatta sétáltunk körbe és fényképezgettünk.

A kilátó, amire csak fel lehet nézni de le nem

Szép volt a kilátás is

Papp-LAN Tibivel itt beszélgettünk róla, hogy milyen meleg van, és hogy Ő is hozott fürdőgatyát. Hát én is. Nosza, akkor fürödni kellene, gyorsan el is döntöttük, hogy akkor mi nem megyünk a teszkóba vásárolni, hanem inkább irány az orfűi tó! Rövid egyezkedés után Papp-LAN, Sub-ee, MZ-X, és én indultunk vissza a kempingbe, gyorsan átöltöztünk, aztán ahogy kell, fürdőgatyában és papucsban motorra pattantunk, majd MZ/X-nek köszönhetően kellemes zenei aláfestés mellett gurultunk a strandra. Hát mit mondjak… elég látványos belépőnk volt. Lecuccoltunk, majd irány a víz! Kellemes, se nem meleg, se nem hideg, és balatonhoz szokott emberként meglepően tiszta volt a víz. Alig pár perce ugráltunk és úszkáltunk, mikor odakeveredett pár csajszi: Sziasztok, Ti jöttetek motorral?
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni… Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…

Készül a vacsora

A kempingben aztán jött a tűzrakás. Papp-LAN Tibi az előzőekben komolyan kioktatott minket, hogy milyen veszélyes dolog benzinnel tüzet gyújtani, és hogy olyat nagyon nem szabad. Úgyhogy szépen újságpapírra rakott egy kis máglyát gyújtósból. Ami aztán sehogy sem akart begyulladni. Még az újság sem. Közben kórusban kiabáltuk, hogy „Benzint neki! Benzint neki!” Öt perc szenvedés utána beadta a derekát („Hozzad b+!”), és már engedtem is le a keveréket az ETZ-ből… A tűz életre kelt a parkoló közepén, mi meg összeszedtünk Tibivel az összes padot a környékben. Felváltva nyársaltunk, és tárcsáztunk, már épp kezdtem jóllakni, mikor Tbee és öccse is befutott, barátnőstül. Végülis a vacsorához még időben érkeztek, és mint tudjuk, MZ-s túrára is jobb későn menni mint soha. A továbbiakban elsöröztünk, pezsgőztünk, és dinnyéztünk, így hajnali 1 körül mentem lefeküdni, de a társaság egy része még sokkal tovább maradt.

Mindenki pakol - itt a vége

Vasárnap reggel hajnali 9kor már fent voltam, gyors reggeli, és összepakolás után HLacival elintéztük a kijelentkezést, meg csináltunk pár fényképet a Panoráma Camping panorámájáról :)

Panoráma a Panoráma Camingben

Itt is készült csoportkép, aztán kis kanyargás után Pécs felé vettük az irányt. Először a tűzoltóságra mentünk, ahol Tibi megmutatta a munkahelyét, lehetett csúszkálni a rúdon is. (Meg is jegyeztük a srácokkal, hogy egy bizonyos szakmabeli csaj mennyire más dolgokat tudna művelni azon a rúdon mint a tűzoltók... :P)

Immár ezt is láthattuk - a tűzoltóság belülről

Ennyi motorral határozottan nem könnyű jó parkolóhelyet keresni,ami főleg a helyi roma kisebbseg (többség?) miatt volt nehézkes. Bár nem értem mi volt a probléma, lévén olyan kedvesen felajánlottak, hogy majd vigyáznak a motorokra meg a csomagjainkra míg mi várost nézünk… Még tologatni is segítették a motorokat. Gondoltuk ezt talán nem kéne, mondtam is Szabinak, hogy inkább hagyjuk a főúton a járdán a vasakat. Mikor a parkolóóra mellett kiszúrtunk két másik, oda parkolt motort, mi is nemes egyszerűséggel odaálltunk melléjük, a cuccainkat meg beraktuk a szemközti étterem ruhatárába.

A felújított Széchenyi tér

Indulhat a városnézés! A pécsi belváros és a Széchenyi tér tényleg nagyon szépen rendbe lett szedve, mondjuk annyi látnivaló van, hogy ott egy hétig simán el lehetne időzni…

Pár tonna lakat a szerelmesektől...

Vajonmit adnának ezért a MÉH-ben? De ne adjunk ötleteket a ksiebbségnek...

De nekünk csak egy fél óránk volt, sétáltunk, fagyiztunk egyet, csoportkép, aztán irány vissza a paripákhoz.

Itt a bizonyíték: ott voltam :)

Itt illemből ittunk egy limonádét az étteremben, aztán a közeli sötét viharfelhők elől viharos gyorsasággal magunkra kapkodtuk a motoros ruhát, és ugráltunk fel a paripákra.

Várnak a paripák

Hlaci rábeszélt, hogy menjek vele Siófokig, aztán majd Zsakival átkompozunk. Ugyan nekem ez nagyon idegen útvonal volt, de mivel plusz távolságot nem jelentett, ezért belementem. Hárman indultunk el, Papp-LAN Tibi kivezetett minket a városból, majd Sikondánál kivált a sorból. Épp búcsúztunk, mikor Mr Dok utolért minket, így továbbra is hárman mentünk Dombóvárig. Ott különváltunk, majd a világ talán legeseménytelenebb útvonalán gurultunk fel Siófokig 80-as unatkozós tempóban. Ott aztán már sietni kellett, hogy elérjük a kompot. HLaci a révtől hívta Zsakit, aztán kiderült, hogy Zsaki nem is dolgozik aznap… Na gondoltam akkor ez jó kör volt, érdemes volt erre jönnöm, de már mit volt mit tenni, megvettük a jegyet, aztán irány Tihany.

Kompozunk...

Ott elváltunk Lacival, én meg picit mérgesen megcibáltam a gázt… Új végsebességi rekordom lett, 126.5km/h, eddig ennyit még nem mentem az ETZ-vel (pláne felmálházva).

Összefoglalva: 558km-t mentem, ehhez 9óra, 42perc 27másodpercet ültem a motoron, átlagsebességem 56.7km/h volt, a fogyasztásom a túrán 4.4 körül alakult.

Nagyon jól éreztem magam, jóóóóóóóóóóóóó volt a túra, a táj pedig gyönyörű!

Köszönönet Sub-ee-nak a szervezésért, és a csapat egyben tartásáért, Papp-Lan Tibinek a sütögetésért és a tűzoltóságos bemutatóért, MZ/X-nek a zenéért, és mindenkinek aki ott volt velünk!

Az összes, a túrán készített képem itt található: https://picasaweb.google.com/gabsicc/20110807MecsekTura?authkey=Gv1sRgCNbC-fi8sO_U-AE

Védem a vasat...

2011-07-25T03:53:00.000-07:00

Múlt héten tuningolni kényszerültem az ETZ-t... :x

Kapott egy jóóóó vastag láncos lezárót, meg egy riasztót.

Történt ugyanis, hogy hétvégéken veszprémben barátnőmnél a lépcsőházban egy félreeső sarokba szoktam betolni a motort éjszakára.

Ez 3 hónapig nem is okozott gondot, de most az egyik, földszinten lakó agyatlan buzi alkoholista f@szkalap belém kötött hogy hogy merem én oda betolni a motort. Merthogy FERTŐZŐ meg minden.

Némi kölcsönös kiabálás és anyázás után jobbnak láttam ha inkább mégsem ott parkol a paripa, nehogy a részeg idiótája hozzányúljon... :roll:

Szóval már a szabad ég alatt éjszakázik hétvégéken a lakótelepen a vas, remélem nem fog senki sem hozzányúlni :S

Persze pöppet bosszantó, hogy a Sástóra elkülönített lóvéból lánc meg riasztó lett, de ez fontosabbnak tűnt.

Esetleg ötleteket kérek, hogy hogy rúgjam fel legközelebb az alkesz fószert, mert nagyon pipa vagyok rá :S

Ráncfelvarrás

2011-07-08T01:14:00.000-07:00

Bizony-bizony, ismét pofozgatom az öreglányt.
Tavasszal ugye voltak elektromos gondok, aztán futóművet raktam rendbe, ezt követte egy hajtókarcsere, szal műszakilag talán már kezd összeállni a paripa.
Eljött tehát az idő némi optikai tuningra.
Ennek jegyében kapott Kanuni-féle fejidomot, kézvédőket, és némi további tuning a TS sárvédő villamerevítőre szerelve, a felhajlós lábtartó, amire katonai oldaltámasz-utánzat fog kerülni.
Ehhez első lépés a festés, amiről képeket a picasás albumomban találtok:
https://picasaweb.google.com/gabsicc/ETZFelujitas

Diszeli motoros találkozó - Egy újságcikk apropóján

2011-07-05T23:31:00.000-07:00

Legutóbb Orsival elgurultunk a XI Diszeli Veteránmotoros Találkozóra. Az elmúlt években jó buli volt, jó programokkal, gondoltuk idén is az lesz.
A mostani találkozóról a véleményemet nem nagyon akartam hangoztatni, de az egyik újságcikk kicsapta nálam a biztosítékot.
A cikk online formában itt érhető el: http://naplo-online.hu/loero/20110630_veteranmotor_talalkozo?s=rel
Nem tudom ki kinek a kicsodája, de hogy ezt a találkozót ennyire nyálasan jónak leírni... hát őőőőő...
Személy szerint inkább azt nem tudom mivel kezdjem a felsorolást:
a rossz programmal?
a rossz szervezéssel?
a pofátlan felvezetőkkel?
a lehúzós regisztrációval?

Maga a program is érdekes volt már. Korábbi években a falunappal egy időben lett megszervezve a találkozó, volt közönség, egyéb kitöltő programok. Most semmi. Se tömeg, se büfé, se zene, de még a szervezők sem tudtak felmutatni semmit. Nem volt ügyességi verseny, nem volt gyorsulási verseny, nem volt sörivő verseny, nem volt blokkhasító verseny, de nem volt koncert sem. Semmi ami egy találkozó alapvető eleme lenne. Tehát a program egy 5ös skálán: 1-es!

Volt egy túra, amibe semmi normális program nem lett beiktatva, tehát rosszul lett megszervezve. Arról nem is beszélve, hogy közel 100 öreg csótánnyal 30-35-ös tempóval rpesztve a hátul jövők konkrétan rosszul lesznek a veszett nagy füsttől. Nem a szervezőket érintő kritika, de egyesek miért nem képesek normális olajat önteni a motorjukba? Na mindegy. A szervezést érintő kritika a csigatempóra vonatkozik. Értem én, hogy vannak kissebb gépek is. DE! Én úgy tudtam eddig, hogy ez MOTOROS találkozó. Nem mopedesek, dongósok, meg rigások séta-gurulása. Ha valaki ilyen vasat hoz, annak természzetesen örülök, de mondjuk a túrára csak 70km/h-t tartósan tudó géppel lehessen nevezni. A többi apróság meg maradjon a réten, legalább nézegeti napközben a közönség (4 éve ÉN IS ÍGY TETTEM A CSEPELLEL!!! Maradt a réten, én meg túráztam az MZ-vel.)
Tehát kiakasztó volt a csigatempó, közel 2 óra alatt sikerült 25 kilómétert megtenni. Eredmény: a veterán Jawa nem túl komfortos ülésén már minden nemesebb részem megfájdult, a fejem is fájt a tömény füsttől, az asszony pedig már konkrétan rosszul volt mögöttem
A szervezés osztályzata: 2 (azért nem egyes, mert legalább rendőri felvezetés volt)

A következő ami kiakasztott: a nevetségesen eseménytelen, rosszul megszervezett találkozóra 4500Ft-ot kellett volna leperkálnom. Holott nem alszok ott, az egyetlen fizetős program, a majormúzeum nem érdekelt, és az egy tál gulyásért egy icipicit sokalltam ennyi lóvét. Akkor már inkább bemegyek egy étterembe...
Ez kb már lehúzás kategória. Régen ez azért itt nem így működött. Ennek okán nem is regisztráltunk.
Lehúzós árszabás osztályzata: 1

Ami viszont feltette az i-re a pontot, az a beképzelt felvezető f@szkalapok pofátlansága volt. Az oké, hogy egyben kell tartani a sort, és valamilyen rendszert ki kell ehhez találni. DE! Az már nagyon nem oké, hogy ha valakin nincs regisztrációs matrica, akkor azt kiállítják a sorból!!!!! Egy felvonuláson??? Hát könyörgöm, ilyet eddig még nem hallottam sehol... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szervező is megkérdezte hogy hol a matrica, ő egy vállrándítással elintlzte hogy OK, de ha nincs nem tudunk bemenni a múzeumba. Ez nem is volt probléma, a primitív paraszt felvezető csóka kötekedett inkább. Pampogott hogy álljak ki a sorból. Ok, odébbgurultam fél métert, továbbment a faszi, utána meg visszagurultam a helyemre.:))
Emiatt az incidens miatt az osztályzat: 1

Azt hiszem ezek után nem meglepő, de a jövőben nem nagyon fogom látogatni ezt a "rendezvényt". Persze ha ilyen színvonalon fog folytatódni, akkor nem is sokáig fog fennmaradni. Én maradok az MZ Club Hungary túráinál, ők valami egészen más jellegű társaság! :)

Szopás Nikivel...

2011-04-11T23:17:00.000-07:00

Tegnapi napom:
rángat a paripa kis terhelésnél, gondoltam állítok karbit...
beállítom a gyárilag javasolt kiindulási helyzethez... indít... alapjárat 3000... omg... finomítok rajt hogy jó legyen...
próbakör...
motorféknél eszetlen módon ugrál... állítok rajt...
próbakör...
már kevésbé ugrál... még állítok rajt...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztiket megigazítom...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztitábla lebont, rendbe szed...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom, anyázok...
sarunál törött vezeték csere...
próbakörre indulnék, de már induláskor részben elmegy az áram: gyújtás van, csak a lámpa nem ég...
anyázok, már sötét van, betolom a garázsba...
ja, és még mindig nem jó a karbi sem...

