Kicsit magyar, kicsit osztrák, kicsit szlovén...

Kicsit magyar, kicsit osztrák, kicsit szlovén. Mi az?

Hát MZ Clubos Őrség túra!

A lenyugvó nap utolsó sugarai csillannak meg a sötét pleximen, a közelgő szürkületben egyre kevesebbet látok. Eddig a szembe tűző nap, most pedig a sötétség miatt. A völgyekben, szűk erdei utakon még sötétebb van, szinte már semmit sem látok, de húzom a gázt, recseg a sportkipufogó, pörgetem az ETZ-t, haladni kell. A GPS szerint már csak 15km, oda kell érni sötét előtt…

Valahogy így jár az, aki bár 2 hónappal előre feliratkozik a túrára, de csak a tervezett indulás előtt 2 órával kezd el pakolni. Mert nincs meg a sátorvas, nincs itthon olaj, na meg még indulás előtt a GPS-tartójáról is kiderül, hogy el van törve. Így aztán 2 órás késéssel sikerült elindulni, a navi a leglogikátlanabb útvonalon vezetett, de fél nyolcra csakcsak odaértem Szalafőre a második Őrség túrára, Kálci szervezésében.

Bár nulladik nap volt, de a csapat 90%-a ott volt már. Sötétedés előtti utolsó pillanatban – Bazso-val, és Papp-lannal  együtt – még felvertük a sátrakat, aztán a szervező által a csapat részére felkínált vacsorát fogyasztottuk el, és kellemes sörözgetés vette kezdetét. Az idő viszont hűlt, és hűlt.  Kezdtem fázni, gondoltam majd a hálózsákban nem lesz ilyen hideg. Hát, tévedtem. Nagy élmény volt az éjszaka, negyedóránként vacogva nézegettem az órámat,  hogy mikor lesz már reggel? Pedig pulóvert, kabátbélést, nadrágbélést, mindent magamra húztam ami szóba jöhetett. Persze, hogy tök értelmetlenül, ugyanúgy vacogtam tovább egész éjjel.

Napozunk a táborban

Emiatt aztán nem csoda, hogy reggel hétkor már kiugrottam a sátorból, és kiálltam a napra melegedni J A hajnali hőmérséklet mint kiderült, kemény 8 fok volt. Az éjjeli pára vastagon betakart mindent, úgyhogy magam mellé állítottam az ETZ-t is a napra, a dobozokat is gondosan kelet felé fordítva.

8 órakor gondoltam már talán fel lehet verni a tábor csendjét a rezóm recsegésével, elindultam: bevásároltam a reggelihez, megfürödtem, közben a tegnap hiányzó 1-2 ember is befutott.

Itatás!!!

9 órakor Kálci összetrombitálta a csapatot, majd egy rövid program ismertetés után elindultunk.  Egy rövid tankolási szünet után Szlovénia felé vettük az irányt, ahol az első megállónk a hármashatárkőnél volt, Ausztria-Szlovénia-Magyarország találkozásánál.

750m hegymenet

A motorokat lent hagytuk, így 750 méteres hegymászás következett. Képek, és videók tanúsítják, hogy kemények voltuk, nem úgy mint az utánunk következő túristacsoport, akik kisbuszokkal jöttek fel. Lejönni viszont már nehezebb volt mint felmenni: rohadtul tud törni a motoroscsizma a murvás hegyi utakon lefelé jövet (bár ezt párszor már megtapasztaltam).

