Zalai kanyargás - Szlovéniai tekergés

Zala túra… Mi jut róla eszembe? Buli, Zubrovka, kanyarok, Mézes-Vilmos, naaaagy adag jóóóóféle kaja, és jó társaság. Tehát tavaly nagyooon jó volt, emiatt aztán amint tisztázódott, hogy szabad leszek-e idén augusztus 26-28 között, azonnal fel is jelentkeztem a listára. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis Orsival együtt, mivel bevállalta az asszony, hogy eljön velem megnézni milyen is egy MZ-s túra. 2 nappal túra előtt megjött az ebayről rendelt  rádióm, amit rohammunkával a túra előtti napon applikáltam fel a Nikire. A pakolás-készülődés az utolsó nap estére maradt.

Az igazi MZ DELUXE felszereltség

Pénteken délután munkaidő vége előtt 10 perccel már húztam haza, egyrészt mivel Orsit vártam a busszal, másrészt még szivargyújtós hosszabbítót kellett gyártanom, meg még a motor sem volt felpakolva… Ennek fényében érthető, hogy a fél négyre tervezett indulás helyett fél öt után ültünk csak fel az ETZ-re, de utána aztán rendületlenül haladtunk lefelé. Sajnos a GPS most is elkezdett rendetlenkedni, az IGO többször is lefagyott, jó lenne már rájönni, hogy mi a fene baja van neki…

Keszthelynél a temetőnél meg is volt az első ilyen kényszerpihenőnk, akku ki-akku be, és már mentünk is tovább. Kb 1 km-t mert ekkor megint lefagyott az IGO… buszmegállóban félreállás, gyors gps szerelés, közben elhúz mellettünk két motor felpakolva, egyik MZ, gyanúsan ismerős... Két kilométer múlva utolértük őket, aztán ők fordultak balra, minket meg jobbra vitt a navi… Gondoltam jó, ha navi szerint erre gyorsabb akkor próbáljuk meg. Innen egészen Nagykanizsáig meg sem álltunk, de mivel már fájt a hátsónk, ezért a kanizsai MOL kúton pihentünk egy negyed órát. Indulás után egy km-t se megyünk, ott áll 3 MZ az út szélén. 

Ha nehezen is de csak utolértük egymást 

Gyors visszafordulás, HLaciék és Actionék voltak. Gyors üdvözlés, felcihelődés, majd a hátralévő 15km-t Becsehelyig együtt tettük meg. Ami viszont poén volt: én akinél volt GPS, így tudtam hogy merre kell menni, hol mentem? Hát hátuuuul… :)

Boge-éknál - volt még hely a sátraknak.

Becsehelyen Boge-éknál már többen is ott voltak, de szerencsére sátorhely bőven volt, kilőttünk egy szimpi helyet aztán gyors sátorállítás mielőtt még besötétednénk. Az új matrac, a pumpa, és az újravezetékezett szivargyújtó aljzatom jól vizsgázott, kényelmes helyet sikerült varázsolnunk. Az este jó hangulatban telt, majd korán aludni mentünk a hajnali kelés meg a stresszes indulás miatt. Alvásról persze szó sem volt, a sátorban levő kb 40°C-os hőmérséklet miatt. Oké, akkor kinyitjuk az ajtót, a szúnyoghálót, és máris jó szellőzésünk van. Király, lehet aludni. Egy óra múlva arra ébredek hogy valami mászik rajtam. Meg máshol is. Meg más valahol. Mi a….? Lámpát kapcsolok… Hangyák mindenhol…  Lehet hogy mégsem volt olyan jó ötlet kinyitni a szúnyoghálót???? Meg valószínűleg egy hangyaboly lehetett valahol a sátor alatt…

 Reggeli készülődés

Reggel kb 3 óra alvás után korán ébredtünk, összecuccolás, reggeli, mentünk tankolni, majd találkozó a Polai templomnál Becsehelyen. Szép régi templom, amely átvészelte a török időket, belseje egyszerű, csupán egy magyarországon egyedi  díszes rózsaablak díszíti. Nem sokkal később Horváth Gábor plébános Úr ismertette velünk a templom történetét, majd motorszentelés következett. Ennek nagyon örültem, már korábban is szerettem volna ilyenre eljutni de valami mindig közbejött…

Motorszentelés

Motorra pattantunk, felmentünk a kilátóhoz, majd elgurultunk Zalabaksára, út közben egy díszesen felfestett olajkutat is láttunk. Baksán a Czupi csárdában ebédeltünk, és veteránmotor-gyűjteményt lehetett megnézni. 