A motoros

2011-03-21T01:42:00.000-07:00

Üdvözlet Nektek!

Élek ám, mondjuk alig, de élek. Régen jártam itt. abszolút alkotói válságba vagyok még mindig, úgy tűnik ez nállam olyan hosszú, mint amilyet magyarország él át … mert úgy tünik, hogy itt nálunk széphazánkba még mindig válság van, sehol nincs máár de itt igen …

Most is , mint már megtörtént néhányszor idegen tollakal fogok ékeskedni. Egy ismeretlen szerző megírta a motoros Darwini definícióját … ÓRIÁSI !…, egy másik emberke ráakadt a neten, feltette a motorozz.hu-ra én pedig megosztom veletek, mert álltalam megméretetett és, megfelelőnek találtatott … Érdemes elolvasni, jó szórakozást !

A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.

Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…

A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.

A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.

Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.

A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.

A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.

A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.

A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.

A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.

Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.

A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.

A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.

Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.

Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.

Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.

Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!

Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”

Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.

Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…

Motoros karácsony

2010-12-24T07:46:00.000-08:00

Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!
A jó idő és Karácsony örömére ma gurultam egy rövidet, csak hogy el ne felejtsem hogy is kell!
Jóóóóó volt, és örömmel jelentem még nem felejtettem el hogy kell, meg a módját sem változatták meg a hosszú idő alatt amióta nem gurultam :P
Na de remélem a Jézuska/Télapó a lassú és ósdi szán helyett már hozzátok is így fog érkezni az ajándékokkal!

Az alkoholizmus útján

2010-11-20T07:46:00.000-08:00

Bár motorosblogról van szó, de mit lehet tenni ha már nem jó az idő a motorozásra? Hát egyszerű: másról blogolok :)
Azon gondolkoztam, hogy mivel a motorok már téli álmukat alusszák, mit lehetne csinálni a megrövidült, borongós késő őszi délutánokon?
Az unalom és a téli depi megelőzésére alkoholizálni kezdtem. Első hallásra ez lehet nem tűnik jó ötletnek, pedig így van: átálltam alkoholos üzemre. No nem én, hanem a Jucit vettem rá erre :) Tehát a nyári - tapasztalatszerzésnek hasznos - ETZ-s etanol project után itt az etanol project 2.0. Az ugyebár korábban kiderült, hogy a tuningolt NDK-s kétütemű tisztán etanollal nem szeret menni, de 10-30% alkohol kimondottan jót tesz a motor rugalmasságának, és károsanyag-kibocsátásának.
Na és mi van, ha az alkohol egy korosodó csehszlovák négyüteműbe kerül? Elvileg ugye a tisztán alkoholos üzemhez itt is kellene egy átfúvókázás, és gyújtásbeállítás. Ez viszont nem olyan egyszerű, hiszen a Pierburg 2E-3 (illetve annak licesze alapján gyártott Jikov 28-30 LEKR) egy hajszálnyival bonyolultabb mint az ETZ BVF karburátora. Alapvető probléma, hogy fúvókákat még nem sikerült autósboltban találnom.
Na ennyi kitérő után lássuk mi történt eddig:
-megtankoltam 2/3 ész benzinnel, és 1/3 rész etanollal a tankot
-betettem 2 db szűrőt a benzincsőbe, hátha kioldódnának valamilyen szennyeződések
-kicsit állítottam a CO csavaron.
Elméletben fele-fele arányig különösebb módosítás nélkül használható maradna az autó, de csak apránként akarom kitapasztalni a dolgokat.
A tapasztalatok:
-hidegen is még első pöccre indul az autó (ahogy eddig is)
-míg hideg a motor kevésbé terhelhető, fullad
-melegen egy torokkal is nyomatékosabb mint eddig, visszaváltás nélkül is lehet haladni, rugalmasabb a motor
Kb ez annak felel meg amit vártam. Következő lépés az lesz, hogy ha fele tank anyag elfogyott, akkor rátankolok annyi alkoholt, hogy a tankban 50-50%-os keverék legyen. Ahhoz már valószínűleg komolyabb karburátor-állítás kell, és a gyújtáson is kell finomítani majd.
A cél:
-szerezni megfelelő fúvóka-készletet, vagy egy használt karburátort, és a benne lévő fúvókákat feldörzsárazni
-lehetőleg minél nagyobb %-ban alkoholt használni. Nyáron tisztán alkoholos üzemre átállni, télen estleg 1/4-1/3 rész benzin használatával.
A tapasztalatokról, a fogyasztásról, és a megtakarításokról majd beszámolok :)

"Két perc egy motoros életében sokszor érdekesebb, mint néhány ember egész élete"

2010-09-29T21:42:00.000-07:00

Több helyről is kaptam linket ehhez a videóhoz. A címe lefordítva:
"Két perc egy motoros életében sokszor érdekesebb, mint néhány ember egész élete"
A címmel messzemenően egyetértek, a motoros stílusával viszont már nem egészen.
Én sem szeretem ha autóban ülök és így megy el mellettem el egy motor, de valljuk be: ha motoron ülünk, lehetetlen ellenállni a kísértésnek hogy ne használjuk ki a négykerekű járművekét messze meghaladó mozgékonyságot. Ez az a sebesség és szabadság amiért motorra ülünk, és egyben ez az amiért az a sok autós utál minket akik túl puncik ahhoz hogy motorra üljenek. A lényeg itt az lenne, hogy mindemellett tudjunk határt szabni magunknak: hol, mikor és mennyire szabad kihasználni a motorkerékpár felsőbbrendűségét.
Hiszen sokan csak ezt látják a motorosokban: hangos, gyors, veszélyes elemek, amik veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. Rosszabb esetben még utálnak is minket, mert gyorsabbak, és mozgékonyabbak vagyunk náluk minden közlekedési helyzetben. Ennek az utálatnak egy oka van: irigység, hogy míg ők ülnek a dugóban a Suzuki Swift 1.0-ban, addig mi faképnél tudjuk őket hagyni. Csak annyit tudnak rólunk, hogy száguldozunk és hangosak vagyunk. Pedig a motorozás sokkal többről szól mint a sebesség: amellett még a szabadság, dinamizmus, teljesítmény, és a természet közelségének olyan kombinációját nyújta, amit jelenleg semmilyen más - civil ember számára hozzáférhető - eszköz ezen a bolygón.
De ezt hiába is magyarázom: ha nem vagy motoros, ezt úgysem fogod megérteni... :)

Niki, küllő, malomkerék

2010-09-24T04:56:00.000-07:00

FIGYELEM!!!!! KERESEK ETZ 250 MALOMKEREKET (KUPLUNG NAGYFOGASKEREKET) CSAK JÓ ÁLLAPOTÚT!!!!!! (ja és lehetőleg olcsóért...)

Ugye Tátra túrán derült ki, hogy az enyémnek ki van törve egy foga, hát vettem egyet vaterán... Szemre jónak tűnt, bár láthatóan kopottabb mint az eredeti... Tegnap összeraktam az újjal, de használhatatlan... kopott a kerék, nagyobb a foghézag, és olyan szinten sivít, hogy mikor mentem az utcán egy kört vele, a szomszéd is aki kint beszélgetett befogta a fülét olyan hangos... 1500-tól 3000ig a motor hangját nem is hallani, csak mintha egy rossz, csapágyas kínai flex sivítana....

Na meg a másik dolog:
Még Tátra túra előtt valakinek elszakadt egy küllője, és beesett a fékdobba, ott pedig összegyűrődött.
Akkor csak pislogtam: hát ez meg hogy? Ilyen is van???
Aztán Nyakas paripáján láttam erre a gyorskötözős megoldást, gondoltam, na ezt majd megcsinálom én is.
Eddig ez eddig terv is maradt...
Tegnap viszont mikor toltam hátra a motort az udvarban, furcsa csilingelés jött hátulról, először azt hittem csak a kulcs az a dobozon.
Odanyúlok: nincs rajt kulcs.
Rosszat sejtve megállok, középsztenderre fel, kerék megpörget: és igen, egy elszabadult küllő csapkolódik össze-vissza A küllőanya feje leszakadt, a küllő pedig csapkolódott mindenfelé, szerencsére a fékdobba még nem esett be. Egyelőre szigszalaggal megfogattam a másik küllőhöz
Tehát a tanulság: a Nyakas-féle megoldás ERŐSEN ajánlott mindenkinek! Reggel vettem 100-as csomag gyorskötözőt, mégiscsak szebb mint ha szigszalaggal tekernék össze mindent...

Szóval megvannak az MZ-ezés szépségei.... De persze emellett a héten délutánonként akkorákat motoroztam Nikivel mint állat, a hátsó gumiról eltűnt a majrécsík ;)

Niki meggyógyul

2010-08-28T00:45:00.000-07:00

A Szlovákiai kényszeredett csapágycsere után itthon rendbe kellett hoznom normálisan a blokkot, főleg hogy a váltómmal is gondok voltak: felfelé kapcsolva volt hogy nem történt semmi, vagy esetleg kósza üreseket kapcsoltam a fokozatok között.
Tehát felújítás, ehhez pedig be kellett vásárolni:

Koyo csapágyakat és viton szimeringeket vettem: ha már megcsinálom, csináljam meg jól, nem? :)
Kisebb gondok voltak közben, pl az egyik csapágy megforgott a blokkban, de remélhetőleg megfelelően sikerült rögzíteni. Ettől eltekintve csak a dugattyú és a malomkerék problémás picit: a dugattyú csörög a múltkori megragadás óta, a malomkeréknek pedig fél foga ki van törve.
Jövőre talán lesz mindegyikből már másik, addig meg így is vidáman megy :)
A váltónak szerencsére nem volt nagy baja, csak a malomkerék alatt lévő görgő volt kiakadva a váltó forgódobján lévő beszúrásból.
Összességében jónak tűnik a blokk az összeszerelés óta, csak mióta nincs sok ciripelés, csörömpölés benne, azóta a dugattyú és a kuplung kerepelése sokkal hangosabbank tűnik, de elvileg ez csak a többi zaj megszűnése miatt van így.
Pár kép a blokkszerelésről itt van:
http://picasaweb.google.hu/gabsicc/MZBlokkgeneral#

Na aztán megpróbáltam amire már oly rég óta készültem: etanolt az emzébe!
Kapott a karburátor nagyobb fúvókát, a tű legdúsabb helyzetbe került, a gyújtáson is tekertem kicsit. Vettem etanolt, elkezdtem kísérletezgetni a különböző olajokkal és keverékekkel, melyik tűnik megbízhatóan oldódónak.
Ezután jött a teszt:
1/5 rész etanollal a korábban nagy terheléskor jellemző keményebb járás, ciripelés megszűnt, tökéletesen ment a gép.
Erre felbátorodtam, és feltankoltam. Teletankoltam a paripát, kb 2/3 rész etanol, 1/3 rész benzin volt a tankban. Az eredmény: katasztrófa. Kemény, kopogó járás, rángatás, egyenetlen járás részterhelésnél. Kis gáznál kopogás, mintha kalapáccsal ütném a hengerfejet. Hazaérve gyorsan le is engedtem a tankból mindent, csak kis mennyiségben fogom visszaadagolni bele (mégiscsak 17 liter anyag, nem dobok ki ennyit). Kb 10%-ban hozzákeverve a benzinhez előnyösen befolyásolja a viselkedést. A nagyobb arányú keveréket viszont örökre elfelejtem. Visszakerült a kisebb, 140-es fúvóka, és a tű is szegényebb helyzetbe.

Másik gond volt még a láncvédő kattogása: Tátratúrán többeket is megijesztettem a láncvédőm kattogásával, utána néztem miért van ez? A bakelit és a lánckerékcsapágy közti távtartó alátét sajnos nem gyári volt, és eléggé beledolgozta magát a bakelitbe, kikoptatva azt. Beleraktam még egy gyári alátétet a maszek mellé, így megszűnt a kattogás.

Ha már így nekikezdtem, nem hagytam abba: túrán zavaróan szitált néha a motor eleje, úgyhogy elvittem kicentíroztatni az első kereket, és előtte még féktárcsát is cseréltem, + lefestettem a tárcsát és az agyat is. 30g hiba volt a kerékben, ami eléggé sok egy motor kerekénél. A zavaró szitálás így többé-kevésbé megszűnt, már el lehet engedni 60 körül is a kormányt. A fék még súrlódik kicsit folyton, de várhatóan ha összekopik a tárcsával, akkor megoldódik ez is.

Tehát minden kafa lenne már, csak egy dolog nem: az hogy itt ülök a gép előtt és blogolok, mikor Törökszentmiklóson kellene már lennem Nyakasnál. Csak az eső szakad, késő este óta, szóval a hétvégi túra úgy tűnik bukik... :(

Tátra-túra 2010: Irány Krakkó!

2010-08-23T05:12:00.000-07:00

A Tátra egyik szerpentinjén húzom tövig a gázt, éppen három faszállító kamiont előzök, a fordulatmérő 6000-nél, a km-óra 120-nál bólogat, a fejemben már leszállt a vörös köd. Nem érdekel már sebességkorlátozás, hajtűkanyar, vagy akár a dupla záróvonal sem. Egy cél van: haladni, haladni, haladni a többiek után…

MZ-vel Lengyelországba menni… Micsoda ötlet már…

Na de miről is van szó pontosan?

13 MZ, egy jó csapat, 1429km, és két főtengelycsapágy.

Gabsic Kicsi Túrája után megszületett az ötlet hogy idén valami komolyabbat kellene csinálni. A motor megvolt hozzá, hiszen a 125-öst lecseréltem 300-asra.