A Hármashatár-kőnél

Miután mindenki leért továbbindultunk, a hegymászás során elvesztett energiát pótolni kellett, úgyhogy a cél az étterem volt. Itt két menüből lehetett választani: sonkatál, vagy pincepörkölt. Maga az étterem is inkább egy borospince jelleget hordozott, érdekes, hogy mennyire máshogy értelmezik nálunk, és Szlovéniában azokat a fránya EU-s előírásokat. Janival ( a tulajjal) félig németül, félig angolul, félig pedig mutogatva, de sikerült megértetni, hogy szeretnénk bort vinni. Hoztam kapásból 2 üveggel, meg az esti hangulathoz egy ásványvizes flakonban „murcit” is. Az ebéd finom volt, a hangulat jó, na és a kis pincérlánykára is szemet vetettünk páran. ;)

Szlovéniai EU-konform ebéd

Kis pihenés után újra elindult a csapat, immár Magyarország felé vettük az irányt. Az itthoniakhoz képest kiváló utakon kanyarogtunk, ami a határ után egyből megváltozott. Onnan inkább már csak zötyögtünk a Vadása-tóig. Ez volt az újabb pihenő, kis fagyizás, csoportkép, beszélgetés. Közben két, szintén ott pihenő motoros csaj is megkapta a magáét: elég szar lehet, mikor kb 50 ember bámul rád, figyeli minden mozdulatodat, és közben félpercenként megjegyzéseket kapsz. Kb 10 percig bírták a csajok, aztán menekülőre fogták a dolgot. Persze a tekintetek kereszttüzében a kis RS Aprilia benzincsapja zárva maradt, a dombtetőnél már leállt a gép.

A csoport a Vadása-tónál. Szép létszám, nem?

Nekem itt sajnos kis szerelés is befigyelt, ami a 251-estől (leszámítva a lengyelországi főtengelycsapágy-cserémet) szokatlan volt. Ugyan már mikor megvettem a motort, akkor is láttam hogy van egy kis repedés a hátsó lámpámon, de nem foglalkoztam vele. Hiba volt. A kétütemű folyamatos rezgésétől a repedések továbbmentek, és a hátsó lámpám egyszerűen lefittyedt a helyéről. Gyorssegélyként szigetelő szalaggal vissza lett fogatva, úgyhogy 2 perc alatt újra menetkész volt a paripa.

Ezek után továbbindultunk,  kisebb műszaki hiba szakította szét a csapatot: az egyik kisTS hátulja olyan furcsán imbolygott, jeleztem a srácnak, hogy álljon meg mielőbb baj lesz. A sárvédőtoldat csavarjai vesztek el, már csak egy csavar fogta, a kerék pedig faragta végig a sárvédőt. A dolgot egy gyorskötözővel, és egy rendszámtartóból származó csavarral orvosoltuk, majd a benzinkútnál utolértük a csapat többi részét. Innen már Szalafőre vitt az út, ahol kezdetét vette a vacsora és az iszogatás. Mindenféle pálinka, bor, és a szlovén murci segített feldobni a hangulatot. („Ez murci? Ez nem murci bazdmeg, ez BOR! Hát a murci az még majdnem olyan mint a must, édes, ez meg nem! Ez már elforrt bazdmeg, ez már bor!”)

Ez NEM murci!!!

A fenti hangulatfokozók után elindultam a sátramból kiszedni a matracot – eldöntöttem ugyanis, hogy éjjel sátor helyett a házban a földön alszom. Na persze ez nem ment olyan könnyen. Próbált már valaki tök sötétben, részegen, guggolva előrehajolva átpakolni mindent a sátorban? Nem? Pedig érdemes megpróbálni. Először fejjel előre beestem a sátorba, aztán miután kikászálódtam belőle, figyeltem, hogy előre ne essek. Ez sikerült is: inkább hanyatt estem, és egy fél bukfencet lenyomva kikötöttem a motor mellett.

Végül csakcsak sikerült kiszedni a matracot a sátorból, újra felpumpálni, és bevinni a házba. Éjjel aztán erős horkolásra ébredtem. T-bee, és matraca közben eltűnt mellőlem, az ablak mellett fekszik valaki, meg valaki morgolódik a kanapén is. Hála a korábbi fősulis lakótársaknak, a horkolás engem nagyon nem tud zavarni, úgyhogy aludtam tovább. Hajnalban félálomban ugyan hallottam egy ETZ-t elindulni, és elmenni, gondoltam valaki már megy fürdeni. Hát majdnem. Kreppnek lett elege, hogy nem tud aludni, úgyhogy felpattant a motorra, és elporolt hazafelé.

