Tegnap volt szerencsém részt venni egy, a műszaki vizsgáztatás aktuális kérdéseit feszegető konferencián. Jelen voltak az NKH, a GVOE, az autós nagykoalíció, és a vizsgálóállomások képviselői.
Sok kérdés felmerült, aminek az aktualitása jogos volt, de hát az éremnek mindig két oldala van - avagy egy szűk kör jogkerülő magatartásának kizárása miatt mennyire is lehet szopatni a többséget?
Engem konkrétan a MAMI képviseletében jelen lévő jóember "érvei" akasztottak ki.
Annyiban igazat adok, hogy a segédmotorok kérdéskörét rendezni kellene végre - közel félmillió jármű közlekedik útjainkon bármiféle szabályozás vagy nyilvántartás nélkül, jelentős részük szabálytalanul, hiszen valójában nem ebbe a járműkategóriába tartozna, csak "adóoptimalizálás" eredményeként vannak smkp-ként használva. Ezt a kört rendbe kell szedni, kötelező regisztrációt előírni, teljesítményméréssel egybekötött vizsgáztatást bevezetni - bár a költségoldal itt elég kérdéses - vagyis ki fizeti ezt meg? Mert szép dolog előírni minden vizsgahelyre görgős teljesítménymérő padok telepítését, de ez mikorra térül meg, milyen önrész mellett lehet ezeknek a járműveknek a vizsgáztatását végezni? Nyilván a kategória sajátosságait figyelembe véve a vizsgadíjaknak alacsonynak kellene lenniük...
Persze erre az egészre egyszer már megvolt a kész szabályozás, elfogadott jogszabályokkal, amiket aztán töröltek - jöttek a választások, fél millió potenciális szavazót mégsem lehetett megszopatni....
Bonyolult kérdéskör...
Ekkor jött a még bonyolultabb... vagyis a motorkerékpárok... Itt is igaz, hogy a jelenlegi vizsgarendszer kb semmit sem mond a jármű tényleges műszaki állapotáról. Igaz az is, hogy így ezek az akár 250-300km/h-val haladni képes járművek a tényleges műszaki állapot értékelése nélkül közlekednek az utakon. De itt jött a MAMI-s faszi részéről a csavar: ők kidolgoztak egy vizsgarendszert, amelyben a motoroknak is mérnék az emisszióját, a teljesítményét, valamint a vizsgabiztosok részére speciális motoros képzést javasolnak az engedély nélküli átalakítások kiszűrésére.
Mert szerinte milyen az, hogy a személygépkocsikon mérünk zöldkártyát, a motorkerékpárokon meg nem? (szerintem nem a motoroknál kéne kezdeni, hanem mondjuk a lassú járműveknél - lásd zöldrendszámos traktorok, amik SOHA nincsenek vizsgára állítva, és 100as csövön ontják a kipufogójukon a kormot meg a rákot)
Mert szerinte milyen az, hogy a motorkerékpárok sok esetben nem a tényleges teljesítményükkel szerepelnek a forgalmiban? Példaként hozta, hogy 140-150 lovas 1000-as motorra a szalonban vesznek folytáskészletet, így az egyből 25KW-os lesz, ezt bejegyzik az okmányokba, a tulaj meg utána kiszedi 3 perc alatt a folytást. Emiatt kellene vizsgán a kötelező teljesítménymérés. De - kérdem én naivan, az ügyeskedő tulajdonos nem fogja visszatenni vizsgára a folytást, majd másnap újra kivenni???
A java viszont csak ezután jött: ez az egész vizsgarendszer azért lenne jó, mert ugye a motorkerékpár luxuscikk, tehát aki megengedheti magának hogy motort tartson, attól jóval magasabb vizsgadíjat lehetne beszedni, hiszen okoz neki problémát. Így pedig a mopedeknél szükséges teljesítménymérőpad költségei rögtön sokkal gyorsabban megtérülnek, hiszen így azt a nagymotorosokkal lehetne megfizettetni.
A faszinger csak arról felejtkezett el, hogy nem minden forgalomban lévő nagymotor 3millió forintos 1000-es gép ahogy az ő kis buksijában elképzeli... Vajon mit jelentene ez a szabályozás az autó alternatívájaként is használt kisköbcentis járművek, pl az MZ-k, vagy a faszi által mindenféle szarnak elmondott távolkeleti (nem japán) motorok tulajdonosainak? Szerintem nem kell ecsetelni...
MZ, és Jawa tulajdonosként - ( és azt hiszem a legtöbb MZ-s nevében is ) - én erre azt tudom csak mondani: A K***A ANYÁDAT MAMI!!!!
Persze a kérdésre, hogy Európában hogy is működik ez, a faszi beismert, hogy úgy mint nálunk. De persze igen, járjunk élen lehúzásban és túlszabályozásban e téren is Európa előtt, ugye!?
Viszont minden elismerésem az NKH-nak, Mikulás Róbertnek, és néhány vizsgaállomás vezetőjének, amiért próbáltak kiállni, és érvelni ez ellen az orbitális baromság ellen.
2011. november 12., szombat
2011. augusztus 30., kedd
Zalai kanyargás - Szlovéniai tekergés
Zala túra… Mi jut róla eszembe? Buli, Zubrovka, kanyarok, Mézes-Vilmos, naaaagy adag jóóóóféle kaja, és jó társaság. Tehát tavaly nagyooon jó volt, emiatt aztán amint tisztázódott, hogy szabad leszek-e idén augusztus 26-28 között, azonnal fel is jelentkeztem a listára. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis Orsival együtt, mivel bevállalta az asszony, hogy eljön velem megnézni milyen is egy MZ-s túra. 2 nappal túra előtt megjött az ebayről rendelt rádióm, amit rohammunkával a túra előtti napon applikáltam fel a Nikire. A pakolás-készülődés az utolsó nap estére maradt.