 Ebéd, Czupi csárda... avagy káosz a köbön

 A motorok viszont érdekesek voltak

Az éttermi kiszolgálás enyhén káoszba fulladt, több mint fél órát kellett várni az ebéddel, de semmiféle logika nem volt a kiszolgálásban, volt aki már a másodikat is megette miközben sokan még a levest sem kapták meg. A kiírással ellentétben az egyik menühöz nem járt leves, a másikon meg a salátát és a sütit spórolták meg. Azt hiszem a Czupi csárdával úgy leszek mint Pécsett a Família kempinggel: messzire el fogom kerülni… Ebéd közben befutott két szlovén motoros, akik megígérték, hogy levezetnek minket Lendvára, ugyanis a fő tér bográcsfesztivál miatt le van zárva.

Találkozó a szlovén motorosokkal

Tehát ebéd után irány Szlovénia. Ha nem láttam volna az egykori határátkelőhely bódéját, akkor is tudtam volna, hogy valami nem stimmel… Ahogy átgurultunk a bódé mellett, eltűntek az utaktól a kátyúk! Ki érti ezt???! Szép utakon utakon gurultunk Lendváig, közben csatlakoztak hozzánk Lendvai motoros navigátoraink is. Első utunk a kápolnához vezetett, jó keskeny, meredek utakon mentünk, de megérte, csodálatos kilátás tárult elénk. 

Lendva - volt egy fajta panoráma

Lehetett volna 1.5 Euroért lehetőség múmiát nézni, de én ezt inkább kihagytam. Inkább a tájat és a kilátást nézegettük, majd újra motorra pattanva legurultunk a belvárosba. Itt éppen nagy banzáj volt, a belváros le volt zárva, bográcsozók végig a fő utcán, nagy füst, kirakodók, ott volt egy standdal a motoros klub is jelen volt aminek a tagjai odavittek minket.

Lendva fő utcája - éppen bográcsfesztivál volt

A rendelkezésre álló 30 percben elnyaltunk egy fagyit, és végigsétáltunk az utcán, aztán indultunk tovább.

 A Mura - egy kis nyugalom

Ezután megnéztük az örvénylő Murát és a kompkikötőt, aztán visszamentünk Becsehelyre ahol már várt minket a vacsora. Finom csülkös bablevest kaptunk, akkora adagot ami két ebédre is elég lett volna. Ekkor fél nyolckor még arról volt szó, hogy gyorsan együnk, mert majd indulni kell borkóstolóra és csillagvizsgálót nézni.

Na ez egy emberes adag csülkös bab volt - felével bírtam csak

Hamar be is kaptuk a kaját, aztán 5 percet beszéltem az otthoniakkal. Mikor felhívtam őket még jó idő volt. 5 perc múlva le kellett tennem, mert az udvar olyan volt mint egy felbolydult méhkas, fújt a szél, mindenki szaladgált valamivel a kezében. Hamar kiderült, hogy a csillagvizsgálós program a vihar miatt elmarad. Én meg már söröztem előtte, úgyhogy a borkóstolóra sem mentünk el. Maradtunk tehát páran, és a viharos szélben az udvaron egy sörrel vigasztalódva vártuk hogy visszajöjjön majd a borkóstolós csapat, és tudjunk fürödni menni. Közben a szél fokozódott, meg kellett erősítenem a sátor lekötését, aztán bemenekültünk a garázsba, olyan szintem hordta már a port, homokot a szél.

Ide menekültünk a vihar elől - Niki az EZRES mellett!

Míg vártunk, a garázsban beszélgetve lassan múlt az idő, közben néztem neten egy időjárást: 3 óra alatt 18 fokot esett a hőmérséklet! Aha, akkor nem véletlen fáztunk… Ekkor a viharból furcsa hangot hallottunk… egy MZ.. kinézve a homokviharba láttam, hogy Frici érkezett meg… RÖVIDNADRÁGBAN! Hiába, mikor elindult, még jó idő volt… Időközben az eső is elkezdett csöpögni, mi beljebb húzódtunk a garázsban, volt a lányok közül aki el is aludt a padon fekve. 11 óra körül visszaértek a borkóstolósok, így kinyitották a házat, és be tudtunk menni fürödni.