A reggeli program az előző napihoz hasonlóan indult, a csapat jó része elment reggelizni, majd Ausztria felé vettük az irányt. Az előző napi zárómotorosok egy része elment (Krepp, Papp-lan), úgyhogy én is beálltam. Hát, ez nagyobb poén mint gondoltam. Marha nagy feeling elkenni az ETZ száját, és nyélgázon elhúzni a több mint 40 motorból álló csapat mellett.

 Már Ausztriában

Kisebb gondok persze akadtak. Először eltévedünk, mondjuk ez még tetszett is, legalább láttuk az osztrák falucskák nyugodt kis életét. Utána aztán végképp kettészakadt a csapat: Boge motorja rendetlenkedni kezdett, a fél csapat hátramaradt vele, a többiek pedig elmotoroztak Güssingbe. minden ki lett próbálva: karbipucolástól a gyújtásállításig. Közben kiderültek a Wartburg, és MZ megszakító közti különbségek. Míg ment a javítás, magyar, és osztrák motoroscsapatok húztak el mellettünk, aztán egyszer csak MZ (illetve Kanuni) hangot hallottunk: Kálci jött vissza értünk.

Hol a hiba? 

Páran maradtak tovább szerelni, a csapat maradékával pedig továbbmentünk Güssingbe. Még volt időnk felmenni a várba is. Felfelé a siklóval mentünk, lefelé már gyalog. A múzeumot kihagytuk, oda csak Sunbim, és HLaci mentek be. A kilátás nagyon szép volt a várból, de némi restaurálás azért ráférne. Bosszantó volt, de ajándékboltot sem találtam.

Güssing-i panoráma

A vártól már hazafelé vettük az irányt, Boge motorja sajnos ismét csak megállt, Kálci maradt vele szerelni, így nélkülük gurultunk vissza Szalafőig. Itt a csapat megebédelt, majd indulás haza.

 Na ugye, hogy a 251-es is felpakolható?

A túra szuper volt, a szervezés profi, az ETZ is jól teljesített, 550km-t mentem, 4.7 l-s fogyasztás mellett.

Mecsek másodszor: a hatodik Mecsek-túra

Ismét augusztus, hát irány a Mecsek!

A 2011-es év (szerintem) legjobb túrája után egyértelmű volt, hogy idén is mennem kell, így már elsőként feliratkoztam a jelentkezési listára. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én három héttel korábban barátnőmmel egy hetet töltöttem Orfűn, bár sajnos ekkor autóval, de megfogadtam, hogy ha jövök túrára, akkor kiveszek egy nap szabit, és lejövök előbb kanyarogni a Mecsekben egy kicsit. Ezt a fórumban is feldobtam, de nem volt túl nagy az érdeklődés, így végül csak hárman indultunk csapatni.

Péntek

De ne rohanjunk ennyire előre: tehát péntek reggel felpakoltam az MZ-re, és kicsivel 8 előtt elindultam.

Indulásra készen

A tankom kevesebb, mint félig volt, gondoltam majd út közben tankolok, Tapolcán elég drágák a kutak. Keszthelyig minden rendben volt, jól ment a gép, csak aggasztott a benzin-kérdés, ezért a keszthelyi Avanti kúton teleraktam. Na, ez nagy hiba volt. Indulás után ugrálni, rángatni kezdett az ETZ, végül háromszor kellett megállnom karburátort állítani, mire újra normálisan motorozható lett a gép. 

A sok megállás miatt kb fél órás késéssel, a megbeszélt 11 óra helyett 11:30-ra értem a Mediano kempinghez, Roadkill már ott várt, Papp-lant megcsörgettük, és 10 perc múlva ott volt. A kemping nekem már ismerős volt, a pécsi Família kempinges átverés után aludtam már itt egy éjszakát 2009-ben.