Az igazi MZ DELUXE felszereltség
Pénteken délután munkaidő vége előtt 10 perccel már húztam haza, egyrészt mivel Orsit vártam a busszal, másrészt még szivargyújtós hosszabbítót kellett gyártanom, meg még a motor sem volt felpakolva… Ennek fényében érthető, hogy a fél négyre tervezett indulás helyett fél öt után ültünk csak fel az ETZ-re, de utána aztán rendületlenül haladtunk lefelé. Sajnos a GPS most is elkezdett rendetlenkedni, az IGO többször is lefagyott, jó lenne már rájönni, hogy mi a fene baja van neki…
Keszthelynél a temetőnél meg is volt az első ilyen kényszerpihenőnk, akku ki-akku be, és már mentünk is tovább. Kb 1 km-t mert ekkor megint lefagyott az IGO… buszmegállóban félreállás, gyors gps szerelés, közben elhúz mellettünk két motor felpakolva, egyik MZ, gyanúsan ismerős... Két kilométer múlva utolértük őket, aztán ők fordultak balra, minket meg jobbra vitt a navi… Gondoltam jó, ha navi szerint erre gyorsabb akkor próbáljuk meg. Innen egészen Nagykanizsáig meg sem álltunk, de mivel már fájt a hátsónk, ezért a kanizsai MOL kúton pihentünk egy negyed órát. Indulás után egy km-t se megyünk, ott áll 3 MZ az út szélén.
Ha nehezen is de csak utolértük egymást
Gyors visszafordulás, HLaciék és Actionék voltak. Gyors üdvözlés, felcihelődés, majd a hátralévő 15km-t Becsehelyig együtt tettük meg. Ami viszont poén volt: én akinél volt GPS, így tudtam hogy merre kell menni, hol mentem? Hát hátuuuul… :)
Boge-éknál - volt még hely a sátraknak.
Becsehelyen Boge-éknál már többen is ott voltak, de szerencsére sátorhely bőven volt, kilőttünk egy szimpi helyet aztán gyors sátorállítás mielőtt még besötétednénk. Az új matrac, a pumpa, és az újravezetékezett szivargyújtó aljzatom jól vizsgázott, kényelmes helyet sikerült varázsolnunk. Az este jó hangulatban telt, majd korán aludni mentünk a hajnali kelés meg a stresszes indulás miatt. Alvásról persze szó sem volt, a sátorban levő kb 40°C-os hőmérséklet miatt. Oké, akkor kinyitjuk az ajtót, a szúnyoghálót, és máris jó szellőzésünk van. Király, lehet aludni. Egy óra múlva arra ébredek hogy valami mászik rajtam. Meg máshol is. Meg más valahol. Mi a….? Lámpát kapcsolok… Hangyák mindenhol… Lehet hogy mégsem volt olyan jó ötlet kinyitni a szúnyoghálót???? Meg valószínűleg egy hangyaboly lehetett valahol a sátor alatt…
Reggeli készülődés
Reggel kb 3 óra alvás után korán ébredtünk, összecuccolás, reggeli, mentünk tankolni, majd találkozó a Polai templomnál Becsehelyen. Szép régi templom, amely átvészelte a török időket, belseje egyszerű, csupán egy magyarországon egyedi díszes rózsaablak díszíti. Nem sokkal később Horváth Gábor plébános Úr ismertette velünk a templom történetét, majd motorszentelés következett. Ennek nagyon örültem, már korábban is szerettem volna ilyenre eljutni de valami mindig közbejött…
Motorszentelés
Motorra pattantunk, felmentünk a kilátóhoz, majd elgurultunk Zalabaksára, út közben egy díszesen felfestett olajkutat is láttunk. Baksán a Czupi csárdában ebédeltünk, és veteránmotor-gyűjteményt lehetett megnézni.
Ebéd, Czupi csárda... avagy káosz a köbön
A motorok viszont érdekesek voltak
Az éttermi kiszolgálás enyhén káoszba fulladt, több mint fél órát kellett várni az ebéddel, de semmiféle logika nem volt a kiszolgálásban, volt aki már a másodikat is megette miközben sokan még a levest sem kapták meg. A kiírással ellentétben az egyik menühöz nem járt leves, a másikon meg a salátát és a sütit spórolták meg. Azt hiszem a Czupi csárdával úgy leszek mint Pécsett a Família kempinggel: messzire el fogom kerülni… Ebéd közben befutott két szlovén motoros, akik megígérték, hogy levezetnek minket Lendvára, ugyanis a fő tér bográcsfesztivál miatt le van zárva.
Találkozó a szlovén motorosokkal
Tehát ebéd után irány Szlovénia. Ha nem láttam volna az egykori határátkelőhely bódéját, akkor is tudtam volna, hogy valami nem stimmel… Ahogy átgurultunk a bódé mellett, eltűntek az utaktól a kátyúk! Ki érti ezt???! Szép utakon utakon gurultunk Lendváig, közben csatlakoztak hozzánk Lendvai motoros navigátoraink is. Első utunk a kápolnához vezetett, jó keskeny, meredek utakon mentünk, de megérte, csodálatos kilátás tárult elénk.
Lendva - volt egy fajta panoráma
Lehetett volna 1.5 Euroért lehetőség múmiát nézni, de én ezt inkább kihagytam. Inkább a tájat és a kilátást nézegettük, majd újra motorra pattanva legurultunk a belvárosba. Itt éppen nagy banzáj volt, a belváros le volt zárva, bográcsozók végig a fő utcán, nagy füst, kirakodók, ott volt egy standdal a motoros klub is jelen volt aminek a tagjai odavittek minket.
Lendva fő utcája - éppen bográcsfesztivál volt
A rendelkezésre álló 30 percben elnyaltunk egy fagyit, és végigsétáltunk az utcán, aztán indultunk tovább.