Hát akkor gyerünk, de hova?

És ekkor megláttam az MZ Klub fórumán: Tátra Túra II.: Irány Krakkó!

Na hát mondom ez kell nekeeeeem!!!

Tehát beneveztem. A hivatalos időpont 12.-15. között volt, de én elindultam már 11-én, és a végén 16-án értem haza. De ne szaladjunk ennyire előre! Szóval 11.-én indultam Tapolcáról, irány Székesfehérvár, ahol Smile kollégánál tettem egy villámlátogatást, majd rokonoknál töltöttem az éjszakát. Tapolcától Fehérvárig 110 körüli tempót kényelmesen tartotta a gép felpakolva is, ezt jó előjelnek tekintettem.

12-én reggel korán keltem, majd 7kor indulás Balassagyarmatra, ahol a túratársakkal kellett találkozni. Esztergomnál mentem át a Dunán, és egyben a határon is, aztán hagytam hogy onnantól az igo navigáljon. Minden a vártak szerint alakult, időben érkeztem Balassagyarmatra, csak az volt furcsa, hogy közben 4x átmentem a határon…

A csapat 10-kor indult Balassagyarmatról, 13db MZ motor jött össze. Egyből Szlovákia felé vettük az irányt, az első állomás Besztercebánya volt, ahol az ebéd, és hozzá egy nagyon jó seggű pincércsaj várt ránk.

Magyarul egy szót sem tudott, ahogy az étlapban sem volt egy árva szó sem semmi emberi nyelven (emberi nyelvek nálam: magyar, angol, német). Találomra böktünk hát rá valamire, ami olyan rántott hús szerű formát mutatott. Vörcsi mást választott, mert hátha a mienk sajttal töltött, ő pedig csak húst akart, sajtot nem. Hát aztán kihozták a kaját. Vörcsi mit kapott? Rántott sajtot :)

Ezután indulás tovább Árvaváraljára, ahol a várat akartuk megnézni. A fenti szerpentineshez hasonló tempót motoroztunk itt végig, mert eléggé elnyúlott a csapat eleje. Az út felénél aztán volt egy pillanatnyi finom kis megragadásom, meg a motor is elég furcsa hangot kezdett kiadni. Cikkkkkk-cikkkkkk-cikkkkkk-cikkkk-cakkkk-cakkkk-cakkkk… Mi a fene lehet ez? Csapágy? Gyűrű? Kuplung? A dologgal mindenesetre nem foglalkoztunk többet, 10-en indultunk várat nézni, Vörcsiék meg a közben cellazárlatossá vált akksija helyett vettek újat a Trophy-ba.

A vár csodaszép, számos magyar vonatkozással, de persze magyar (vagy angol) idegenvezetés itt sem volt. Éljenek a szlovákok ugyebár.

Na de mindegy, szóval szép volt a vár, és a kilátás, de menni kellett, indultunk Habovkába ahol az aznapi szállás volt. Habovkát megtalálni nem volt, gond, de a szlovák számozás, na az valami borzalom. A harmadik helyi végül képes volt minket elvezetni a szállásra, ahol szétkaptuk a blokkot. Vagyis csak a hengert akartuk levenni, hogy hátha többet látunk. Hát láttunk. Ezt ni:

Tehát mint a mellékelt ábra mutatja, ki lett herélve a paripa, komplett blokkszétszerelés következett, méghozzá csak hozott anyagból dolgozva. Ezek: pár csavarhúzó és villáskulcs, plusz amit találtunk: egy kis tűzifa, és némi terméskő. Hát ebből aztán lehet motort csinálni…

De Nyakas megoldotta, és ezért minden tiszteletem az övé! Én itthon a műhelyben normális körülmények között meg tudtam volna csinálni, de ott este, a szállás udvarán… Egyedül halott lettem volna. A tulaj közben szerzett egy szerelőt, aki bután nézve, kissé piás fejjel bólogatott, hogy reggel megoldjuk a dolgot.

13-án tehát korán keltünk, fél8-ra vártuk a szerelőt. negyed kilenckor aztán felhívta a tulaj, hogy ugyan mééééé nem jön már? Hát azért, mert az udvarában lerobbant az autója. KAPUT, DEFEKT, SÁJSZE. Na akkor hogyan tovább? Faggattuk a tulajt hogy mi van a közelben? Hát egy traktorszerviz 3km. Na jó, nézzük meg, hátha van csapágyuk. A traktorszerviz egy pajta volt, ahol semmi szerszám nem volt, nemhogy csapágy, de Nyakas ekkor berágott. „Hát szétszedem én, nehogymár, csak hozzatok egy csapágyat.” A tulaj felesége telefonált párat, lesz csapágy.

A többiek elindultak Auschwitz-ba, Nyakas, Samu, Tézé, Vörcsi és én pedig maradtunk. Másfél óra múlva megjött a csapágy, csak nem jó méret!!!! Na akkor mi legyen? Tézé tudott valamennyire lengyelül, fogta a csapágyat és a számlát, elindult visszacserélni a csapágyat. Újabb két óra f@szverés következett, majd miután Tézé meghozta a jó csapágyakat, nekiálltunk a blokkot összerakni. Ez már szinte szakszerűen zajlott, hiszen a terméskő helyett már kalapácsot használtunk, plusz még egy disznóperzselő is előkerült

Délután négy után kész lett Niki, gyors összepakolás, és végre indulhattunk Krakkóba. (Köszi a kitartást srácok!!!!!) Sajnos a láncvédőm valami ok miatt durván elkezdett kattogni, és útközben derült ki, hogy a váltó is kicsit esetlegesen működik, néha nem történik semmi váltáskor, néha meg csak üreset találok váltáskor nincs meg a fokozat, de ettől még vidáman ment a gép. Vörcsi kevésbé volt szerencsés, ugyanis nem volt töltése, többször is leállt neki a gép útközben. Furcsa volt még a lengyel autóút is: autópálya helyett csak autóút van, ráadásul ők nem ismerik a le/felhajtó sávot! Ha rámész az útra akkor vársz hogy legyen egy kis hézag ahova beférsz, aztán nyomod ahogy a csövön kifér, mert mögötted 100-110-el jön a forgalom.

Estére megérkeztünk Krakkóba, ahol a szállás megtalálásával kisebb gondok adódtak, sőt még a belvárosi Balaton étteremben sem tudtak segíteni, mert csak a név és a zászló magyar, de egy szót sem tudtak magyarul… Na de végül odataláltunk az enyhén gettó utcában lévő űberszocreál Good Bye Lenin hostelbe. Végülis attól eltekintve hogy kicsit szoci a hely, a hangulat kifogástalan, egyedül az 5 zloty-s grillparty fosatta meg a brigád egy részét…

Megérkezés után Vörcsi elkezdte nézegetni a Trophy-t, hogy a töltésgondot mi okozhatja. Levette az akksifedelet, én meg néztem. Aztán csak néztem, néztem csodálkozva. Végül nagy szerényen megkérdeztem, hogy mi a f@szt keres 12Voltos akksi a 6Voltos motorban? Persze hogy nincs töltés...

Na aztán leparkoltunk, kipakoltunk, majd a többiekre várva levonultunk a bárba. Itt a welcome drink után átpártoltam a Tatankához. Ja, hogy nem tudjátok mi az a tatanka? Hát azt kevésbé művelt helyeken almás zubrowkának hívják :P Volt még six shot, vagyis hatlövetű, ami hat különböző különleges lengyel vodka 15 Zloty-ért:

Este még sétáltunk egy jót a városban, a csapat kevésbé fotós fele meg pár csajt próbált összeszedni a bárban, de mérsékelt sikerrel. Apropó csajok. Hát én nem tudom mi volt, de olyan dúúúrván jó nők voltak hogy csak pislogtam. Tapasztalatok szerint egyébként a lengyel csajok jó fejek, a nép általában is kedveli a magyarokat. (Ne feledjük a magyar-lengyel barátságot, hiszen Polak - Wenger dwa bratanki i do sabli i do sklanki J)))

Másnap reggel szokásos korai kelés, aztán Kriglivel és Tibee-vel elmentünk boltot keresni. Bankot bank hátán azt találtunk, de a boltot csak nem találtuk. Hát mi lehet kiírva egy élelmiszerboltra? Krigli végül megtalálta a bazinagy „KEFÍREK” feliratot :) Itt aztán voltak gondok, mert bár a lengyelek kis nejlonzacsikban vitték a zsömléket, de mi nem találtuk hozzá a zacsit. Nem volt sehol, de végül Tibee ezt is megoldotta: nagy zöldséges reklámszatyrokat emeltünk el, és abba raktuk a zsemléket :) A piát aztán hiába kerestem, végül kezdett gyanús lenni, hogy bizony bent a boltban nincs egy csepp sem, és ekkor jöttem rá miért láttam én előző nap minden sarkon „Alkohola” feliratú kis üzletet. Jajám, csak speckó piaboltban lehet alkoholhoz jutni. Na ha erre ilyen ügyesen rájöttem, el is vertem minden zlotymat Zubrowkára.

Reggeli után aztán lejártuk az előző esti éjszakai kört újra, immár nappal, plusz most még be tudtunk menni a Wawel-be is. Tényleg szép. Ők legalább elmondhatják magukról hogy van történelmük. Ja és érdemes odafigyelni ha szuvenirt vásárol az ember hogy nyugodtan lehet alkudni!

Séta után aztán felkerekedtünk, és indultunk Wielickába sóbányát nézni. Nagy nehezen találtunk egy ingyenes parkolót, mikor egy másik csapat magyar motorossal is összefutottunk, akik aztán hozzánk csapódtak míg a bányában voltunk. A bánya valami nagyon durva. Minden sóból van, gyönyörű szobrok, faragások, és a bányászat múltját és jelenét is szépen bemutatják.

Egyébként 135 méter mélyen voltunk, ahova lépcsőn kell lemenni. Felfelé viszont lift hoz, méghozzá nem is akármilyen. A heringek a konzervben érezhetik így magukat, ha egy Mig-29-el műrepülni viszik őket.

A bányanézés után aztán indultunk Felsőtátrafüredre. Megérkezni sajnos nem volt ilyen egyszerű, a fél csapat leszakadt, Krigli motorja rendetlenkedett.

Nyakas és Kisbocsi visszament segíteni, hatan viszont elindultunk tovább, mert a szállást meghatározott időben el kellett foglalni. Ekkor következett az egész út egyik legszebb szakasza, a Tátra tényleg szép, csináltunk is pár képet a csonka csoportunkról is.

A Penzion Vila Miramonti talán az eddigi legfullosabb (na és emellett a legolcsóbb!!!!!) kecó volt, olyan kilátással amitől álmodni sem lehetne szebbet. Samuval, Tibee-vel és Tézével elmentünk éttermet keresni, ami szintén nem volt egyszerű. Na az étterem az könnyen meglett, de a szlovák étlapot kisakkozni, na meg hogy egyáltalán este 9-kor van-e konyha még…. Jött a pincércsaj, elkezdtük kézzel-lábbal magyarázni hogy mit is akarunk, ez ment kb. 2 percig, aztán a csajszi mosolyogva közölte hogy mondhatjuk magyarul is, mert különben soha nem fogja megérteni. Egyébként teljesen jól beszélt magyarul a kis szöszi, Tézé (szokás szerint) rá is mozdult. Megkóstoltuk a helyi sört, ami valami jóféle anyag volt, szerintem jócskán 5% feletti alkoholtartalommal. Ez Tézének valószínűleg kicsit meg is ártott, mert miután a kis szöszinél nem aratott nagy sikert, minket kezdett szórakoztatni kissé erotikus történeteivel. Köszönjük Tézé! :D Közben megérkeztek a többiek is, de kissé morcosan külön ültek tőlünk.

Másnap reggel kicsit borús volt az idő, páran Vörcsi első fékjét kezdték el megjavítani, nekem pedig kezdett fájni a torkom: Wieliczkánál sajnos túl sok jéghideg iceteát ittam meg, túl gyorsan. Felpakolás után gyorsan kitaláltuk a programot: a csapat indul a lanovkához, Vörcsi és Tézé pedig jönnek utánunk ha elkészült a fék.

A terv jó volt, csak pár apróság jött közbe: mi még csakcsak odataláltunk a lanovkához, és sikerült ingyen parkolni, kb. 1.5 km-re a lanovkától. Fel is caplattunk a hegyre, Grafi elment jegyet venni, én meg valami innivalót szereztem mert a torkom egyre jobban fájt. Végre kaptam teát, keresem a többieket, épp mennek át a bejáraton: megyek oda, csak egy baj van: Grafi lement a többiek elé, nekem pedig nem hagyott jegyet. Naggggyon jó, 1.5 km leereszkedés a hegyről a motorokig. Itt vártam 20 percet Vörcsiékre, de nem jöttek meg, valahol eltévedtek. Samu megpróbálta megtalálni őket, de sikertelenül. Na ekkor újra elindultam fel a hegyre egyedül, majd – mivel már volt jegyem – végig fel a lanovkával. Hát a látvány valami csodálatos, azt már lehet panorámának nevezni!

Fent a többieket is sikerült gyorsan megtalálni, bár jócskán le voltam maradva tőlük. Később Pereccel összefutottam aki szintén le volt maradva, úgyhogy együtt csináltunk még pár fényképet, aztán futás a többiek után, akik már csak ránk vártak a hegy aljánál.

Az egy órás csúszásunkat megtartva dél körül el is indultunk a Csorba tóhoz, de ekkor már sejtettük előre, hogy nem ússzuk meg szárazon. A Tátra nyugati oldala reggel óta morgott, vészjósló dörgéseket hallatott magából. A tóhoz közeledve az út egyre vizesebb lett, így amikor beértünk az esőfelhőbe megálltunk, és mindenki felvette az esőruháját (már aki hozott, persze).