A szél még mindig fújt és csöpögött az eső, mikor bemenekültünk a sátorba, minden lehetséges ajtót és cipzárat bezárva. A kinti hideg után egész kellemes klíma volt benn a sátorban, ezen az éjjel jól aludtunk, bár fél hétkor már felkeltem hogy össze tudjunk mindent időben pakolni. Az idő jelentősen hűvösebb volt mint előző nap, úgy vasárnap nem kellett izzadástól tartanunk (ÉN még az esőruha nadrágját is felvettem – hiába no: fáztam). 

Laci már felpakolva, nekünk még fejtetőn a sátor

Reggelire kaptunk finom kalácsot, ami baracklekvárral párosítva jelentősen hozzájárult a nap energikusabb folytatásához. Felcihelődtünk a motorra, aztán elmentem megitatni a lovat, 9 órakor pedig elindultunk traktormúzeumot nézni Borsfára.

Hamar szétszéledtünk a traktormúzeumban

Hát, nem semmi amit az illető csinál! Még egy motort felújítani sem kis meló, de azokat a traktorokat így rendbe szedni… Minden elismerésem! Megcsodáltuk a gépeket, aztán tovább gurultunk Vígh István birtokára, itt lehetőség nyílt lovagolni, íjászkodni, sétálni – kinek-kinek kedve szerint.

Az íjászkodás sokaknak tetsző program volt

A következő megálló a kápolnapusztai Bivalyrezervátum volt, ahol sok mindent megtudtunk a bivalyok elterjedéséről, láttunk szürkemarhákat, szabadon kószáló (kajáért kuncsorgó) kecskét és szamarat is.

Szürkemarha és a borjú - sok mindent megtudtunk róluk

Itt páran akik jobban megnéztük a látnivalókat időben megcsúsztunk, így mire kijöttünk a kapun már csak a csapat hátulját láttuk ahogy elgurulnak Zalavár felé. MrDok maradt ott velünk, gyorsan felugrottunk a lovakra, aztán irány Zalavár, Katica Csárda. Itt lett volna az ebéd. Igen, odaértünk Zalavárra, aztán a táblánál megállva tanácstalanul megálltunk, senki nem tudta merre van a Csárda. Gyors segítségkérés, majd gurultunk vagy 100m-t mivel annyival volt az úton előrébb az étterem.

A tegnapi tapasztalatok után kíváncsian vártuk milyen lesz az étterem. Nos – felemás tapasztalatokkal.

Én a cicával - háttérben a "nem túl kedves" pincér 

Az étteremben lakó kiscica nagyon aranyos volt, a zsíroshajú, bunkó módon (erről Sunbim tudna mesélni) kioktató pincér , aki a félig teli poharat is elviszi az ember (illetve az asszony) elől, na meg asztalon a macskaszőr már nem annyira. Az adag itt is elég kicsi volt, és a saláta pedig itt is extrának számított, de ezzel a kalóriaszegény ebéddel is legalább tettünk róla, hogy az MZ klub tagjai egészségesen éljenek, ne hízzon el senki. Ebéd után búcsút vettünk egymástól, majd elindultunk Tapolca felé. Nekünk ez jelentéktelen távolság volt, de azért Keszthelynél volt egy incidensünk: a szembejövő teherautóról egy kb 3 méteres ketteslétra esett elénk az útra – szerencsére le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni. Gyenesdiáson Frici került el minket, más esemény nem volt.

A túra nekem 476km volt, amit 9 óra 29 perc alatt tettünk meg. Fogyasztást 4.6L/100km, ez felmálházva, utassal szerintem elég jó érték. Nekem a programok közül szombaton Lendva, ill összességében a vasárnap volt szimpatikusabb nap, akkor valamivel haladósabb tempót mentünk, mint előző nap.

A túra nagyon meg volt szervezve, egyedül az időjárás tett keresztbe kissé, meg az éttermekben volt némi kavarodás. Úgy gondolom ez egyik sem róható fel a szervezőknek, viszont a tartalmas programok, és a profi lebonyolítás az nekik köszönhető. Köszönjük tehát a szervezést és a helyet Boge-éknak, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a társaság.

Kanyargás a Mecsekben...

Másfél hónap. Ennyi idő telt el a legutóbbi Mz-s (Bakony) túrám óta. Bár közben nem is nagyon tudtam volna menni az ETZ felújítása miatt, de már akkor is nagyon kiéhezve ültem fel a gépre és indultam el az ötödik (nekem első) Mecsek túrára.