A Mura - egy kis nyugalom
Ezután megnéztük az örvénylő Murát és a kompkikötőt, aztán visszamentünk Becsehelyre ahol már várt minket a vacsora. Finom csülkös bablevest kaptunk, akkora adagot ami két ebédre is elég lett volna. Ekkor fél nyolckor még arról volt szó, hogy gyorsan együnk, mert majd indulni kell borkóstolóra és csillagvizsgálót nézni.
Na ez egy emberes adag csülkös bab volt - felével bírtam csak
Hamar be is kaptuk a kaját, aztán 5 percet beszéltem az otthoniakkal. Mikor felhívtam őket még jó idő volt. 5 perc múlva le kellett tennem, mert az udvar olyan volt mint egy felbolydult méhkas, fújt a szél, mindenki szaladgált valamivel a kezében. Hamar kiderült, hogy a csillagvizsgálós program a vihar miatt elmarad. Én meg már söröztem előtte, úgyhogy a borkóstolóra sem mentünk el. Maradtunk tehát páran, és a viharos szélben az udvaron egy sörrel vigasztalódva vártuk hogy visszajöjjön majd a borkóstolós csapat, és tudjunk fürödni menni. Közben a szél fokozódott, meg kellett erősítenem a sátor lekötését, aztán bemenekültünk a garázsba, olyan szintem hordta már a port, homokot a szél.
Ide menekültünk a vihar elől - Niki az EZRES mellett!
Míg vártunk, a garázsban beszélgetve lassan múlt az idő, közben néztem neten egy időjárást: 3 óra alatt 18 fokot esett a hőmérséklet! Aha, akkor nem véletlen fáztunk… Ekkor a viharból furcsa hangot hallottunk… egy MZ.. kinézve a homokviharba láttam, hogy Frici érkezett meg… RÖVIDNADRÁGBAN! Hiába, mikor elindult, még jó idő volt… Időközben az eső is elkezdett csöpögni, mi beljebb húzódtunk a garázsban, volt a lányok közül aki el is aludt a padon fekve. 11 óra körül visszaértek a borkóstolósok, így kinyitották a házat, és be tudtunk menni fürödni.
A szél még mindig fújt és csöpögött az eső, mikor bemenekültünk a sátorba, minden lehetséges ajtót és cipzárat bezárva. A kinti hideg után egész kellemes klíma volt benn a sátorban, ezen az éjjel jól aludtunk, bár fél hétkor már felkeltem hogy össze tudjunk mindent időben pakolni. Az idő jelentősen hűvösebb volt mint előző nap, úgy vasárnap nem kellett izzadástól tartanunk (ÉN még az esőruha nadrágját is felvettem – hiába no: fáztam).
Laci már felpakolva, nekünk még fejtetőn a sátor
Reggelire kaptunk finom kalácsot, ami baracklekvárral párosítva jelentősen hozzájárult a nap energikusabb folytatásához. Felcihelődtünk a motorra, aztán elmentem megitatni a lovat, 9 órakor pedig elindultunk traktormúzeumot nézni Borsfára.
Hamar szétszéledtünk a traktormúzeumban
Hát, nem semmi amit az illető csinál! Még egy motort felújítani sem kis meló, de azokat a traktorokat így rendbe szedni… Minden elismerésem! Megcsodáltuk a gépeket, aztán tovább gurultunk Vígh István birtokára, itt lehetőség nyílt lovagolni, íjászkodni, sétálni – kinek-kinek kedve szerint.
Az íjászkodás sokaknak tetsző program volt
A következő megálló a kápolnapusztai Bivalyrezervátum volt, ahol sok mindent megtudtunk a bivalyok elterjedéséről, láttunk szürkemarhákat, szabadon kószáló (kajáért kuncsorgó) kecskét és szamarat is.
Szürkemarha és a borjú - sok mindent megtudtunk róluk
Itt páran akik jobban megnéztük a látnivalókat időben megcsúsztunk, így mire kijöttünk a kapun már csak a csapat hátulját láttuk ahogy elgurulnak Zalavár felé. MrDok maradt ott velünk, gyorsan felugrottunk a lovakra, aztán irány Zalavár, Katica Csárda. Itt lett volna az ebéd. Igen, odaértünk Zalavárra, aztán a táblánál megállva tanácstalanul megálltunk, senki nem tudta merre van a Csárda. Gyors segítségkérés, majd gurultunk vagy 100m-t mivel annyival volt az úton előrébb az étterem.
A tegnapi tapasztalatok után kíváncsian vártuk milyen lesz az étterem. Nos – felemás tapasztalatokkal.
Én a cicával - háttérben a "nem túl kedves" pincér
Az étteremben lakó kiscica nagyon aranyos volt, a zsíroshajú, bunkó módon (erről Sunbim tudna mesélni) kioktató pincér , aki a félig teli poharat is elviszi az ember (illetve az asszony) elől, na meg asztalon a macskaszőr már nem annyira. Az adag itt is elég kicsi volt, és a saláta pedig itt is extrának számított, de ezzel a kalóriaszegény ebéddel is legalább tettünk róla, hogy az MZ klub tagjai egészségesen éljenek, ne hízzon el senki. Ebéd után búcsút vettünk egymástól, majd elindultunk Tapolca felé. Nekünk ez jelentéktelen távolság volt, de azért Keszthelynél volt egy incidensünk: a szembejövő teherautóról egy kb 3 méteres ketteslétra esett elénk az útra – szerencsére le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni. Gyenesdiáson Frici került el minket, más esemény nem volt.
A túra nekem 476km volt, amit 9 óra 29 perc alatt tettünk meg. Fogyasztást 4.6L/100km, ez felmálházva, utassal szerintem elég jó érték. Nekem a programok közül szombaton Lendva, ill összességében a vasárnap volt szimpatikusabb nap, akkor valamivel haladósabb tempót mentünk, mint előző nap.
A túra nagyon meg volt szervezve, egyedül az időjárás tett keresztbe kissé, meg az éttermekben volt némi kavarodás. Úgy gondolom ez egyik sem róható fel a szervezőknek, viszont a tartalmas programok, és a profi lebonyolítás az nekik köszönhető. Köszönjük tehát a szervezést és a helyet Boge-éknak, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a társaság.