Tehát a tervek szerint gyors lepakolás, aztán indulás!

Magyaregregy fürdőnél

Kicsit húzós indulás után (lakott terület 80) Magyaregregyen megálltunk egyet fürödni, egyeztettünk MrDokkal, aztán indultunk Bonyhádra, ahol gyors ebéd, találkozás Dokkal, és Horhaussal, utána indult kis csapatunk Mohács felé, ahol az Emlékhelyet akartuk megnézni.

Ekkor már tartogatott az út izgalmakat is: nekem sikerült kicsit besokallni egy kanyarban: vízátfolyás miatt egy nagy foltban kavicsok voltak az úton, emiatt a kiszemelt jó ívről le kellett rántani a motort, így viszont a szembejövő sáv szélén, már majdnem a padkán sikerült megfogni a gépet. Jobb utakra érve kicsit meghúztuk az MZ-knek, mikor aztán kicsivel 100 feletti tempónál az előttem menő Horhaus hirtelen kelebólálni kezdett, és hatalmas füstfelhőt húzott maga után. Egy pillanat múlva megéreztem a gumiszagot, és már tudtam mi a baj: megragadt a TS! Hatalmas szerencse volt, hogy 1-2 másodperc múlva újra forogni kezdett a motor, mert a váratlan helyzet miatt a kuplungot sem tudta behúzni Horhaus. Szóval elég komoly esés lehetett volna ebből!

Sátorhelyig kicsit visszafogtuk a tempót nehogy megint baj legyen, nem is volt semmi gond egyik motorral sem. Egyből odataláltunk az Emlékhelyre, jól ki volt táblázva, meg már én is jártam itt 3 éve. Ha már addig adott az idő, kiteregettünk: míg mi nézelődtünk, kedélyesen száradtak a vizes fürdőnadrágok, és törülközők az ETZ-ken.

Sátorhelyen az emlékhelynél

Ötünk közül négyen bementünk az Emlékhelyre, Roadkill pedig kint maradt, vigyázott a motorokra. A belépő elég húzós, (1500Ft),  nem biztos, hogy ennyit megért a dolog…

Kilátás az emlékparkra

Körbejártuk a látnivalókat, bevásároltunk emléktárgyakból (gyűjtöm a hűtőmágneseket), aztán csapattunk tovább Kozármislenybe Horhausékhoz.  Egy üdítő mellett kitárgyaltuk az MZ-k szokásos problémáit, közben felhívtam a kemping: érkezett-e még valaki? Neveket nem tudott mondani a recepciós, csak hogy egy Hölgy, és egy idősebb Úr. Az előbbi egyértelmű volt (Anita), de ki az Úr? Visszagurulás után kiderült, hogy HLaci kollégáról volt szó.

Itt volt már Miklós_88, Mladi, és befutott Szabi is Barbival (Szabi valami szuzukival, vagy mivel égette magát az MZ-sek közt… ;) ). Na ekkor aztán kisebb vita kerekedett, ugyanis a Mediano-ban szigorúbb a házirend, mint Orfűn a Panoráma kempingben: csak ott lakók jöhetnek be, idegenek nem. Akkor mi legyen, hogy lesz ebből esti grillparti? Az MZ-sek nem elveszett gyerekek, megmondtuk a néninek, hogy mi akár a kemping előtt parkoló közepén is rakunk tábortüzet, de sütögetés mindenképpen lesz. Pénz beszél, kutya ugat alapon, de végül is bejöhettek a többiek is a kempingbe, csak az igazolványokat kérték tőlük el.

Készül a kaja

Páran visszamentünk Komlóra bevásárolni az esti sütögetéshez, mire visszaértünk, Papp-lan már be is gyújtott a tárcsa alá. Ismét bebizonyosodott amit eddig is tudtam: jó dolog a kanálgép! Közben ironikus baleset történt: kedvenc tűzoltónk az egyik kolbász kidurranásakor megégette a kezét, jó nagy vízhólyag lett rajta.