Indulásra készen a vas 

Péntek délután fél négy körül sikerült elindulnom, először a 84-es, majd 71-es út felé vettem az irányt. Keszthelyen mintha telefoncsörgést hallottam volna, így amint lehetőségem volt félreálltam. Mint kiderült HLaci kolléga hívott, hogy másnap reggel megyünk-e együtt. Hát, most már késő, majd legközelebb… Ezután indultam VOLNA tovább. A 30 fokos napsütésben bőszen rugdaltam szeretett ETZ-met de csak nem volt hajlandó elindulni. Szerencsére a tanktáskában mindig készenlétben lévő gyertyát berakva vidáman életre kelt, és húzhattam tovább a gázt Orfű felé. Mivel teljesen megbíztam a GPS-ben, ezért a szokás útvonalról letérve Marcali után lefordultam a 68-as útról, és Csömend-Somogyvár-Osztopán útvonalon, Isten háta mögötti de helyenként nagyon szép kanyargós úton haladtam tovább, kiérve  a 66-osra, majd érkeztem meg pár perccel 7 óra előtt Orfűre. A városban gurulva a kempingtől még egy km-re voltam mikor 3 MZ-t pillantottam meg az út szélén. Nagy fék, megfordulás, és odaállok a srácok mellé, mivel azt hittem ők is a túrára jöttek. 

-         

 -S   -Sziasztok, látom már lecuccoltatok! (értetlen nézés) Hát a kempingben! Én is a túrára jöttem! (még mindig értetlenül néznek – nálam kezd leesni a tantusz) Jaaa, ti nem az MZ klubos túrára jöttetek? (még mindig csak néznek mint a birka, az egyik nagy nehezen kiböki: -Nem, mi a strandra jöttünk….

 A szállás

Innen GPS szerint go tovább a kempingbe, bejelentkezés, majd irány a faház, ahol már majdnem mindenki ott volt akire vártunk. Gyorsan lepakoltam, közben még egy-két ember befutott, aztán lóra pattantunk és lekanyarogtunk Pécsre ellátmányt (kaját és sört) szerezni. Lefelé menet Sub-ee mögött menve próbáltam  húzni neki ahogy csak az ismeretlen kanyarokban mertem, kigyorsításokon meg-megcibálva a gázt. Egy motort kivéve mindenki le is maradt, kezdtem is elégedett lenni magammal, és a 300-as erejével. Ez addig tartott amíg meg nem láttam milyen motor lohol a sarkamban: egy kis 150-es ETZ… Azt hittem elsüllyedek… Mentségemre szóljon, hogy Papp-LAN kolléga helybeli, és szerintem úgy ismeri az összes kanyart mint a tenyerét.

„Gyors” bevásárlás a teszkóban, aztán kölönvált a kis csapat: páran maradtunk tankolni, Papp-LAN Tibiék pedig visszamentek a kempingbe tüzet csiholni. Mi, a tankolós csapat elég későn értünk vissza, tök sötétben nem nagyon mertem borogatni a motort az ismeretlen hegyi kanyarokban.

Az esti tábortűz már nem volt olyan egyszerű, először – jó tűzoltó lévén – Tibinek nem akart meggyulladni a tűz, aztán meg a tárcsa lett olyan forró, hogy mikor beleöntöttük az olajat, az is egyből meggyulladt. A vacsora jó hangulatban telt, éjfél körül pedig elvonultunk aludni.

Szép napos reggelünk volt

Pihennek a vasak

Másnap reggel 6:40-kor keltem, hiszen korábban megbeszéltük, hogy 8-kor indulni kell. Nem kelt mindenki ilyen korán, úgyhogy negyed kilenc körül tudtunk elindulni. Húztuk a gázt rendesen, mentem hátul 80-akat lakott területen (remélem nem volt trafi), de így is fél órás késéssel értünk oda Bonyhádra ahol a többiek már vártak ránk.

Villanyszerelés 

Itt némi szerelés után úgy döntöttünk, hogy a tojásmúzeumot kihagyva inkább Máré vára felé vesszük az irányt. Ekkor már nyugodtabb tempóban haladtunk visszafelé az odaúton már megismert kanyargós útvonalon, de ismét lehetett jókat döntögetni. 

 Máré vára alatt

Maga a vár meglepően kicsi volt, de érdemes volt megnézni. Közben az éppen ott lévő motorostalálkozóról odakeveredett egy chopperes, aki valaha MZ-vel tolta. Kellemes beszélgetés után próbált minket egy karaoke-buliba meginvitálni, de mi most kihagytuk a lehetőséget. Közben megérkeztek Perecék, akik a tojásmúzeumnál vártak minket.