2011. augusztus 10., szerda
Kanyargás a Mecsekben...
Másfél hónap. Ennyi idő telt el a legutóbbi Mz-s (Bakony) túrám óta. Bár közben nem is nagyon tudtam volna menni az ETZ felújítása miatt, de már akkor is nagyon kiéhezve ültem fel a gépre és indultam el az ötödik (nekem első) Mecsek túrára.
Indulásra készen a vas
Péntek délután fél négy körül sikerült elindulnom, először a 84-es, majd 71-es út felé vettem az irányt. Keszthelyen mintha telefoncsörgést hallottam volna, így amint lehetőségem volt félreálltam. Mint kiderült HLaci kolléga hívott, hogy másnap reggel megyünk-e együtt. Hát, most már késő, majd legközelebb… Ezután indultam VOLNA tovább. A 30 fokos napsütésben bőszen rugdaltam szeretett ETZ-met de csak nem volt hajlandó elindulni. Szerencsére a tanktáskában mindig készenlétben lévő gyertyát berakva vidáman életre kelt, és húzhattam tovább a gázt Orfű felé. Mivel teljesen megbíztam a GPS-ben, ezért a szokás útvonalról letérve Marcali után lefordultam a 68-as útról, és Csömend-Somogyvár-Osztopán útvonalon, Isten háta mögötti de helyenként nagyon szép kanyargós úton haladtam tovább, kiérve a 66-osra, majd érkeztem meg pár perccel 7 óra előtt Orfűre. A városban gurulva a kempingtől még egy km-re voltam mikor 3 MZ-t pillantottam meg az út szélén. Nagy fék, megfordulás, és odaállok a srácok mellé, mivel azt hittem ők is a túrára jöttek.
-
-S -Sziasztok, látom már lecuccoltatok! (értetlen nézés) Hát a kempingben! Én is a túrára jöttem! (még mindig értetlenül néznek – nálam kezd leesni a tantusz) Jaaa, ti nem az MZ klubos túrára jöttetek? (még mindig csak néznek mint a birka, az egyik nagy nehezen kiböki: -Nem, mi a strandra jöttünk….
A szállás
Innen GPS szerint go tovább a kempingbe, bejelentkezés, majd irány a faház, ahol már majdnem mindenki ott volt akire vártunk. Gyorsan lepakoltam, közben még egy-két ember befutott, aztán lóra pattantunk és lekanyarogtunk Pécsre ellátmányt (kaját és sört) szerezni. Lefelé menet Sub-ee mögött menve próbáltam húzni neki ahogy csak az ismeretlen kanyarokban mertem, kigyorsításokon meg-megcibálva a gázt. Egy motort kivéve mindenki le is maradt, kezdtem is elégedett lenni magammal, és a 300-as erejével. Ez addig tartott amíg meg nem láttam milyen motor lohol a sarkamban: egy kis 150-es ETZ… Azt hittem elsüllyedek… Mentségemre szóljon, hogy Papp-LAN kolléga helybeli, és szerintem úgy ismeri az összes kanyart mint a tenyerét.
„Gyors” bevásárlás a teszkóban, aztán kölönvált a kis csapat: páran maradtunk tankolni, Papp-LAN Tibiék pedig visszamentek a kempingbe tüzet csiholni. Mi, a tankolós csapat elég későn értünk vissza, tök sötétben nem nagyon mertem borogatni a motort az ismeretlen hegyi kanyarokban.
Az esti tábortűz már nem volt olyan egyszerű, először – jó tűzoltó lévén – Tibinek nem akart meggyulladni a tűz, aztán meg a tárcsa lett olyan forró, hogy mikor beleöntöttük az olajat, az is egyből meggyulladt. A vacsora jó hangulatban telt, éjfél körül pedig elvonultunk aludni.
Szép napos reggelünk volt
Pihennek a vasak
Másnap reggel 6:40-kor keltem, hiszen korábban megbeszéltük, hogy 8-kor indulni kell. Nem kelt mindenki ilyen korán, úgyhogy negyed kilenc körül tudtunk elindulni. Húztuk a gázt rendesen, mentem hátul 80-akat lakott területen (remélem nem volt trafi), de így is fél órás késéssel értünk oda Bonyhádra ahol a többiek már vártak ránk.
Villanyszerelés
Itt némi szerelés után úgy döntöttünk, hogy a tojásmúzeumot kihagyva inkább Máré vára felé vesszük az irányt. Ekkor már nyugodtabb tempóban haladtunk visszafelé az odaúton már megismert kanyargós útvonalon, de ismét lehetett jókat döntögetni.
Máré vára alatt
Maga a vár meglepően kicsi volt, de érdemes volt megnézni. Közben az éppen ott lévő motorostalálkozóról odakeveredett egy chopperes, aki valaha MZ-vel tolta. Kellemes beszélgetés után próbált minket egy karaoke-buliba meginvitálni, de mi most kihagytuk a lehetőséget. Közben megérkeztek Perecék, akik a tojásmúzeumnál vártak minket.
Rövid kis kanyargás után Papp-LAN Tibiéknél álltunk meg, aki egy kávéra és üditőre invitálta meg a csapatot. Ezúton is köszönjük Neki és Családjának!
A csapat
A pihenő után az újonnan érkezők lepakoltak és a kempingben, aztán indultunk Abaligetre ebédelni és cseppkőbarlangot nézni. A parkolóőr úgy tűnt, hogy rendes volt hozzánk, parkolódíjat nem kért, és megengedte, hogy a sisakjainkat a bódéjában lerakjuk. Első körben elindultunk az étterem felé, ahova a fél csapat be is ment, páran pedig az árakat mértük fel előtte. Ekkor kijött egy vendég aki figyelmeztetett hogy NE menjünk be, mert drága és rossz a kaja. Gondolkodóba estünk, hogy mi legyen, végül a kérdést eldöntötte, hogy kijött még egy ember, aki szintén leszólta a helyet. Inkább átmentünk a szemközti büfébe pizzázni és hamburgerezni, azt talán nem lehet nagyon elrontani.