Csorba tóhoz érve már kellemesen esett, így a tó megnézése előtt inkább egy éttermet szavaztunk meg magunknak. A fizetős parkolót itt csak egy kis behajtani tilos árán sikerült kikerülni, viszont így eljutottunk az étterem parkolójába, ahol már nem kellett fizetnünk. Itt aztán a fájós torkommal csak egy forró húslevest ettem, miközben odakint elszabadult a pokol: Egyszercsak lekapcsolták odakint a világítást, a környékre ijesztő sötétség borult a déli órákban, és egy hatalmas vihar vette kezdetét. Az, hogy "ömlött a víz", édeskevés kifejezés ehhez, aggódva néztünk kifelé az ablakon a hatalmas özönvizet látva. A kávét már nem is kértük ki a végén, csak fizettünk, és igyekeztünk az eső egy apró enyhülését kihasználva elindulni (a Csorba tó ismételt kihagyásával).

Ez viszont nem volt olyan egyszerű. A 12 motorból 2 egyáltalán nem, míg egy pár másik csak nehezen indult. Az egyik Grafi gépe volt, egy gyertyapipatörléstől újra használhatóvá vált. Közben Vörcsi küzdött a trophyval, ő nem adta magát ilyen könnyen, hosszas tologatások, és kínlódások kellettek a beindításához.

Végül a szakadó esőben csak elindultunk, de nem jutottunk messzire, mert Grafi gépe ismét leállt, pár kilométerrel arrébb. Ekkor már nem volt kétség, a gyertyapipát cserélni kellett, túl sok vizet kapott. Pár perc alatt megoldották, és már vonultunk is tovább a szakadó esőben. Ekkor már konkrét tervek voltak a hazaút egyszerűsítésére, az Alacsony-Tátra kihagyásával, és inkább megkerülésével. Elvégre szakadó esőben nem vágytunk szerpentinezésre.

Egy kereszteződéshez leérve azonban

az eső már csak szemerkélt, és ekkor úgy látszott, hogy fölösleges megkerülni, visszatértünk az eredeti tervhez, ezt mondták a többiek is. Így aztán vettünk egy elegáns balrát az Alacsony Tátra legszebb vidékeit célba véve, ami pár kilométerrel később már nem tűnt olyan jó döntésnek.

A motor zaját hangos mennydörgések kezdték elnyomni, és a hegyi etap első részénél megpillantottuk az ellenséget: Igen komoly viharfelhőket a völgyben, amikkel frontálisan, szembe megyünk. Itt már nem volt megállás, jött, aminek jönnie kellett: Beértünk egy olyan viharba, ahol eleinte azt hittem jégeső hullik, annyira csípett a motoros kabáton keresztül, de igazából csak _kicsit_ nagyszemű eső volt. Teltek a kilométerek, a vihar fokozódott, a tempónk lassult. Elgondolkodtam hogy meg kellene állni, hiszen életveszélyes volt, hegyi szerpentikneken szaggatni 80-90-el, mikor az előttünk menő hátsólámpáját is alig látni, pedig a normál követési távolság felét sem tartottuk már. De végül aztán nem állunk meg. Elvégre egy völgyben egy ilyen vihar sokáig is eltarthat, nem maradhatunk végig ott, másnap munka.

Kemény kilométerek jöttek ez után. Az Ördöglakodalma hágó felé közeledve nagyon erős szél volt, tej köd (benne voltunk a felhőben), és óriási szemű szakadó eső, plusz villámok. Csak a körülöttünk záporozó villámokat láttam, amiktől még életemben soha nem féltem ennyire, mint most. A hágóra csak a csapat eleje ért fel, a maradék 9 motor megállt... benne a viharban. Nyakas és KisBocsi acsapat elejéről visszajöttek amint enyhült egy kicsit a vihar. Alig 2 kilométerre voltak tőlünk. Mi addigra már fél órája álltunk a szakadó esőben, Máté megállt motorja mellett, akinek a látszat szerint beázott a gyújtása. Másfél órát szereltünk a szakadó esőben, amíg elértek a trafóig, az ment tönkre. Közben én otthagytam őket, felmentem az étteremhez átöltözni, mert teljesen átáztam, úgyhogy magamra vettem minden száraz ruhámat.... De ekkor még nem tudtuk, hogy ez elhamarkodott döntés volt..

Miután meglett mindenki, tovább indultunk, szomjazó paripákkal, egyeseknek már tartalék állásban lévő benzincsappal. GPS szerint 10 kilométerre volt a következő benzinkút, amit be is céloztunk, bár mint kiderült az valszeg légvonalban volt. Épp kiszámolva értünk be Breznóra, és itattuk meg a lovakat. Itt ismét rendesen esett, és kis szünet után ismét esőben indultunk tovább. A maradék dombos-lankás részre ismét jutott nagy vihar, felhőszakadás, és még egy gyújtásbeázás, ami miatt gyakran meg kellett állnunk. Az egyik útszakaszon épp előttünk oldották fel az útzárat, akkor lett vége a helyi rallynak. A rallysok csak néztek, hogy szakadó esőben 12 motoros félreáll, és nézik, hogy mi gondja lehet az egyik motornak.

A feszültség a gondok és az időjárás miatt egyre nőtt mindenkiben, és 5-10 kilométer múlva ismét lemaradt a vége. Ekkor csak Kriegernek tömődött el újra, így, tankolás után a benzincsapja, amit egy kis orvoslás után sikerült is megoldani. A szakadó eső egyre enyhült, de a feszültség megmaradt, mindenki meggyötörten, elázva, és az órájára aggodalmasan pislogva jött tovább, és állt meg, ha baj volt. A Detva utáni elágazáshoz már száraz úton értünk, ez volt az a hely ahol szétvált a csapat.

Félreálltunk, elköszöntünk, kiázott, a kesztyű miatt hulla színű kezekkel kezet fogtunk, tovább indultunk. Én Sturovo felé vettem az irányt, mivel célszerűbbnek tűnt Esztergomnál bejönni az országba. Na itt aztán szidtam a gps-t, ez a 130 kilométer a legelhagyatottabb hegyi utakon vezetett, ahol 60-nál nagyobb tempót nem lehetett menni. Így este 10 után értem esztergomba, ahonnan még további 180km út volt hátra. Itt egy MOL-kútnál megálltam egy kávéra, telefon haza, majd elindultam az éjszakába. Ahogy haladtam, egyre közelebbről kezdtem furcsa villanásokat látni, ami aggasztó volt: éjszaka nem a legjobb dolog viharban motorozni. Sajnos amitől tartottam bekövetkezett: Zámolytól 5km-re belefutottam a viharba. De nem is akármilyenbe. Ahogy haladtam benne, egyre kevesebbet láttam, szépen kapcsolgattam vissza, végül már csak egyesben gurultam, felhajtott plexivel, arra várva, hogy hátha lesz egy buszmegálló ahova be tudok állni. Sajnos a látótávolság még kisebb lett, egyesben sem mertem már haladni, meg kellett állni, mert már 10 centis víz állt az úton, nem tudtam hol az út és hol az árok. Megálltam az út közepén, majd 2-3 másodperc múlva a motor is leállt: kétségbeesetten kezdtem rugdosni, de nem indult. Minden hajnali egykor, a semmi közepén, az eddig látott legdurvább viharban. Na most hogyan tovább? Próbáltam kitörölni a gyertyapipát, de semmit nem ért, csak vizesebb lett az esőben mint korábban. Csodálkozva vettem viszont észre, hogy bár épp 250km-t gurultam egyhuzamban, a motor teljesen hideg: úgy tűnik az (eső)vízhűtésessé alakított MZ jól hűl. Jobb híján elkezdtem tolni a vasat Zámoly felé, hogy majd ott be tudok állni valami fedél alá. Egy negyed óra múlva az eső kezdett alább hagyni, majd teljesen el is állt, ekkor tudtam nekikezdeni a tök sötétben a gyertyacserének. Kb. negyed óra tapogatózás és anyázás után aztán végre bepöccent újra a vas, én pedig ismét bőrig ázva elindulhattam. Fehérváron aztán újabb tankolás, majd még egy kávé elfogyasztása után indultam tovább Tapolcára. Ekkor már kezdtem türelmetlen (és egyre álmosabb) lenni, úgyhogy míg a kávé ébren tartott, Veszprémig nyélgázon húztam neki a totál forgalommentes 8-as úton. Negyed háromra aztán fáradtan, átfázva, vizesen hazaértem, lepakolás, fürdés, majd 4-től 5-ig egy óra alvás után keltem és első munkanapomat töltöttem a Somló Volánnál.

Nem mondom, izgalmas és kalandos egy túra volt, amikből a technikai kalandokat és/vagy az elázást szívesen kihagytam volna, de akkor most mit írtam volna le ide ilyen hosszan és drámaian?! :) Ugye, hogy át kellett ezt élni, hogy aztán legyen mit mesélni! :)

A túra teljes távja 1427 kilométer lett nekem, átlagosan 4,5 literes fogyasztással. A benzinpénzen kívül elköltöttem még 108 Eurót, és 378 Zloty-t is.

Mi a véleményem így a végén? Eszméletlen jó volt még a műszaki gondokkal együtt is, örök emlékeket sikerült szereznem. Jövőre újra Tátraútúra!!!!!

Az összes képem itt található: http://picasaweb.google.hu/gabsicc/20100812TatraTura#

Grafi képei pedig itt: http://picasaweb.google.com/grafur/2010_08_1215MZSTatraTura#

Oreg motor nem ven motor

2010-08-13T22:16:00.000-07:00

De nem am, max csapagyakat kell benne cserelni 2 orszagra otthontol tura kozben, de egy ilyen csapattal ez sem lehet gond :)
Most epp krakkoban dekkolunk, aholis Lenin elvtars szobra fogadott a legdurvabb komcsi keco bejaratanal, de azert a zubrowka segitett tultenni magamat a dolgon :)
Megerte eljonni, nagyon faja a tura, a csapat, szoval minden!
Holnap szlovakiabol blogolok meg egyet ha lesz net, addig paaaaa :)

Na ilyet még nem ba....

2010-06-27T10:49:00.000-07:00

Szóval akarom mondani ilyet még nem láttam.

Tegnap hazafelé Magyarpolányból valami furcsa volt... Elég rosszul láttam. Meg a tompítottnak olyan fura sárga színe volt. A reflektor az oké, szép kékesfehér, de a tompítottal alig láttam.

Délután meglestem a lámpát hogy mi lehet a baj?

Hááááát.... Az autóvillamossságban eltötlött 1-2 év alatt láttam már furcsa dolgokat, na de ilyet...

Hát megolvadt az üveg vazze! Most őszintén, ez miez?

Az első

2010-06-27T00:36:00.000-07:00

Némi műszaki problémák miatt le kellett mondanom a szombathelyi tájékozódási versenyről - helyette két alternatíva kínálkozott:
- diszeli veteránmotoros találkozó
- Bakony túra VI az MZ klubbal

Egyértelműen az utóbbit választottam, ami jó döntésnek bizonyult.
A túra Veszprém-Balatonfüred-Tihany-Hegyestű-Szigliget-Szépkilátó-Zalaszántó-Magyarpolány útvonalon haladt, érdekes látnivalókal megfűszerezve. Sajnos az eső néha be-bepróbálkozott, de elrontania nem sikerült a túrát.

43 motor jött össze, ami szvsz elég szép szám, és szerintem mind jól éreztük magunkat.

Niki is jól viselkedett, csak Magyarpolányban karburátort kellett állítanom, remélem így már jó lesz...

Niki ha viccel...

2010-06-25T12:10:00.000-07:00

Akkor az ütős lesz...
Ma elmentem motorozni egyet Nikivel.
Felöltöztem, motort kitoltam az udvarra, bukó fel, pöccre indult a gép ahogy egy MZ-től el is várható.
Kuplung be, pöcc be egyesbe.
Na és itt jön Nikikétől az első vicc!
Konkrétan a váltó határozott reccsenéssel beugrott egyesbe, a motor kiállt kerékre, ugrott egy métert előre, majd lefulladt.
Hát igen, a jö öreg beragadó kuplung... Most már ezt is tudom, hogy az új lamellákkal hajlamos ilyenre is Niki, tehát ezentúl berúgás előtt át kell taposni behúzott kupunggal.
Oké.
Akkor menjünk motorozni.
Kb tíz kilóméter után furcsa kopogás és rángatás motorféknél... Mi a fene? Hát múlt héten lőttem be a karbit hogy ne csináljon ilyet... Akkor meg mi van? Falsot szív? Megállok, alapjárat 3000.
Na fasza, ez így nem okés, indulás haza. A 71-esről egyből le is fordultam hegymagas felé. Szépen kihúzattam 110-ig 5ben, aztán lekaptam a gázt mert jött egy nagy kanyar. Csak épp semmi nem történt, a motor gyorsult tovább. Miiii vaaaan?
Niki tehát másodszor is viccelődik...
Gyújtást lekaptam, nagy hörgő hang, kanyar után gyújtás vissza, egyből gyorsul... Hmmm, akkor itt fenn akadt a gáz.... Pár agresszív rángatás után visszaugrott, aztán negyed gázon hazamásztam vele.
Aztán a magyar kisipar kezdett velem viccelődni, mert 3 utángyártott gázbowdenből 1 se legyen jó? Ez már abszurd...

Nicky

2010-06-11T00:53:00.000-07:00

Elkészült végre az ETZ-m!
A rendetlenkedő kuplung új ferodolos és acéllamellákat kapott (a régiek üvegesre voltak égve illetve kilágyultak). Be lett lőve a belső menesztő axiális játéka 0,07mm körüli értékre, úgyhogy most minden frankó lett!
Az eredmény: az üresjárati kerregés eltűnt, a csúszás megszűnt. Eddig csak maximum harmad gázzal és maximum 4000ig forgatva tudtam közlekedni a csúszás miatt, ez végre rendeződött már.
Egyúttal végre nevet is kapott a gépsárkány, mostantól a Nicky névre fog hallgatni.