Rövid kis kanyargás után Papp-LAN Tibiéknél álltunk meg, aki egy kávéra és üditőre invitálta meg a csapatot. Ezúton is köszönjük Neki és Családjának! 

A csapat 

A pihenő után az újonnan érkezők lepakoltak és a kempingben, aztán indultunk Abaligetre ebédelni és cseppkőbarlangot nézni. A parkolóőr úgy tűnt, hogy rendes volt hozzánk, parkolódíjat nem kért, és megengedte, hogy a sisakjainkat a bódéjában lerakjuk. Első körben elindultunk az étterem felé, ahova a fél csapat be is ment, páran pedig az árakat mértük fel előtte. Ekkor kijött egy vendég aki figyelmeztetett hogy NE menjünk be, mert drága és rossz a kaja. Gondolkodóba estünk, hogy mi legyen, végül a kérdést eldöntötte, hogy kijött még egy ember, aki szintén leszólta a helyet. Inkább átmentünk a szemközti büfébe pizzázni és hamburgerezni, azt talán nem lehet nagyon elrontani.

Abaligeti tónál 

Várunk a sorunkra 

Kaja után megnéztük a cseppkőbarlangot, amivel kicsit úgy voltam mint az egri várral: szép-szép, jó-jó, érdekes meg minden, de a nagy hírneve alapján nagyobb dologra számítottam.  

 Abaliget-cseppkőbarlang

Azért aztán arra is rájöttünk, hogy semmi sincs ingyen: a parkolóőr barátunk üzente, hogy a főnökkel megbeszélte, hogy a jattot majd egyben fizetjük… Sebaj, még így is olcsón megúsztuk a dolgot.

Barlangozás után visszatérve a lovakhoz jött a slusszpoén: MZ/X Laci motorja is valószínűleg barlangászkodni akart, mert felfedezett magának egy üreget: a sztender alatt megsüllyedt az úttest, de olyan szinten, hogy a motor már holtponton volt, a borulás határán. A további útvonal az orfűi kilátóhoz vitt, az azonban le volt zárva, így csak alatta sétáltunk körbe és fényképezgettünk. 

A kilátó, amire csak fel lehet nézni de le nem  

 Szép volt a kilátás is

Papp-LAN Tibivel itt beszélgettünk róla, hogy milyen meleg van, és hogy Ő is hozott fürdőgatyát. Hát én is. Nosza, akkor fürödni kellene, gyorsan el is döntöttük, hogy akkor mi nem megyünk a teszkóba vásárolni, hanem inkább irány az orfűi tó!  Rövid egyezkedés után Papp-LAN, Sub-ee, MZ-X, és én indultunk vissza a kempingbe, gyorsan átöltöztünk, aztán ahogy kell, fürdőgatyában és papucsban motorra pattantunk, majd MZ/X-nek köszönhetően kellemes zenei aláfestés mellett gurultunk a strandra. Hát mit mondjak… elég látványos belépőnk volt.  Lecuccoltunk, majd irány a víz! Kellemes, se nem meleg, se nem hideg, és balatonhoz szokott emberként meglepően tiszta volt a víz. Alig pár perce ugráltunk és úszkáltunk, mikor odakeveredett pár csajszi: Sziasztok, Ti jöttetek motorral?
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni…  Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…

 Készül a vacsora

A kempingben aztán jött a tűzrakás. Papp-LAN Tibi az előzőekben komolyan kioktatott minket, hogy milyen veszélyes dolog benzinnel tüzet gyújtani, és hogy olyat nagyon nem szabad. Úgyhogy szépen újságpapírra rakott egy kis máglyát gyújtósból. Ami aztán sehogy sem akart begyulladni. Még az újság sem. Közben kórusban kiabáltuk, hogy „Benzint neki! Benzint neki!”  Öt perc szenvedés utána beadta a derekát („Hozzad b+!”),  és már engedtem is le a keveréket az ETZ-ből… A tűz életre kelt a parkoló közepén, mi meg összeszedtünk Tibivel az összes padot a környékben.  Felváltva nyársaltunk, és tárcsáztunk, már épp kezdtem jóllakni, mikor Tbee és öccse is befutott, barátnőstül. Végülis a vacsorához még időben érkeztek, és mint tudjuk, MZ-s túrára is jobb későn menni mint soha. A továbbiakban elsöröztünk, pezsgőztünk, és dinnyéztünk, így hajnali 1 körül mentem lefeküdni, de a társaság egy része még sokkal tovább maradt.