Abaligeti tónál
Várunk a sorunkra
Kaja után megnéztük a cseppkőbarlangot, amivel kicsit úgy voltam mint az egri várral: szép-szép, jó-jó, érdekes meg minden, de a nagy hírneve alapján nagyobb dologra számítottam.
Abaliget-cseppkőbarlang
Azért aztán arra is rájöttünk, hogy semmi sincs ingyen: a parkolóőr barátunk üzente, hogy a főnökkel megbeszélte, hogy a jattot majd egyben fizetjük… Sebaj, még így is olcsón megúsztuk a dolgot.
Barlangozás után visszatérve a lovakhoz jött a slusszpoén: MZ/X Laci motorja is valószínűleg barlangászkodni akart, mert felfedezett magának egy üreget: a sztender alatt megsüllyedt az úttest, de olyan szinten, hogy a motor már holtponton volt, a borulás határán. A további útvonal az orfűi kilátóhoz vitt, az azonban le volt zárva, így csak alatta sétáltunk körbe és fényképezgettünk.
A kilátó, amire csak fel lehet nézni de le nem
Szép volt a kilátás is
Papp-LAN Tibivel itt beszélgettünk róla, hogy milyen meleg van, és hogy Ő is hozott fürdőgatyát. Hát én is. Nosza, akkor fürödni kellene, gyorsan el is döntöttük, hogy akkor mi nem megyünk a teszkóba vásárolni, hanem inkább irány az orfűi tó! Rövid egyezkedés után Papp-LAN, Sub-ee, MZ-X, és én indultunk vissza a kempingbe, gyorsan átöltöztünk, aztán ahogy kell, fürdőgatyában és papucsban motorra pattantunk, majd MZ/X-nek köszönhetően kellemes zenei aláfestés mellett gurultunk a strandra. Hát mit mondjak… elég látványos belépőnk volt. Lecuccoltunk, majd irány a víz! Kellemes, se nem meleg, se nem hideg, és balatonhoz szokott emberként meglepően tiszta volt a víz. Alig pár perce ugráltunk és úszkáltunk, mikor odakeveredett pár csajszi: Sziasztok, Ti jöttetek motorral?
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni… Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni… Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…
Készül a vacsora
A kempingben aztán jött a tűzrakás. Papp-LAN Tibi az előzőekben komolyan kioktatott minket, hogy milyen veszélyes dolog benzinnel tüzet gyújtani, és hogy olyat nagyon nem szabad. Úgyhogy szépen újságpapírra rakott egy kis máglyát gyújtósból. Ami aztán sehogy sem akart begyulladni. Még az újság sem. Közben kórusban kiabáltuk, hogy „Benzint neki! Benzint neki!” Öt perc szenvedés utána beadta a derekát („Hozzad b+!”), és már engedtem is le a keveréket az ETZ-ből… A tűz életre kelt a parkoló közepén, mi meg összeszedtünk Tibivel az összes padot a környékben. Felváltva nyársaltunk, és tárcsáztunk, már épp kezdtem jóllakni, mikor Tbee és öccse is befutott, barátnőstül. Végülis a vacsorához még időben érkeztek, és mint tudjuk, MZ-s túrára is jobb későn menni mint soha. A továbbiakban elsöröztünk, pezsgőztünk, és dinnyéztünk, így hajnali 1 körül mentem lefeküdni, de a társaság egy része még sokkal tovább maradt.
Mindenki pakol - itt a vége
Vasárnap reggel hajnali 9kor már fent voltam, gyors reggeli, és összepakolás után HLacival elintéztük a kijelentkezést, meg csináltunk pár fényképet a Panoráma Camping panorámájáról :)
Panoráma a Panoráma Camingben
Itt is készült csoportkép, aztán kis kanyargás után Pécs felé vettük az irányt. Először a tűzoltóságra mentünk, ahol Tibi megmutatta a munkahelyét, lehetett csúszkálni a rúdon is. (Meg is jegyeztük a srácokkal, hogy egy bizonyos szakmabeli csaj mennyire más dolgokat tudna művelni azon a rúdon mint a tűzoltók... :P)
Immár ezt is láthattuk - a tűzoltóság belülről
Ennyi motorral határozottan nem könnyű jó parkolóhelyet keresni,ami főleg a helyi roma kisebbseg (többség?) miatt volt nehézkes. Bár nem értem mi volt a probléma, lévén olyan kedvesen felajánlottak, hogy majd vigyáznak a motorokra meg a csomagjainkra míg mi várost nézünk… Még tologatni is segítették a motorokat. Gondoltuk ezt talán nem kéne, mondtam is Szabinak, hogy inkább hagyjuk a főúton a járdán a vasakat. Mikor a parkolóóra mellett kiszúrtunk két másik, oda parkolt motort, mi is nemes egyszerűséggel odaálltunk melléjük, a cuccainkat meg beraktuk a szemközti étterem ruhatárába.
A felújított Széchenyi tér
Indulhat a városnézés! A pécsi belváros és a Széchenyi tér tényleg nagyon szépen rendbe lett szedve, mondjuk annyi látnivaló van, hogy ott egy hétig simán el lehetne időzni…
Pár tonna lakat a szerelmesektől...
Vajonmit adnának ezért a MÉH-ben? De ne adjunk ötleteket a ksiebbségnek...
De nekünk csak egy fél óránk volt, sétáltunk, fagyiztunk egyet, csoportkép, aztán irány vissza a paripákhoz.
Itt a bizonyíték: ott voltam :)
Itt illemből ittunk egy limonádét az étteremben, aztán a közeli sötét viharfelhők elől viharos gyorsasággal magunkra kapkodtuk a motoros ruhát, és ugráltunk fel a paripákra.