Lássunk végre tisztán!

2010-05-31T01:31:00.000-07:00

Szinte minden eddigi motoromnál variáltam valamit a világítás jobbá tétele érdekében: a TS125-be és a Jawa 250-be is halogénlámpa került, akkor az új üdvöske, a 251-es ETZ miért maradt volna ki?
Megvételkor sima Tungsram 60/55-ös H4 égő volt benne, ezt kapásból cseréltem Philips All weather 60/55 H4-re. Jobbnak jobb lett, de ha javítok valamin, akkor ugye kicsire nem adok: tegnap beszereltem az ebayről érkezett 100/90W XenonBright H4 izzót!

Ha már nekiálltam, akkor egyúttal a világításkapcsolót is lereléztem (a gyújtáselektronika mögött látható),

és elektronikus feszültségszabályzót is beraktam a régi egyoszlopos szabályozó helyett.

Emellett a hétvégébe még egy kis felnipolírozás és centírozás is belefért :)
Szépen sorjában:
Az ebayes cucc nem rendes EU szabvány volt, hanem baloldali közlekedés szerinti. hát fuck... De egy menedzsernek ez nem akadály! csavarhúzóval felhajtottam a peremezését az égőnek, elforgattam 15°-ban, majd újra leperemeztem. Gond megoldva.
A gyári műanyag foglalatot kicseréltem bakelitre, két db Wartburgból származó relét beépítettem az akkumulátor mellé, behúztam a vezetékeket és kész.
Ha már úgyis szét volt kapva a gép egyúttal kapott elektronikus feszszabot is, mivel műszerfalra való feszmérőm most nem volt itthon, így a jobb töltést adó Lada szabályzó helyett egy Skodából származó példányt szereltem be.
Eredmény: nincs már túltöltés, 2000től megfelelő, 13.2 v körüli töltésem van. A világítás is tesztelve lett, nagyon jól látni vele. Sokkal erősebb, fehérebb fénye van, kikapcsolva pedig jól mutat az izzó kék üvege a lámpában, az egész kék tőle...

Mivel időm is volt még, egy mosogatógép hőszigeteléséből, két nagy alátétből és egy csavarból készítettem homemade polírozókorongot egy konzervdoboz segítségével :D (menedzser vagyok, megoldom a gondokat...:P)
A múltkori kipufogóégetéskor kékre színeződött kipufogót egy árnyalattal világosabbra fényesítettem, meg a felniket is kipolíroztam. A kipufogón hagytam egy kis kékes árnyalatot, nekem így jobban tetszik :P
Tehát minden szép, minden jó, már csak a kuplungot kellene megcsinálni, és menni MOTOROZNI!!!!

Farokhosszabbító - farok nélkül

2010-05-23T12:10:00.000-07:00

Ismét motort vásárolunk. Na most szerencsére nem nekem, hanem Smile kollégának. Mivel a kolléga úr jobban bízik a kínai csodában, mint a német technikában, ezért MZ helyett egy Keeway Exceed 200-as lett az áldozat. A korábban nézett móri és paksi gépek után most Beleznára mentünk motort nézni. Ez állapotát és árát tekintve is megfelelt, úgyhogy elhoztuk. Smile mester jött a Skodával, én meg hoztam a gépet, mivel jogsija még nincs neki :D

Szubjektív véleményem a motorról? Állapota megfelelő, kb azt a színvonalat hozza amit vártam. A vas kicsit át van alakítva, supermoto gép lett az egykori kis endúróból, méghozzá DRZ-400 kerekekkel. Ez 140es, illetve 120-as gumikat jelent, ami egy ilyen kis gépen elég komolyan néz ki. A kipufogója szerintem meg van berhelve, mert eszméletlen hangos, szintét komolyabb benyomást kelt. Tehát a hosszabbító megvan, de hol a farok?! A kis 200-as négyütemű (egykor Honda XL200-ban ketyegő) blokkocska a 10KW-jával kb egy 125ös MZ-hez hasonló mozgékonyságot ad a gépnek. Persze amire kell, arra tökéletes, hiszen tanulómotor lesz majd kollégának.

Az SM átalakításnak köszönhetően kimondottan dögösen néz ki, és a megpiszkált kidörrentőnek hála még a hangja is jó. Pár jó seggű pipit talán el lehet vele varázsolni... :)

Az átalakítás árnyoldala, hogy a kisebb kerék miatt eléggé lent van az eleje, kisebb lett a villaszög, emiatt elég idegesen reagál a legkisebb kormánymozdulatra is. A böszmenagy gumik miatt kissé bizonytalanul fordul, de a gumicsere ezen majd segíteni fog. A motor egyenesfutása viszont jó maradt, a feszes futómű pontos visszajelzéseket ad. A fékek viszonylag gyengék, a hátsó ami talán használható, de egy piros lámpán át is mentem mert nem tudtam megállni...

Kisebb melók persze majd lesznek vele, lánckerék, fékcsövek, akksitartó, bowdenek cserére szorulnak, pár dolgot festeni is kell, műszakira új gumik kellenek majd, és a repedezett műanyagokkal is kezdeni kellene valamit... De legalább a kolléga is megtanul picit szerelni, jól jön majd egyszer az a kis tapasztalat valamikor :D

Veteránbörze Siófok

2010-05-15T11:49:00.000-07:00

Május 1., a már szokásos veteránbörzén voltam Siófokon. Odaúton hozzácsapódtam pár MZ-shez akik szintén oda tartottak, csak aztán rossz helyen fordultak le előlem. Én nem mentem utánuk, hanem mentem tovább a börze felé. Egész addig szép és jó volt minden, mígnem 50 méterre a börze helyszínétől véletlen fel nem mentem az autópályára. Na bumm, plusz 25km-t kellett mennem...
Miután ismét odakeveredtem a börze helyszínére már nem tévedtem el, csak egy motoros kollegát láttam belefúródva egy Audi hátuljába, negyed órával korábban még nem voltak ott... de sajnos ez egy ilyen játék... a srácnak láthatóan nem lett nagy baja, az idomok darabjait szedegette össze az útról...
A börze egyébként látványos volt, csak épp nem vettem semmit, rohadt drága volt minden. ETZ féktárcsa hatezerért, vagy feszszabályzó 4ezerért? Minden kb a normál ár 2-3 szorosáért... Vicces...
De azért pár érdekességet láttam, fényképeztem is:

Augusztus 20.-án ismét megyek!

Kényszer nagy úr...

2010-04-29T23:32:00.001-07:00

Sajnos anyagi és raktározási gondok miatt meg kellett válnom szeretett kis 125-ös TS MZ-mtől. Három motort nem tudok fenntartani (válsaág van vagy mifene), és helyem sem volt ennyi gépnek.
Amint pedzegetni kezdtem, hogy LEHET el kellene adnom, szaktárs kapott a lehetőségen és lecsapott rá.
Azért utolsó útjára még elkísértem a kicsikét, és a 30.000-dik kilómétert is én raktam bele :)

Kollega, ajánlom, hogy vigyázz rá!!! :)

Palmatex vagy a fene...

2010-03-24T13:12:00.000-07:00

Ma szoptam rendesen...
Felújítottam a féknyerget, utána pdig neki akartam állni megszimeringezni az első villát.
Na itt jött a szopós része a dolognak... 4-5 órám ment rá mire ki tudtam csavarni a felső zárócsavarokat.
Az előző tulaj tömítőanyag helyett szerintem palmatex-el kente meg mikor összerakta vagy nem tudom... Valami ragasztó volt az tuti. Csillagkulcs nem szedte ki. Rádugtam egy csövet a kormányra és a csillagkulcsra akkor sem indult meg. Kormány lebont, levegőkulcs elő: 5 perc rotyogtatás után sem bírt vele a levegőkulcs sem. Ekkor anyázás... Utána lámpafej lebont, teherautópejszer + rá méteres cső be a villaszárak közé, krovafej+merevszár+méteres cső az anyára és húúúúztuk ketten... Semmi eredmény. Ekkor mit volt mit tenni elkezdtem melegíteni a csavart, mikor már füstölt rajta a ragacs akkor újra nekifeküdtünk a méteres csövekkel és megindult. Na ekkor jött volna a másik fele, csak a sokat látott kínai hőlégfúvó ekkor beadta a kucsot, és előbb azt kellett megjavítani. Utána aztán ezzel a módszerrel a másik csavart is sikerült kikapni.

Konklúzió: a jó anyját annak aki ragasztót rak ilyen helyre!!!! (Bár mit csodálkozok, a törött üléslemez is pillanatragasztóval volt "javítva")

Haladunk, haladunk....

2010-03-12T09:03:00.000-08:00

A héten megtörtént a 251-es átíratása. Kisebb bonyodalmakkal, de a győri okmányirodában is meg tudtam oldani a dolgot. Aztán összeszedtem milyen alkatrészek kellenek a vashoz, és meg is rendeltem Mofakertől a cuccokat. Anyámék ma hívtak, hogy megérkezett a csomag. 34ezer forintnyi apróság... Tehát lehetne szerelni. LEHETNE, mert a motor meg a cuccok Tapolcán vannak, én pedig győrben, és hétvégén is dolgozom, csak kedden jutok haza :(

De ami késik, nem múlik:) Csütörtökig szerelhetek mint a gép, aztán irány vissza győrbe mert pénteken megyünk a srácokkal motorkiállításra!

Addig meg csak ábrándozok... Meg majd megpróbálok láncot felhajtani valahol. RK vagy D.I.D. 428H láncot akarok rá.

Ja meg még nevet sem tudok... Ki hitte volna hogy ilyen nehéz jó nevet találni egy 251-es MZ-nek??? Ötletekkel lehet ám bombázni!

A legfurcsább motorvásárlás - a folytatás

2010-03-02T12:14:00.001-08:00

Ha valami nehezen kezdődik, az nehezen is ér véget.
Szombaton elhoztuk a vasat. Odaértünk a megbeszélt időre, az emberünk sehol. Hívtam telefonon, nem vette fel. Az anyjával sikerült beszélni, aki közölte hogy a csóka elment motorozni, majd jön. Na kafa... Hát vártunk, negyedóra múlva megjött az ember az új R6-osával. Annyira új volt neki, hogy én, aki gyakorlatilag csak szocmotorokhoz értek, nekem kellett kitalálni hogy miért ég a yamahán a lámpa folyamatosan...
Ilyen zűrök után lerendeztük a papírokat, felcuccoltuk a motort, és elindultunk haza.
Este gyors próbakörök, majd pihi, másnap némi kis szerelések, és bemotoroztam a géppel a városban lévő garázsig (műszaki nélkül) hogy másnap eredetvizsgára vihessem a vasat.
Az eredetvizsgával nem volt gond, de utána vártam 3 órát hogy sorra kerüljek az ocsmányirodában.
A jobb megértés érdekében idézem az elhangzott párbeszédet:
G:- Jó napot kívánok, egy motorkerékpárt szeretnék átíratni.
Ü:- Jó napot, rendben kérném a papírokat! Forgalmi?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Adásvételi?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Eredetvizsga igazolás?
G:- Tessék, itt van
Ü:- Törzskönyv?
G: nem szól semmit, igen bután, nagy elkerekedett szemekkel nézi az üres törzskönyvtokot...
Ü:- Törzskönyv? Nincs magánál? Nem kapott?
G:(még mindig bután néz, próbál magához térni): Őőő... Hűűűű... Hááát.... Őőőőő... Szóval az van, hogy ott maradt az asztalon sopronban az eladónál mikor megírtuk a szerződést...

Eredmény: holnap megyek vissza sopronba a törzskönyvért. Aztán megpróbálom az átiratást itt a győri ocsmányirodában letudni, ami az eddigi sikerek után gondolom nem fog menni, mert majd a képembe vágják hogy csak a lakóhely szerint illetékes ocsmányirodában lehet... Akkor viszont marad az átírás jövő hétre, hétfőn úgyis megyek pestre, majd onnan elmegyek haza lerendezni a motort is...

Kíváncsi leszek még mi lesz ami nem fog sikerülni ezzel a motorral? Ezek után kapásból az első úton esni fogok vele, vagy nem tudom... :D

A legfurcsább motorvásárlás

2010-02-24T23:01:00.000-08:00

Tegnap elmentünk motort nézni!
Kb 4 órás huzavona után úgy döntöttünk hogy elhozzuk!
Ezalatt a eladó elszívott kb 2 doboz cigit idegességében, mi pedig egyszer elmentünk, otthagytuk hogy mégsem kell a motor!
De később meggondoltam magam és visszamentünk érte!
A srác a végén otthagyott minket hogy ne haragudjunk majd legközelebb folytassuk de ő elmegy lefekszik mert szétmegy a feje!
Lényeg hogy le lett foglalózva, szóval lesz motor!!!!
Mindez kb 10 órát vett igénybe!
De jóóóóóóóóóóó buli volt!!!!!!Ennyit egy hónap alatt sem szoktam röhögni mint amennyit tegnap!
Szóval motort venni jóóóó!