 Mindenki pakol - itt a vége

Vasárnap reggel hajnali 9kor már fent voltam, gyors reggeli, és összepakolás után HLacival elintéztük a kijelentkezést, meg csináltunk pár fényképet a Panoráma Camping panorámájáról :) 

 Panoráma a Panoráma Camingben

Itt is készült csoportkép, aztán kis kanyargás után Pécs felé vettük az irányt. Először a tűzoltóságra mentünk, ahol Tibi megmutatta a munkahelyét, lehetett csúszkálni a rúdon is. (Meg is jegyeztük a srácokkal, hogy egy bizonyos szakmabeli csaj mennyire más dolgokat tudna művelni azon a rúdon mint a tűzoltók... :P) 

 Immár ezt is láthattuk - a tűzoltóság belülről

Ennyi motorral határozottan nem könnyű jó parkolóhelyet keresni,ami főleg a helyi roma kisebbseg (többség?) miatt volt nehézkes. Bár nem értem mi volt a probléma, lévén olyan kedvesen felajánlottak, hogy majd vigyáznak a motorokra meg a csomagjainkra míg mi várost nézünk… Még tologatni is segítették a motorokat. Gondoltuk ezt talán nem kéne, mondtam is Szabinak, hogy inkább hagyjuk a főúton a járdán a vasakat. Mikor a parkolóóra mellett kiszúrtunk két másik, oda parkolt motort, mi is nemes egyszerűséggel odaálltunk melléjük, a cuccainkat meg beraktuk a szemközti étterem ruhatárába. 

 A felújított Széchenyi tér

Indulhat a városnézés! A pécsi belváros és a Széchenyi tér tényleg nagyon szépen rendbe lett szedve, mondjuk annyi látnivaló van, hogy ott egy hétig simán el lehetne időzni… 

Pár tonna lakat a szerelmesektől... 

Vajonmit adnának ezért a MÉH-ben? De ne adjunk ötleteket a ksiebbségnek... 

De nekünk csak egy fél óránk volt, sétáltunk, fagyiztunk egyet, csoportkép, aztán irány vissza a paripákhoz. 

 Itt a bizonyíték: ott voltam :)

Itt illemből ittunk egy limonádét az étteremben, aztán a közeli sötét viharfelhők elől viharos gyorsasággal magunkra kapkodtuk a motoros ruhát, és ugráltunk fel a paripákra. 

 Várnak a paripák

Hlaci rábeszélt, hogy menjek vele Siófokig, aztán majd Zsakival átkompozunk. Ugyan nekem ez nagyon idegen útvonal volt, de mivel plusz távolságot nem jelentett, ezért belementem. Hárman indultunk el, Papp-LAN Tibi kivezetett minket a városból, majd Sikondánál kivált a sorból. Épp búcsúztunk, mikor Mr Dok utolért minket, így továbbra is hárman mentünk Dombóvárig. Ott különváltunk, majd a világ talán legeseménytelenebb útvonalán gurultunk fel Siófokig 80-as unatkozós tempóban. Ott aztán már sietni kellett, hogy elérjük a kompot.  HLaci a révtől hívta Zsakit, aztán kiderült, hogy Zsaki nem is dolgozik aznap… Na gondoltam akkor ez jó kör volt, érdemes volt erre jönnöm, de már mit volt mit tenni, megvettük a jegyet, aztán irány Tihany. 

 Kompozunk...

Ott elváltunk Lacival, én meg picit mérgesen megcibáltam a gázt… Új végsebességi rekordom lett, 126.5km/h, eddig ennyit még nem mentem az ETZ-vel (pláne felmálházva). 

Összefoglalva:  558km-t mentem, ehhez  9óra, 42perc 27másodpercet ültem a motoron, átlagsebességem  56.7km/h volt, a fogyasztásom a túrán 4.4 körül alakult.

Nagyon jól éreztem magam,  jóóóóóóóóóóóóó volt a túra, a táj pedig gyönyörű!

Köszönönet Sub-ee-nak a szervezésért, és a csapat egyben tartásáért, Papp-Lan Tibinek a sütögetésért és a tűzoltóságos bemutatóért, MZ/X-nek a zenéért, és mindenkinek aki ott volt velünk!

Az összes, a túrán készített képem itt található: https://picasaweb.google.com/gabsicc/20110807MecsekTura?authkey=Gv1sRgCNbC-fi8sO_U-AE