Várnak a paripák
Hlaci rábeszélt, hogy menjek vele Siófokig, aztán majd Zsakival átkompozunk. Ugyan nekem ez nagyon idegen útvonal volt, de mivel plusz távolságot nem jelentett, ezért belementem. Hárman indultunk el, Papp-LAN Tibi kivezetett minket a városból, majd Sikondánál kivált a sorból. Épp búcsúztunk, mikor Mr Dok utolért minket, így továbbra is hárman mentünk Dombóvárig. Ott különváltunk, majd a világ talán legeseménytelenebb útvonalán gurultunk fel Siófokig 80-as unatkozós tempóban. Ott aztán már sietni kellett, hogy elérjük a kompot. HLaci a révtől hívta Zsakit, aztán kiderült, hogy Zsaki nem is dolgozik aznap… Na gondoltam akkor ez jó kör volt, érdemes volt erre jönnöm, de már mit volt mit tenni, megvettük a jegyet, aztán irány Tihany.
Kompozunk...
Ott elváltunk Lacival, én meg picit mérgesen megcibáltam a gázt… Új végsebességi rekordom lett, 126.5km/h, eddig ennyit még nem mentem az ETZ-vel (pláne felmálházva).
Összefoglalva: 558km-t mentem, ehhez 9óra, 42perc 27másodpercet ültem a motoron, átlagsebességem 56.7km/h volt, a fogyasztásom a túrán 4.4 körül alakult.
Nagyon jól éreztem magam, jóóóóóóóóóóóóó volt a túra, a táj pedig gyönyörű!
Köszönönet Sub-ee-nak a szervezésért, és a csapat egyben tartásáért, Papp-Lan Tibinek a sütögetésért és a tűzoltóságos bemutatóért, MZ/X-nek a zenéért, és mindenkinek aki ott volt velünk!
Az összes, a túrán készített képem itt található: https://picasaweb.google.com/gabsicc/20110807MecsekTura?authkey=Gv1sRgCNbC-fi8sO_U-AE
2011. július 25., hétfő
Védem a vasat...
Múlt héten tuningolni kényszerültem az ETZ-t... :x
Kapott egy jóóóó vastag láncos lezárót, meg egy riasztót.
Történt ugyanis, hogy hétvégéken veszprémben barátnőmnél a lépcsőházban egy félreeső sarokba szoktam betolni a motort éjszakára.
Ez 3 hónapig nem is okozott gondot, de most az egyik, földszinten lakó agyatlan buzi alkoholista f@szkalap belém kötött hogy hogy merem én oda betolni a motort. Merthogy FERTŐZŐ meg minden.
Némi kölcsönös kiabálás és anyázás után jobbnak láttam ha inkább mégsem ott parkol a paripa, nehogy a részeg idiótája hozzányúljon... :roll:
Szóval már a szabad ég alatt éjszakázik hétvégéken a lakótelepen a vas, remélem nem fog senki sem hozzányúlni :S
Persze pöppet bosszantó, hogy a Sástóra elkülönített lóvéból lánc meg riasztó lett, de ez fontosabbnak tűnt.
Esetleg ötleteket kérek, hogy hogy rúgjam fel legközelebb az alkesz fószert, mert nagyon pipa vagyok rá :S
Kapott egy jóóóó vastag láncos lezárót, meg egy riasztót.
Történt ugyanis, hogy hétvégéken veszprémben barátnőmnél a lépcsőházban egy félreeső sarokba szoktam betolni a motort éjszakára.
Ez 3 hónapig nem is okozott gondot, de most az egyik, földszinten lakó agyatlan buzi alkoholista f@szkalap belém kötött hogy hogy merem én oda betolni a motort. Merthogy FERTŐZŐ meg minden.
Némi kölcsönös kiabálás és anyázás után jobbnak láttam ha inkább mégsem ott parkol a paripa, nehogy a részeg idiótája hozzányúljon... :roll:
Szóval már a szabad ég alatt éjszakázik hétvégéken a lakótelepen a vas, remélem nem fog senki sem hozzányúlni :S
Persze pöppet bosszantó, hogy a Sástóra elkülönített lóvéból lánc meg riasztó lett, de ez fontosabbnak tűnt.
Esetleg ötleteket kérek, hogy hogy rúgjam fel legközelebb az alkesz fószert, mert nagyon pipa vagyok rá :S
2011. július 8., péntek
Ráncfelvarrás
Bizony-bizony, ismét pofozgatom az öreglányt.
Tavasszal ugye voltak elektromos gondok, aztán futóművet raktam rendbe, ezt követte egy hajtókarcsere, szal műszakilag talán már kezd összeállni a paripa.
Eljött tehát az idő némi optikai tuningra.
Ennek jegyében kapott Kanuni-féle fejidomot, kézvédőket, és némi további tuning a TS sárvédő villamerevítőre szerelve, a felhajlós lábtartó, amire katonai oldaltámasz-utánzat fog kerülni.
Ehhez első lépés a festés, amiről képeket a picasás albumomban találtok:
https://picasaweb.google.com/gabsicc/ETZFelujitas
Tavasszal ugye voltak elektromos gondok, aztán futóművet raktam rendbe, ezt követte egy hajtókarcsere, szal műszakilag talán már kezd összeállni a paripa.
Eljött tehát az idő némi optikai tuningra.
Ennek jegyében kapott Kanuni-féle fejidomot, kézvédőket, és némi további tuning a TS sárvédő villamerevítőre szerelve, a felhajlós lábtartó, amire katonai oldaltámasz-utánzat fog kerülni.
Ehhez első lépés a festés, amiről képeket a picasás albumomban találtok:
https://picasaweb.google.com/gabsicc/ETZFelujitas
2011. július 5., kedd
Diszeli motoros találkozó - Egy újságcikk apropóján
Legutóbb Orsival elgurultunk a XI Diszeli Veteránmotoros Találkozóra. Az elmúlt években jó buli volt, jó programokkal, gondoltuk idén is az lesz.