UPDATE: akit érdekel egy részletesebb beszámoló az estéről, itt elolvashatja:
http://bolondsmile.blogspot.com/2010/02/sopron.html

Túratervek 2010

2010-02-22T08:42:00.000-08:00

Gabsic kicsi túrája 2009... Áállllat volt, rákaptam a dolog ízére, úgyhogy idén is lesznek nagyobb gurulások. Ha valaki szeretne csatlakozni tegye nyugodtan, érdeklődni és egyeztetni itt tudtok, hiszen szabadon hozzá lehet szólni a bloghoz.
Tehát a tervek 2010-re:
- Teknőc túra
- End of SZE túra
- Sirok túra
- Tátra túra

A dolog részeleteiben, amennyire előre tudom látni:

- Teknőc túra: Teknőc az MZ-klubtól elkezdett szervezni egy dunántúli túrát. Kapva kaptam az ötleten hogy betársulok, közben még ketten mondták hogy jönnének, tehát papírforma szerint jelenleg öten vagyunk. Én esetleg az 1-2 napra csatlakoznák, még nem biztos hogy mennyire.
Útvonal:
1. Nap: Csókakő- Csesznek- Zirc- Bakonybél- Pápa- Döbörönte-Devecser szállás!
2. Nap: Sümeg- Rezi- Szigetvár-Abaliget-Orfű? Szállás?
Időpont: május közepe

- SZE túra: Kész, vége a fősulinak, nyáron lediplomázunk. Smile szaktársammal ezért el akarunk menni pár napra kikapcsolódni. Pontos terv még nics, de nagy vonalakban: kb 4 nap lenne.
1. nap: lezúzni Zalaegerszegre arra jóóóó motoros útvonalak vannak, aquaparkban lehetne lazulni egyet. Az aquapark lehetne program a második napra, első nap meg csak motorozás a környékben.
2. nap: Felmerült egy olyan hogy elgurulni Kőszeg felé, ki az osztrákokhoz, arra megintcsak élvezet motorozni. Esetleg csak szimplán dögleni az aquaparkban...
3. nap: Irány a Mecsek! Nappali kanyargás után éjszaka valahol arra egy kempingben, akár sikonda is szóbajöhet idén is.
4. nap: Még némi élvezkedés a Mecsekben aztán irány a déli part, délután már balcsiban kéne ugrálni.
5.nap: reggeli összecuccolás után irány haza (esetleg még valami programot ki lehet találni)
Időpont: Július 8-12 ???

- Sirok túra: Szabi kollega vetette fel hogy menjünk Sirokra. Erre én: miért is ne? Még odébb van, képlékeny a dolog, az biztos hogy megyünk. Esetleg felmerült hogy a szlovákok felől közelítsünk, egy csorba-tó megnézés befigyelhetne, és a végén kikötni sirokon? Vagy egy észak-magyarországi tekergés után kikötni ott?

- Tátra túra: MZ-klubos túra, avagy irány Krakkó! Részletek a www.mzclubhungary.com oldalon!

Gabsic Kicsi Túrája 2009

2010-02-11T04:33:00.000-08:00

Na most aztán már elég volt... elszakadt a cérna... ennyi, kész elmegyek... - valami hasonló játszódott le bennem. Ehhez Szandra csamclub-os blogja volt az utolsó csepp a pohárban. És amiket még külön elmondott a dologról....

Eldöntöttem, én is megyek. Ha egyszer egy csaj belevágott és megcsinálta, akkor én miért is ne???

Elkezdtem hát számolgatni, tervezgetni, időjárás-előrejelzéseket nézni, szállásokat, útvonalakat, látnivalókat keresni. Kialakult a terv, augusztus 11-17.-ig terveztem a túrát. A mivel menjek kérdésre 2 lehetőségem volt: Jawa 250 vagy MZ TS 125. Mivel a Jawa kb 2 héttel korábban lett 25 év után összerakva ezért inkább a jól bevált MZ mellett döntöttem.

A felkészülés nyűgjei után aztán, 10.-én este eljutottam oda, hogy a motor felmálházva pihent a garázsban, én pedig izgatottan forgolódva próbáltam elaludni, - ami, teszem hozzá halkan, nem igazán akart sikerülni.

Az első napon az előző esti elalvási nehézségek után reggel újabb gondok jelentkeztek: elaludtam… 9 óra körüli indulást terveztem, de fél kilenc körül ébredtem arra, hogy a szomszédban sír a gyerek. Másfél órás csúszás után érzékeny búcsút vettem anyutól, majd a közben ismét eleredő esőben nekiindultam az útnak. Keszthely környékén az eső szerencsére elállt, de addig szidtam magam rendesen: Normális vagyok? Egy hétre elindulni egy 28 éves motorral, ami már elég konkrétan főtengelyes? Ráadásul mindezt a szakadó esőben?! Ezek a gondolatok aztán elmúltak az esővel együtt, és élveztem a MOTOROZÁST.

Kis Taszári kitérő után Szigetvárra érve gyors fényképezkedés után megkerestem a várat, ami némi csámborgás után sikerült, mivel táblát nem láttam, de a térkép alapján a kis utcákat bejárva végül sikerült megtalálni.

Némileg nagyobb dologra számítottam, de így is kellemes séta és látnivaló volt.

Néhány apró emléktárgy vásárlása következett (aki nem tudná, Szigetvári Gábor a becses nevem, szóval poénképpen a családnak hoztam pár szigetvári emléktárgyat), utána pedig sietve újra motorra ültem mert elég aggasztó felhők közelítettek.

Némi szenvedés a 6-oson a csúcsforgalomban, majd Pécsre érve elég könnyen sikerült is megtalálni a kempinget amit előre kinéztem: Família Kemping, Pécs, Gyöngyösi I. u. 6. Ezt azért írom le, mert oda NE MENJEN SENKI! Messziről el kell kerülni a helyet! Tudni kell, hogy minden napi szálláshelyemet előre felhívtam még indulás előtt hogy minden rendben legyen. A Família kempinges nő a telefonban is elég tahó volt, de gondoltam egy fél perces telefonbeszélgetés alapján nem ítélek meg senkit, lehet épp azért sietett letenni a telefont mert hasmenése volt :D Hát odaérve kiderült hogy tényleg egy h**ye b@rom. Elküldött a fenébe merthogy tele vannak, nincs hely. Közöltem hogy de én szombaton telefonáltam és lefoglaltam a helyet, azt mondta hogy minden rendben. Erre válasz: JA, HÁT AZ MÉG SZOMBATON VOLT! Hát itt elszakadt nálam a cérna. Mert hogy van az, hogy le van beszélve a hely, és mikor odaér a vendég akkor elküldjük a francba??? Meg most mégis mekkora helyet foglaltam volna el a kis sátrammal meg az MZ-vel? Közöltem is a véleményemet a nővel, aki közben még 2 érkező autót elküldött. Ezután elővettem a pda-t, és örülve a mobilnetnek gúgléval gyorsan kerestem egy közeli szállást. Ez a sikondai Mediano kemping volt.

Sikondára megérkezve gond nélkül megtaláltam a kempinget, ahol végre kedvesen fogadtak, barátságos, kultúrált hely volt, a természet közelségével (magas fák, sok mókus, amik állítólag a nyitva hagyott sátrakba is beugrálnak )

Fáradt lévén gyors letelepedés után mentem is fürödni és aludni. Már félálomban hallottam meg a közeledő motorhangot, amire kikandikálva a sátorból örömmel vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül, 2 másik motoros is érkezett. Utána az elalvás nem volt olyan egyszerű, mert speedmotorok nem is olyan távoli visítása, meg a szomszéd sátorban a gyerekek kiabálása nem tette könnyűvé a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy pont sikerült valami rejtett fagyökér felett felütnöm a sátrat, ami rettentően törte az oldalam..

Összességében az első napom tehát nagyobb gond nélkül, jól zárult, örültem hogy célba értem, és egyáltalán volt hol aludnom.

Második nap reggel fél nyolc körül a békés madárcsicsergést hallgattam a sátorban fekve, mikor megint valami szpídmotor visítása verte fel az addig békés kis völgyet. Ettől aztán teljesen felébredtem, és éreztem hogy FÁJ a hátam. Az a fagyökér amin aludtam, úgy látszik nagyobb volt mint az este hittem…

Álmosan lebattyogtam a fürdőbe, útközben a már szintén ébredező, este még utánam érkező motorosok barátságosan intettek a sátorból. Borotválkozás után visszafelé sétálva szóba elegyedtem velük. Két cseh srác volt, akik mint mondták most csak egy „kis” túrán vannak, Csehország-Szlovákia-Ausztria-Horvátország-Bosznia-Horvátország-Magyarorság-Szlovákia-Csehország útvonalon. Korábban már bejárták egész Európát, legközelebb Indiába készülnek… Itt dobtam hátast… Where? India??? Hey man, it’s fucking far away! Are you sure it’s india? Kiderült hogy jól értettem, és jövőre tényleg oda mennek. Bátor gyerekek, én nem biztos hogy be merném vállalni, de az már aztán tényleg hatalmas kaland lehet… Jót dumáltunk még, megmosolyogták az MZ-met, gratuláltak, hogy el mertem vele indulni, majd búcsút vettünk, mert nekem már el kellett indulnom. Még mindig a fülembe cseng az utolsó mondatuk… Ride careful man, and beware of the cars! Good bye, and take it easy my boy, take it easy!

Induláskor aztán kiderült hogy ez az egyébként tényleg kulturált és szép kemping egész túrám legdrágább szállása volt. 2900Ft-ot hagytam ott az egy éjszakás sátorhelyért+ egy jegesteáért. De megérte, nem mindennap találkozok olyan emberekkel, mint a cseh gyerekek voltak. Remélem sikerül rendben megjárnotok az indiai túrát srácok!

Útnak indulva aznapi első célom Sátorhely határában a Mohácsi Történelmi Emlékhely volt.

Itt néhány fénykép készítése, majd az emlékhely megtekintése volt a program, aztán indultam is tovább, Bátaszék – Baja útvonalon átmentem az épp felújítás alatt álló Duna-hídon, kicsit megálltam közben nézelődni a gemenci erdőben, tízórai mellett sétáltam ott egyet, aztán folytattam az utat Kecelre, ahol aznapi második állomásként a Haditechnikai Parkot néztem meg.

Itt sokáig elvoltam, sok fényképet csináltam, és egy darázscsípést is sikerült összeszednem. Akit érdekel a haditechnika, mindenképpen nézze meg!

A további út némi eltévedés után Csengelére vezetett (kicsi eltévedés volt csak, kb 2 km után rájöttem hogy valami nem jó, mert nem volt meg az út ahova be kellett volna fordulnom…), ahol egy gyors rokonlátogatást ejtettem meg, évek óta nem látott távoli rokonoknál, aztán indultam tovább az aznapi célállomásra, Mártélyra, a Tiszapart Campingbe.

Az útnak ez a szakasza már tartogatott némi meglepetéseket és problémákat. Kezdve ott, hogy a rokonlátogatás elhúzódott, ezért megkésve indultam már el. Ópusztaszer környékén aztán egy kanyar után kigyorsítva furcsán kezdett viselkedni az MZ…5500-nál ugrándozni kezdett, gyújtáskimaradás tüneteit produkálva. 4-edikbe felváltva a jelenség megszűnt, szépen darált tovább a kis kétütemű. Sajnos visszaváltásoknál a jelenség újra jelentkezett, egyre erősebben, míg végül már 70 körülre limitálódott a sebességem, mert már 4000 körül is ledadogott. Megállni persze nem volt időm, lévén már nagyon közeledett az este… Már kezdtem ideges lenni, mikor eszembe jutottak a srácok a sikondai kempingből, és a bátorítás: Take it easy my boy, take it easy! Ez tartotta bennem a lelket, mikor az egyik kereszteződés után kigyorsítva a rossz minőségű úton hirtelen satufékkel meg kellett állnom, mert előttem valami egészen váratlan dolog terjeszkedett: a Tisza… Na itt már tényleg kezdtem aggódni, este volt, a motor haldoklott alattam, és még el is tévedek…. Mi jöhet még????

A térképet előkapva rájöttem, hogy eltévedésről nincs szó, egyszerűen felületes voltam az útvonal tervezésekor, és nem néztem hogy a kemping a Tisza túlpartján van, és itt bizony komp jár… Amiből szerencsére az aznapi utolsót sikerült még éppen elcsípnem, így némi késéssel 65-ös égrengető tempóval, ugrándozó, néha-néha visszadurrogó motorral berobogtam Mártélyra.

A kempinget egyből megtaláltam, a sátor felverése után neki is akartam kezdeni a motorjavításnak, de az éhség győzött, helyette inkább megkajáltam. Kaja után meg már kezdett sötétedni, így maradtam kétségek közt az éjszakára. Úgy képzeltem, hogy ha sikerül megcsinálni, akkor másnap folytatom az utat, ha nem, akkor egy napot ott töltök, és aztán csigatempóban elindulok hazafelé, hátha eljutok hazáig.

Az elalvás némi aggódás miatt nehezen ment, de legalább gyökér most nem volt a sátram alatt, és míg elaludtam, próbáltam megnyugtatni magam, hogy nem lesz gáz a dadogásból, miközben még mindig a srácok szövege csengett a fülemben: Take it easy my boy, take it easy…

Reggel már korán ébredtem, mivel tudtam hogy sok múlik azon, hogy mit sikerül alakítanom a technikával. Gyors reggeli után előszedtem a szerszámokat, és ami hirtelen eszembe jutott, azt megcsináltam: gyertyacsere, fontosabb csatlakozások ellenőrzése, karburátor-tisztítás, megszakítóellenőrzés.

Igazából ki is akartam cserélni a megszakítót, és a kondenzátort, de a dekni levétele után megtaláltam a probléma vélhető okát: a megszakítóra menő vezeték csatlakozója lazán illeszkedett a kondenzátornál, és szerintem adott fordulatnál a rezgéstől már nem volt állandó érintkezés. A feltevés ellenőrzésére gyors próbaút a környékben, és mivel minden rendben volt, bevásárlás (kaja, pia), és villámgyors összepakolás következett.

10 óra után kicsivel már útnak is indultam Szolnok felé, ahol a Repülőmúzeumot néztem meg.

Volt sok madár, olyan is, amibe be lehetett menni, de családi vonatkozások miatt a roncsmúzeum volt igazán érdekes látnivaló (legalábbis nekem).