A mostani találkozóról a véleményemet nem nagyon akartam hangoztatni, de az egyik újságcikk kicsapta nálam a biztosítékot.
A cikk online formában itt érhető el: http://naplo-online.hu/loero/20110630_veteranmotor_talalkozo?s=rel
Nem tudom ki kinek a kicsodája, de hogy ezt a találkozót ennyire nyálasan jónak leírni... hát őőőőő...
Személy szerint inkább azt nem tudom mivel kezdjem a felsorolást:
a rossz programmal?
a rossz szervezéssel?
a pofátlan felvezetőkkel?
a lehúzós regisztrációval?
Maga a program is érdekes volt már. Korábbi években a falunappal egy időben lett megszervezve a találkozó, volt közönség, egyéb kitöltő programok. Most semmi. Se tömeg, se büfé, se zene, de még a szervezők sem tudtak felmutatni semmit. Nem volt ügyességi verseny, nem volt gyorsulási verseny, nem volt sörivő verseny, nem volt blokkhasító verseny, de nem volt koncert sem. Semmi ami egy találkozó alapvető eleme lenne. Tehát a program egy 5ös skálán: 1-es!
Volt egy túra, amibe semmi normális program nem lett beiktatva, tehát rosszul lett megszervezve. Arról nem is beszélve, hogy közel 100 öreg csótánnyal 30-35-ös tempóval rpesztve a hátul jövők konkrétan rosszul lesznek a veszett nagy füsttől. Nem a szervezőket érintő kritika, de egyesek miért nem képesek normális olajat önteni a motorjukba? Na mindegy. A szervezést érintő kritika a csigatempóra vonatkozik. Értem én, hogy vannak kissebb gépek is. DE! Én úgy tudtam eddig, hogy ez MOTOROS találkozó. Nem mopedesek, dongósok, meg rigások séta-gurulása. Ha valaki ilyen vasat hoz, annak természzetesen örülök, de mondjuk a túrára csak 70km/h-t tartósan tudó géppel lehessen nevezni. A többi apróság meg maradjon a réten, legalább nézegeti napközben a közönség (4 éve ÉN IS ÍGY TETTEM A CSEPELLEL!!! Maradt a réten, én meg túráztam az MZ-vel.)
Tehát kiakasztó volt a csigatempó, közel 2 óra alatt sikerült 25 kilómétert megtenni. Eredmény: a veterán Jawa nem túl komfortos ülésén már minden nemesebb részem megfájdult, a fejem is fájt a tömény füsttől, az asszony pedig már konkrétan rosszul volt mögöttem
A szervezés osztályzata: 2 (azért nem egyes, mert legalább rendőri felvezetés volt)
A következő ami kiakasztott: a nevetségesen eseménytelen, rosszul megszervezett találkozóra 4500Ft-ot kellett volna leperkálnom. Holott nem alszok ott, az egyetlen fizetős program, a majormúzeum nem érdekelt, és az egy tál gulyásért egy icipicit sokalltam ennyi lóvét. Akkor már inkább bemegyek egy étterembe...
Ez kb már lehúzás kategória. Régen ez azért itt nem így működött. Ennek okán nem is regisztráltunk.
Lehúzós árszabás osztályzata: 1
Ami viszont feltette az i-re a pontot, az a beképzelt felvezető f@szkalapok pofátlansága volt. Az oké, hogy egyben kell tartani a sort, és valamilyen rendszert ki kell ehhez találni. DE! Az már nagyon nem oké, hogy ha valakin nincs regisztrációs matrica, akkor azt kiállítják a sorból!!!!! Egy felvonuláson??? Hát könyörgöm, ilyet eddig még nem hallottam sehol... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szervező is megkérdezte hogy hol a matrica, ő egy vállrándítással elintlzte hogy OK, de ha nincs nem tudunk bemenni a múzeumba. Ez nem is volt probléma, a primitív paraszt felvezető csóka kötekedett inkább. Pampogott hogy álljak ki a sorból. Ok, odébbgurultam fél métert, továbbment a faszi, utána meg visszagurultam a helyemre.:))
Emiatt az incidens miatt az osztályzat: 1
Azt hiszem ezek után nem meglepő, de a jövőben nem nagyon fogom látogatni ezt a "rendezvényt". Persze ha ilyen színvonalon fog folytatódni, akkor nem is sokáig fog fennmaradni. Én maradok az MZ Club Hungary túráinál, ők valami egészen más jellegű társaság! :)
A mostani találkozóról a véleményemet nem nagyon akartam hangoztatni, de az egyik újságcikk kicsapta nálam a biztosítékot.
A cikk online formában itt érhető el: http://naplo-online.hu/loero/20110630_veteranmotor_talalkozo?s=rel
Nem tudom ki kinek a kicsodája, de hogy ezt a találkozót ennyire nyálasan jónak leírni... hát őőőőő...
Személy szerint inkább azt nem tudom mivel kezdjem a felsorolást:
a rossz programmal?
a rossz szervezéssel?
a pofátlan felvezetőkkel?
a lehúzós regisztrációval?
Maga a program is érdekes volt már. Korábbi években a falunappal egy időben lett megszervezve a találkozó, volt közönség, egyéb kitöltő programok. Most semmi. Se tömeg, se büfé, se zene, de még a szervezők sem tudtak felmutatni semmit. Nem volt ügyességi verseny, nem volt gyorsulási verseny, nem volt sörivő verseny, nem volt blokkhasító verseny, de nem volt koncert sem. Semmi ami egy találkozó alapvető eleme lenne. Tehát a program egy 5ös skálán: 1-es!
Volt egy túra, amibe semmi normális program nem lett beiktatva, tehát rosszul lett megszervezve. Arról nem is beszélve, hogy közel 100 öreg csótánnyal 30-35-ös tempóval rpesztve a hátul jövők konkrétan rosszul lesznek a veszett nagy füsttől. Nem a szervezőket érintő kritika, de egyesek miért nem képesek normális olajat önteni a motorjukba? Na mindegy. A szervezést érintő kritika a csigatempóra vonatkozik. Értem én, hogy vannak kissebb gépek is. DE! Én úgy tudtam eddig, hogy ez MOTOROS találkozó. Nem mopedesek, dongósok, meg rigások séta-gurulása. Ha valaki ilyen vasat hoz, annak természzetesen örülök, de mondjuk a túrára csak 70km/h-t tartósan tudó géppel lehessen nevezni. A többi apróság meg maradjon a réten, legalább nézegeti napközben a közönség (4 éve ÉN IS ÍGY TETTEM A CSEPELLEL!!! Maradt a réten, én meg túráztam az MZ-vel.)
Tehát kiakasztó volt a csigatempó, közel 2 óra alatt sikerült 25 kilómétert megtenni. Eredmény: a veterán Jawa nem túl komfortos ülésén már minden nemesebb részem megfájdult, a fejem is fájt a tömény füsttől, az asszony pedig már konkrétan rosszul volt mögöttem
A szervezés osztályzata: 2 (azért nem egyes, mert legalább rendőri felvezetés volt)
A következő ami kiakasztott: a nevetségesen eseménytelen, rosszul megszervezett találkozóra 4500Ft-ot kellett volna leperkálnom. Holott nem alszok ott, az egyetlen fizetős program, a majormúzeum nem érdekelt, és az egy tál gulyásért egy icipicit sokalltam ennyi lóvét. Akkor már inkább bemegyek egy étterembe...
Ez kb már lehúzás kategória. Régen ez azért itt nem így működött. Ennek okán nem is regisztráltunk.
Lehúzós árszabás osztályzata: 1
Ami viszont feltette az i-re a pontot, az a beképzelt felvezető f@szkalapok pofátlansága volt. Az oké, hogy egyben kell tartani a sort, és valamilyen rendszert ki kell ehhez találni. DE! Az már nagyon nem oké, hogy ha valakin nincs regisztrációs matrica, akkor azt kiállítják a sorból!!!!! Egy felvonuláson??? Hát könyörgöm, ilyet eddig még nem hallottam sehol... (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szervező is megkérdezte hogy hol a matrica, ő egy vállrándítással elintlzte hogy OK, de ha nincs nem tudunk bemenni a múzeumba. Ez nem is volt probléma, a primitív paraszt felvezető csóka kötekedett inkább. Pampogott hogy álljak ki a sorból. Ok, odébbgurultam fél métert, továbbment a faszi, utána meg visszagurultam a helyemre.:))
Emiatt az incidens miatt az osztályzat: 1
Azt hiszem ezek után nem meglepő, de a jövőben nem nagyon fogom látogatni ezt a "rendezvényt". Persze ha ilyen színvonalon fog folytatódni, akkor nem is sokáig fog fennmaradni. Én maradok az MZ Club Hungary túráinál, ők valami egészen más jellegű társaság! :)
2011. április 11., hétfő
Szopás Nikivel...
Tegnapi napom:
rángat a paripa kis terhelésnél, gondoltam állítok karbit...
beállítom a gyárilag javasolt kiindulási helyzethez... indít... alapjárat 3000... omg... finomítok rajt hogy jó legyen...
próbakör...
motorféknél eszetlen módon ugrál... állítok rajt...
próbakör...
már kevésbé ugrál... még állítok rajt...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztiket megigazítom...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztitábla lebont, rendbe szed...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom, anyázok...
sarunál törött vezeték csere...
próbakörre indulnék, de már induláskor részben elmegy az áram: gyújtás van, csak a lámpa nem ég...
anyázok, már sötét van, betolom a garázsba...
ja, és még mindig nem jó a karbi sem...
rángat a paripa kis terhelésnél, gondoltam állítok karbit...
beállítom a gyárilag javasolt kiindulási helyzethez... indít... alapjárat 3000... omg... finomítok rajt hogy jó legyen...
próbakör...
motorféknél eszetlen módon ugrál... állítok rajt...
próbakör...
már kevésbé ugrál... még állítok rajt...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztiket megigazítom...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztitábla lebont, rendbe szed...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom, anyázok...
sarunál törött vezeték csere...
próbakörre indulnék, de már induláskor részben elmegy az áram: gyújtás van, csak a lámpa nem ég...
anyázok, már sötét van, betolom a garázsba...
ja, és még mindig nem jó a karbi sem...
2011. március 21., hétfő
A motoros
Üdvözlet Nektek!
Élek ám, mondjuk alig, de élek. Régen jártam itt. abszolút alkotói válságba vagyok még mindig, úgy tűnik ez nállam olyan hosszú, mint amilyet magyarország él át … mert úgy tünik, hogy itt nálunk széphazánkba még mindig válság van, sehol nincs máár de itt igen …
Most is , mint már megtörtént néhányszor idegen tollakal fogok ékeskedni. Egy ismeretlen szerző megírta a motoros Darwini definícióját … ÓRIÁSI !…, egy másik emberke ráakadt a neten, feltette a motorozz.hu-ra én pedig megosztom veletek, mert álltalam megméretetett és, megfelelőnek találtatott … Érdemes elolvasni, jó szórakozást !
A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
Élek ám, mondjuk alig, de élek. Régen jártam itt. abszolút alkotói válságba vagyok még mindig, úgy tűnik ez nállam olyan hosszú, mint amilyet magyarország él át … mert úgy tünik, hogy itt nálunk széphazánkba még mindig válság van, sehol nincs máár de itt igen …
Most is , mint már megtörtént néhányszor idegen tollakal fogok ékeskedni. Egy ismeretlen szerző megírta a motoros Darwini definícióját … ÓRIÁSI !…, egy másik emberke ráakadt a neten, feltette a motorozz.hu-ra én pedig megosztom veletek, mert álltalam megméretetett és, megfelelőnek találtatott … Érdemes elolvasni, jó szórakozást !
A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