Itt mókás momentum volt, hogy amint odaértem szandaszőlősre a múzeumhoz, még a fényképezőt pakoltam elő a dobozból, mikor megállt mellettem egy kisbusz, tele németekkel, akik kiugráltak és egyből körbevettek minket (engem és az MZ-t). Nagy hangos karattyolás amiből semmit sem értettem (angolul tudok "jól", németül kb semmit...), közben bólogattam és mikor úgy tűnt hogy kérdeztek valamit, akkor nagy német tudással kifejtettem, hogy já, já, emcett gút motorrád, já, já, dédéerr, gút motor. Meg hozzátettem hogy "ájm án ö túr öráund hángöri" amit szerintem nem értettek, mert angolul utána sem szólalt meg egyik sem, úgyhogy hajtogattam tovább hogy emcett gút motor, ők meg csináltak pár fényképet aztán visszamásztak a buszba és elporoltak Bár a teszkó meg lídl parkolóban is meg szokott állni mellette néha pár német, de ez a csoportosulós dolog nagyon jólesett.

Az utat Szolnoktól tovább folytatva a 4-es út hozott hasonló izgalmakat, mint korábban a 6-os, szerencsére itt hamar több sávra bővült az út, úgyhogy nekem sem kellett széthajtani a moccost, meg a rohanó idióták is gyorsan elhúzhattak a belső sávban.

A túrám során mióta átléptem a Dunát, már láttam az utakon közlekedni mindenféle, mifelénk szokatlan „járművet”, (pl özönvíz előtti traktorok a legkülönbözőbb vontatmányokkal, 1000 féle különös lovaskocsi, targonca hatalmas konténerrel az úton), de Kunmadaras után történt az eddigi legkülönösebb dolog. Szép kényelmesen, 80-90 között poroszkáltam a nem túl jó minőségű úton, mikor jellegzetes barna kupacokra lettem figyelmes az úton. Áhá, gondoltam lovaskocsi járt előttem. Különösebb fékezés nélkül beledöntöttem az MZ-t a következő, 60-as táblás kanyarba, aztán… aztán akkorát satultam mint a ház, meg döntöttem akkorákat szegény MZ-n, hogy ihajj, de szerencsére szembejövő nem volt, mert akkor összeütköztem volna… igen, összeütköztem volna, méghozzá az út közepén gazdátlanul álldogáló TEHÉNNEL! Három boci legelészett az út mentén, aztán szerintem az egyik úgy gondolta, hogy ő aztán mégsem akar az árokban álldogálni, szépen kibattyogott az útra, befordult merőlegesen az árokra, és úgy rágcsálta az út menti füvet, teljesen lezárva a jobb oldali sávot.

Ilyen izgalmak után értem be Tiszafüredre, ahol három napi rutin után kapásból megtaláltam az előre kinézett kempinget. Bár tényleg kulturált hely volt, elfogadható árakkal, de igazán mégsem ilyenre számítottam. Bár előny volt, hogy egy kis, nyugodt, csendes hely volt, de közvetlenül a termálfürdő mellett, a Tisza-tótól viszonylag távol. No azért csak viszonylag, mert kb 10 perc séta volt a távolság, de a „Fürdő utca”-i címet olvasva a neten én kis naiv nem erre számítottam. Mindenesetre nem véletlenül terveztem Tiszafüredre az aznapi szállást, úgyhogy gyors sátorállítást követően felmértem a környező boltokat, némi vásárlás és villámgyors uzsonna után mentem is a Tisza-tóra fürödni, lévén még nem volt szerencsém korábban ide eljutni.

Némi éjszakai eső után reggel kicsit bátortalanul bújtam elő a sátorból, nem tudva hogy az időjárás hogy fogja alakítani az aznapi programot. Felhőknek azonban nyoma sem volt, szikrázó napsütés fogadott, csak a sátorajtó felhajtásakor kaptam a nyakamba egy adag vizet

Gyors készülődés után reggeli közben már volt társaságom is, egy srác érdeklődött, és teljesen begerjedt mikor mondtam neki, hogy mekkora úton vagyok. A már szokásos kérdésekre válaszolva némi büszkeséggel gondoltam át, hogy egész szép teljesítmény van mögöttem. (főleg ha azt is nézzük, hogy MZ-vel mentem) Mindemellett ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy eltérek az eredeti útitervtől. A tervek szerint a napi program Eger lett volna, az éjszaka pedig Parádfürdőn egy kempingben telt volna. Ez változott annyiban, hogy Egerben a vár megnézése után visszafordultam Tiszafüredre. Legfőbb oka az volt, hogy még egyszer ki akartam használni, hogy ott vagyok a Tisza-tó mellett.

Reggeli után tehát elmentem várat nézni Egerbe.

Mielőtt valaki a fejemhez vágná, hogy nem a méret a lényeg, azért elmondom hogy itt is csalódtam.

Bár látványosabb volt mint a szigetvári vár, de valami komolyabbra számítottam. Az egri csillagokban legalábbis nagyobbnak tűnt.

A vár megnézése közben aggasztó felhők jöttek és csöpögni kezdett az eső úgyhogy söpörtem vissza Tiszafüredre ahol a délutánom végül pihenéssel, és strandolással telt, ami már rám is fért 3 napi motorozás után.

A Tisza-tó bár kissé hideg, de kellemes volt, nekem egyébként jobban tetszett mint a Balaton.

Este végül fájó szívvel sétáltam vissza a kempingbe, tudva, hogy a következő nap már hazafelé fordítom a kormányt, és bár még nem otthon, de már újra a dunántúlon fogok aludni…

Az esti, a túra vége, az elindulás miatt érzett szomorúság kicsit még reggelre is bennem maradt, de az indulás óta látott legszebb napsütéses reggel ezt el is űzte. Bőséges reggeli után (minden kajámat meg kellett enni, mivel kellett a hely a Bikavérnek) átnéztem a napi útvonalat, amin csodálkozva láttam a térképen hogy „Magyarország földrajzi középpontja” mellett fogok elmotorozni. Ez eddig föl sem tűnt, gondoltam majd megnézem magamnak, biztos van valami oszlop, tábla, miegymás. Felcuccoltam az MZ-re, aztán fájó búcsút vettem Tiszafüredtől. Nem baj, jövőre újra jövök!!!

Mentem tovább Jászapáti – Jászberény útvonalon, az első pihenőm Nagykátán volt, itt tízórai, közben a további útvonal elemzése következett. Találtam egy kis összekötőutat, amivel közvetlen Albertirsára értem volna, Cegléd elkerülésével. Térképen legalábbis megvolt az út. Nem találtam. Elővettem a pda-t, beizzítottam a gps-t (eddig egész úton nem volt rá szükség), de azzal sem sikerült elsőre rátalálni, úgyhogy negyedórás bócorgás után inkább elraktam a pda-t, és inkább elindultam Ceglédre.

Onnan már nem jelentett gondot Albertirsára átmenni, ahonnan Dánszentmiklós felé vezetett az út, de aztán hiába sasoltam, semmilyen táblát nem láttam, hogy bizony Magyarország közepe mellett mennék el. Söpörtem tehát tovább Örkény – Kunpeszér – Tass útvonalon, aztán Dunaújváros a Pentele-hídon tértem vissza a Dunántúlra. Ekkorra már minden bajom volt, egy seggel MZ-n ennyit menni nem normális dolog… Perkáta – Seregélyes vonalon értem be Székesfehérvárra, az aznapi célállomásra. Eddigre már nagyon, mondom NAGYON fájt a seggem a motorozástól…

A délután nagybátyáméknál telt rokonlátogatóban, aztán átpöffentem Smile szaktársamhoz akiknél az éjszaka (egy kis része) telt. Egy kis dumálás, lepakolás után mentünk is bevetésre.

A "mitigyunk" kérdés vége a Hubi lett, aminek nálam csúnya vége szokott lenni… Most szerencsére nem volt olyan drasztikus vége, csak hazafelé sétálva a játszótéren állatkodtunk „kicsit”… Próbáltunk bemenni a Mekibe kajálni, de már zárva volt, úgyhogy mellette a játékvár lett betámadva. Sajnos túl kicsik voltak rajta a járatok, Smile pedig még (már) túl józan volt ahhoz, hogy beszoruljon, inkább hátrafelé kiaraszolt belőle Aztán jöttek az én hülyeségeim…. Ennyi pia után ugye brunyálni kellett…. Hát…. Aki rajtam kívül már mászott fel kajak részegen kivilágított reklámtáblára 3 méter magasra, hogy a táblán a ford fókuszt lebrunyálja, miközben az autók mennek el alatta, na az jelentkezzen itt és most. Cammogtunk tovább hazafelé, és jött az isteni szikra miközben elmentünk a sebességmérő trafis tábla előtt: TEEE? HA SZEMBEFUTUNK VELE, AKKOR MÉR? Hát igen, persze, a következő fél óra azzal telt, hogy futkostunk a tábla felé, ahol kiderült a nagy igazság: motoroscsizmában nem lehet olyan gyorsan futni mint sportcipőben: Smile sportcipőben 23-at futott, én csizmában 21-et, lehet döntögetni a csúcsokat!!!

Hazaérve Smile-ékhoz persze amint vízszintes helyzetbe kerültem, már aludtam is mint a bunda (talán már előtte is?!)

Az éjszakai piálás után hajnali fél tíz körül ébredtünk. Annyira nem is voltam másnapos mint amilyenre számítottam A nap további részében elvoltam Smileéknál, kajáltunk, dumálgattunk (elhintettem a magot, már ő is motorozni akar), megnéztük a motogp futamot, aztán útra keltem hazafelé. Fehérvár-Veszprém-Tapolca útvonalat már jól ismertem, semmi újdonság nem volt. Itthon már nagyon vártak, aznap volt anyu névnapi bulija, a végére még sikerült becsöppennem, aztán csak meséltem, meséltem, meséltem….

A túra összegzése:

1 motor, 2 kerék, 6 nap, 1420km :D

Benzin: ~11000Ft + olaj: 1000Ft

Szállás: 7000 Ft

Beugrók: ~ 3500 Ft (mindenhol diákjegy)

Kaja / pia: 4000Ft (az előre otthon összecsomagolt kaján kívül)

És az élmény: megfizethetetlen (minden másra meg ott a Mastercard )

Összességében tehát nagyjából 25 ropiból elvoltam egy hétig, és mondhatom, hogy tényleg felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Örülök, hogy belevágtam és megcsináltam, mert tényleg jó kaland volt. A tapasztalatok alapján viszont már tudom hogy a jövőben mit kell másképp csinálni: pl felesleges ennyit belesűríteni egy-egy napba, sokszor este már úgy estem le a mociról. Ha hasonló hosszú túráról van szó, érdemes pihenőnapot közbeiktatni amikor az ember csak elvan valahol, és pihen, esetleg a környékben nézegelődik. Az MZ-vel való elindulást nem bántam meg, jól bírta a kis 125-ös, bár a Mecsekben azért szenvedett kicsit. Nyugodtan elindulnák vele ismét, bár azért talán ekkora túrára már érdemes nagyobb vassal elindulni. Jövőre remélem már lesz nagyvas, de akinek kis MZ-je, vagy hasonló kategóriájú mocija van, szerintem hozzám hasonlóan nyugodtan belevághat hasonlóba, mert MEGÉRI! NEMKICSIT, NAGYON! Az ilyen élményekre tényleg szüksége van az embernek, nekem is nagyban megváltoztatta a világnézetemet. Eddig motorral kb 150km-es körön belül mozogtam, egy-egy találkozóra elmentem, de ez így nagyon más volt!

Ha valakinek tanács vagy bátorítás kell, mert hasonlóban gondolkodik ,forduljon hozzám bátran, amiben tudok, segítek, és ami a legfontosabb:

ELKEZDTEM TERVEZNI EGY (ILLETVE TÖBB) JÖVŐ ÉVI TÚRÁT, VÁROK JELENTKEZŐKET AKIK SZÍVESEN CSATLAKOZNÁNAK! A DOLOG RÉSZLETEI (MIKOR, MERRE, STB) MÉG ELÉG KÉPLÉKENYEK, ÍGY MAJD ÖTLETEK, TANÁCSOK IS JÖHETNEK!

Köszönöm mindenkinek aki végigolvasta (esetleg végigizgulta) a napi beszámolóimat, remélem én is minél több hasonlót olvasok majd tőletek!!!

‎

Hogy is lettem motoros?

2010-02-06T13:43:00.000-08:00

Gondolkodtam mivel kellene kezdeni az itteni blogolást, és arra jutottam hogy kezdetnek mi mást kellene írni mint: HOGY IS LETTEM MOTOROS?

Az egész 1998-ban kezdődött, annak köszönhetően (mint korábbi életem megváltozása), hogy egyik ismerősünk már évek óta könyörgött fater 250-es Jawa-jáért. Egyik kellemes nyári délután fater beleegyezett, hogy 1:1-ben elcserélik egy robogóra, mert azzal majd milyen jó lesz nekünk, tudunk a városban szaladgálni ha kell. Elvitték a Jawa-t, esére pedig megérkezett a robogó. Eleinte idegenkedtem tőle, nem is foglalkoztam vele, de másnap fater nyaggatására felültem rá. ÉS ezzel eldőlt a további sorsom. Délután addig zümmögtem vele a faluban, míg haza nem kellett tolnom, mert kifogyott a benzin.

Első szárnypróbálgatásaimat ezzel a robogóval tettem meg, majd kb 1.5 év múlva, látva a többi arc szaladgálását a faluban kedvem támadt a robogó helyett komoly, váltós motorra ülni. Ez egyik arra járó falusi arc szörnyűséges csodájával történt meg. Simson vázba beépített puch blokk, fék csak hátul volt, de az is gyenge, szoruló kuplungbowden, alapjárat hiánya, és 2.ik sebességfokozat meg nem léte jellemezte ezt a gépet. De még így is, az érzés teljesen más volt, mint a robogón. Megszületett az elhatározás: váltós motor kell!

Fater az ötlet hallatán felvetette a megoldást: ott van valahol a sarokban valahol nagyfater 1949-es evjáratú!!!!! 125-ös Csepelje. Indítsam be, és gyakorlásnak jó lesz, ő is azzal tanult anno. A "beindítás" két hónap javítást, és bütykölést jelentett, nagyban "elősegítette" szerelési gyakorlatom teljes hiánya is. Végül a Csepel beindult, boldog nyarat töltöttem rajta, bár az is igaz hogy egy óra motorozást legalább 3-4 óra javítás követett, de jelentem: megtanultam motorozni rajta!
Időközben meglett a B-s jogsi, így olyan motor után kellett nézni, amivel rendesen, szabályosan közlekedhetek.

Ez (sajnos) egy Jawa Mustang nevű iszonyatos rettenet formájában költözött be a garázsba. Ezen a motoron soha, semmi nem volt jó, állandó gyújtás és karburátorproblémák, dugattyútörés(!!!!), lánckerékből stiftek kiszakadása tették "élvezetessé" a "motorozást", de így egyúttal gondoskodva arról hogy kellő szerelési rutinra tegyek szert, és az egészséges életmód felé terelt, lévén hogy kellő fittséget és erőnlétet biztosított az állandó hazatologatás.

Egy évet bírtam ki "Muszti"-val aztán amint találtam balféket aki megveszi, rögtön el is adtam. Sajnos
azóta is ez volt az egyetlen motorom amin nem hasznom lett, hanem buktam rajta.
Az utód kiválasztásánál sokat gondolkodtam egy kis sachs blokkos KTM 50-es enduró, és egy Zündapp KS50 Supersport között. Ez utóbbi mellett döntöttem, utólag látva bölcs döntés volt. Mint kiderült, 80-as tuninghenger volt a kis "Cündi"-n, így 110 körüli végsebesség, 13000 feletti maximális fordulatszám jellemezte ezt a kis rakétát. Élvezet volt minden perc, amit rajta tölthettem, ekkor szerettem meg igazán a motorozást. Visszagondolva is fantasztikus gyorsulás, gyönyörű, visító motorhang, kedvező fogyasztás, és tökéletes megbízhatóság volt rá jellemző.
A végzete akkor érte utol, mikor régi barátom beállított az udvarunkba egy 125-ös CZ-vel. A csodálkozástól szóhoz sem jutottam, a jogsi megszerzését végig titkolta előttem. Ez után Cündi sorsa az
eladás lett, hiszen ezek után nekem is nagymotor kellett.

Mivel szerettem réten, lőtérben is próbálgatni mire is vagyok képes motoron, ezért korábban vettem egy "cross"-osított MZ TS125-öst. Az előző gazda ténykedésének köszönhetően ezzel a motorral sem sokat tudtam menni, mindig baja volt. Bár henger és dugattyúcsere után magára talált, de szintén eladásra került, az árából pedig (kis kiegészítéssel) meglett az első papíros nagymotorom, egy MZ TS 125-ös. Méghozzá DeLuxe, ami krómozott tankoldalt, fordulatszámmérőt, az első keréknél dísz takarólemezt jelentett.
Közben a jogsi is sikerült, szerencsére minden elsőre, gond nélkül meglett.
Mivel korábbi éveimet a motor, és a benzingőz töltötte ki, kézenfekvő volt, hogy érettségi után valamilyen autós/motoros szakmára menjek (fősulira akkor még nem akartam). A választás eredménye az lett, hogy autóelektronikai műszerésznek mentem. Utólag ez szintén jó döntés volt, szerelési gyakorlatot, némi szaktudást szereztem, ami azért szocimotor fenntartásánál valljuk be jól jön. Hasznosítottam is már suli közben is például az állandó töltésgondok megoldására, és gyakorlatokon
"tuning" alkatrészek készítésekor.

DE visszatérve a motorozásra: következő tavasszal a műszaki is meglett a kis TS-en, így végre szabadon
közlekedhettem egy NAGYMOTORRAL! A 125 köbcenti hamar kevésnek tűnt, de némi tuninggal egész sokat lehetett javítani a kis TS viselkedésén (suli szakmai gyakorlatokon volt elfoglaltság).
A nagy vagánykodásoknak meg is lett az eredménye: először egy Pannóniával sikerült összemennem, aztán egy kicsit elszámolva a sebességet egy buckánál repültem vagy 8 métert, de az i-re a pontot az tette fel, mikor egy Merdzsó elejét lebontottam Balatonfüreden. Sajnos ekkor a vázam is sérült, ezért új motort kellett venni. A kis TS-el megvolt a tapasztalat, és alkatrészeim is voltak bőven, ezért kitartottam a típusnál.
Az új vassal próbálok okosabban menni mint korábban (bár ezt sokan megcáfolhatnák...).

Négy boldog, viszonylag problémamentes MZ-es év után idén kezdtem fontolóra venni hogy ideje lenne nagyobb vasra váltani. Ugyan elgondolkodtat, hogy még ezzel is van sok minden amit nem tudok megcsinálni, pedig képes lenne rá, de azért 2 személlyel, főleg hosszabb utakon már mégsem az igazi.
Tehát az elhatásozás megszületett: NAGYOBB vas kell. De mi is legyen vetődik fel a kérdés az ember gyerekében. Szóba jöttek a különböző MZ-ek: a vaddisznó(ES250/2 Trophy) a pereggyes (TS 250/1) és a tézé (ETZ 250 vagy 251) is. Szembesülve azzal hogy mibe is fog ez nekem kerülni, rájöttem hogy fősulisként ezt elég nehezen engedhetném meg magamnak. Semmi gond, csak szponzorokat kell szerezni, gondoltam én. Fater támogatta is valamilyen szinten az ötletet, "csupán" annyiban módosult a dolog, hogy MZ helyett Jawa lett. De nem bántam meg! Az már csak a kisebb probléma, hogy a visszaszerzett fater-féle motorból csak a váz és az egyik blokkfél használható, ezek is hegesztés után. Eredmény: venni kellett még egy Jawa-t, alkatrésznek. Talán jövő tavaszra összeáll a kis morcos nyomatékgyár, ami már más szintű motorozást tesz lehetővé mint a kis TS.

Összefoglalva 10 év tapasztalatát, legfőbb tanulság hogy mindig ésszel kell menni, és lehetőleg minél több védőfelszerelést összeszedni, mert bár eddigi (összesen kb 7-8) pereceimnél nem volt a bukón kívül semmilyen cuccom, (sőt sokszor még az sem) de ennek több esetben meg is lett az eredménye (kezem, térdem, bokám ment szét). Motor területén egyre inkább arra jöttem rá, hogy az olcsó alkatrészellátás a lényeg, tanulóként a költséghatékonyság fontos szempont volt. Ennek eredményeként lett MZ-em, és Jawa-m is.

Végül összefoglalva hogy mim, meddig volt:
1984 Suzuki CY50 1998-2008 [eladva]
1949 Csepel 125 1952-... [megvan és meg is lesz]
1981 Jawa Mustang 2000-2001 [eladva]
1976 Zündapp KS80 SuperSport 2001-2002 [eladva]
1982 MZ TS 125 DeLuxe 2002-2002 [eladva]
1979 MZ TS 125 DeLuxe 2002-2004 [elbontva]
1981 MZ TS 125 DeLuxe 2004-... [megvan]
1967 Jawa 250 559/04 2008-... [megvan]
1968 Jawa 250 559/04 2008-... [elbontva]

Jawa reborn - the story

2010-02-01T05:37:00.000-08:00

Az egész még ’98-ban kezdődött. Egy napos augusztusi délután apám elcserélte a 25 éve őrzött Jawa 250-esét egy robogóra. Persze, engem is megkérdezett róla, de az egész akkor még nem érdekelt. Akkor még nem ültem motoron. Soha. Tehát így elvitték a Jawát. Egy helyi srácé lett, a lőtérbe kellett neki egy motor amit nyugodtan lehet gyilkolni. Nos, utólag megvallva, tényleg gyilkolta rendesen. Törtek a fogaskerekek, szakadtak a láncok… Én pedig közben a kis robogóval megkezdtem motoros pályafutásomat.
De talán ugorjunk is 10 évet. 2008 augusztusában visszavásároltam a Jawát. A papírjai még nálunk voltak, kézenfekvőnek tűnt, hogy a blokkot kicserélve, a váltót megjavítva leműszakiztassuk a vasat. Azt hittük olcsóbban kijön majd, mint ha vettünk volna egy másik Jawát, vagy egy MZ-t. A problémák ekkor kezdődtek igazán. Kiderült, hogy a vázon és a blokkfeleken kívül szinte semmit nem lehet belőle használni. Azokat pedig muszáj a váz és motorszám miatt. Kellett tehát venni még egy motort alkatrésznek. Gyors keresés a neten, és találtam is egyet Zánkán. Szép volt, jó volt, elhoztuk. Ennyi volt tavaly.
Ugorjunk szintén egy évet. 2009 június. Végeztem a vizsgákkal, az autót nagyjából helyrepofoztam, jöhet a Jawa. Nekiálltam. Gondoltam gyorsan 1 hét alatt összedobom, és mire kezdődik a nyári gyakorlatom, addigra kész is lesz. Mindez 6 hete történt, a héten már végzek is a gyakolattal, a Jawa pedig épphogy csak elkészül.

Tehát rendeltem csomó alkatrészt netről, és nekiálltam. Aztán jöttek is a gondok: lábtartó le van törve a vázról, első villa kopott, lengővilla csapágy kopott, sztender ágyazása kopott, váz görbe. Kezdődött a rohangálás az esztergályoshoz, alkatrészek gyártatása, rohangálás csapágyboltba, autósboltba, festékboltba, motorosboltba… Aztán meglettek az alkatrészek és nekiálltunk a váznak. A görbeségét kiütöttük, fel lettek perselyezve a kopott dolgok, meg szereztem egy minősített hegesztőt aki felhegesztette a lábtartót a vázra.

Próbáltam mindenből normálisat beszerezni, csapágyakat Koyo-t, láncot RK-t vettem. Új Heidenau gumi elől, Mitas hátul, új foncsor, primerlánc, hajtólánckerék, hátsólámpa, index, új dinamó és feszszabályzó, új fékpofák, kábelköteg, fúrt henger, új dugó, gyűrű került rá. Új az akksi, ki lett cserélve az összes csapágy, új a kilométer-spirál. A km-óra szét lett szedve, kipucolva, és kinullázva. Új üveg került rá, gravírozott számokkal.
Jöhetett a felújított villák beszerelése, majd a többi dolog felpakolása.
Itt került be a villa:

Közben összeállt a blokk, de azért volt ami boldogítson: borzasztóan gagyi, méret hibás utángyártott alkatrészek, és rengeteg szétbarmolt gyári alkatrész.

Így belegondolva olyan alkatrész, amit 1:1ben csak fel kellett volna rakni, bármilyen alakítás vagy javítás nélkül… talán a váltófogaskerekek és a karburátort takaró kis öntvény volt.

A tank újabb örömök forrása volt, hiába volt belőle 2db. Az egyik kívülről volt ronda, a másik belülről. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a belül ronda fog felkerülni, felújítása pedig ilyen technológiával történt:
A kipufogók kipucolásáról készült képek környezetvédők számára bizonyára nagy örömet fognak okozni:Ezután már villámgyorsan ment a dolog, kipufogók felrakása, vezetékezés, tank, lámpa összerakása és kész.

Indítás. Megszívattam, gyújtás rá, megrúgom… semmi. Minden sötét…
Óóóóó de jó, zárlatos valahol. Kb 10x összeraktam mire sikerült megtalálni a hibát (végül kiégettem a hibát: aki ezt nem tudja mit jelent, annak szívesen elmondom).
Eddig 10km-t mentem vele, míg rendszám és műszaki nem lesz rá addig nem merem nagyon próbálgatni.

Mindenesetre nagyon örülök neki hogy végre kész van. Nagyon sok szívás volt vele, és rettentő sok pénzben van már. Fele összegből kaphattam volna egy műszakis motort amivel csak menni kell. De ebben legalább tudom hogy minden rendben van, és ÉN CSINÁLTAM MEG! Az ehhez vezető út kissé rögös volt, pár dolgot sikerült földhözvágni, meg elég sokan foroghattak miattam a sírjukban a cseheknél, mivel igencsak emlegettem néha a motornak a meggyártóját, a konstruktőrt, sőt mindezeknek a legváltozatosabb nőrokonait is.

Mindezek ellenére az eredmény magáért beszél, szerintem megérte a fáradozást.
Na és végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti meg azokat akik közreműködtek abban, hogy ezt a motort újra kerékre állítsuk.
Tehát köszönetet mondok: Józsi bának a hegesztésért, Laci bának és Zoli bának az esztergálásért, Pista bának a szétszerelésért, Apunak a segítségért, a türelemért, a 30 éve megvett és megőrzött alkatrészekért, Vidéknek a dokumentációkért és a tanácsokért, Edinának a gravírozásért, Chen Wenhuinak a matricáért.
‎
UPDATE: a bejegyzés szövege még a régi blogból származik, azóta kb 1200km van a gépben (2010 januári állapot). Voltak gondok a géppel, de azt gyakorlatilag kizárólag a csodás minőségű utángyártott dugattyú okozta. Volt még gyűrűtörés és emiatt hengerfúrás is 300km-nél, de azóta már kezd bejáródni.

Ezen kívül más hiba nem jelentkezett eddig, a cseh technika 43 év után is jól teljesít :)