Anita is alkot

Késő estig ment a beszélgetés az ilyenkor megszokott dolgokról: motorok, MZ-k, nők, ki-mit-hogy-mikor-kivel, na meg ugye a videkilanyok.hu :P Végül 11 óra után valamivel összecihelődtünk, és aludni mentünk.

Szombat

A kemping vaságyai minden mozdulatra veszett nyikorgással válaszoltak, így nem ez volt a legnyugodtabb éjszakám, de hajnali 8 óra előtt pár perccel sikerült felkelnünk. Gyors öltözködés, kaja, pakolás, új emberek üdvözlése, búcsú Hlacitól, aztán irány Bonyhád. 

Indulás előtt

Próbáltuk behozni a lemaradást, húztuk neki, a csapat kissé kezdett szétszakadni mire odaértünk a MOL kúthoz. 

Találkozó Bonyhádon

A tavalyihoz képest kisebb létszámban, több off motorral, de változatlan hangulatban indultunk el vissza Magyaregregyre, Máré várát megnézni. A csapat kb harmada lent maradt a vár aljánál a motorokkal, én is, mivel tavaly már megnéztük a várat.

Máré vára alatt

Míg a többiek a várat nézték, mi szépen átszerveztük a túra hátralévő részét: a csapat egy része Horvátországba ment volna, más része Orfű felé vette volna az irányt, volt aki tempósan akart menni, és volt aki nyugodtabb tempót szeretett volna. Talán Szabi lepődött meg legjobban, gondolom mint szervezőt eléggé váratlanul érte a dolog, hogy megváltozott a program :) Végül konszenzusos megoldás született: együtt lemegyünk Pécsre, megnézzük a Zsolnay-negyedet, aztán onnan kétfelé válik a csapat: lesz aki lemegy Battinára motorostalálkozót nézni, húzósabb tempóban, másik csapat pedig Orfű-Magyarhertelend útvonalon vissza a 66-osra, és úgy Sikondára. Persze MZ-s túra lévén voltak események Pécsig: Janinak kifogyott a benzin az ETZ-jéből, így aztán flakonban öntögettek át másik motorból üzemanyagot hogy eljusson a következő kútig (bár nekem mintha rémlene 30km-rel korábbról indulási helyszínként egy MOL kút, ahol kb fél órát vártak ránk…)

A Zsolnay-negyedben

Végül odaért mindenki Pécsre, páran bementünk Zsolnay-negyedet nézni. A 1.5 óra alatt csak képet kaptunk róla, hogy mi mindent lehetne itt megtekinteni, de így is szép volt, megérte!

Készül a csiga

Megnéztük a látványmanufaktúrát, emléktárgyat, ajándékot vettem az otthoniaknak, aztán le is telt az idő, mentünk vissza a többiekhez. Közben jött a telefon: baj van. Papp-lan felment a Mecsekbe az offosokkal, Mecsek pihenőnél van éppen, nem megy az ETZ, valószínűleg leforgott a kuplung. Szabiék páran, felmentek megnézni mi a baj, a csapat másik része pedig Orfű-Magyarhertelend útvonalon elindult vissza a kempingbe. Mivel nem volt teljesen biztos az útvonal, elkísértem a csapat nagyobbik felét, a 66-os út sikondai leágazójáig, aztán nagy gázzal felmentem a Mecsekbe, a pihenőnél Papp-lan még ott szomorkodott az ETZ mellett, a többiek épp indultak. Kiderült, hogy nem forgott le a kuplung, hanem elkezdett csúszni, és hegymenetben a csúszás miatt szépen le is égett. Pár perc múlva megjött a segítségül hívott Ducato, beemeltük az MZ-t, hazakísértem őket, az ETZ-t beraktuk a garázsba, az utassá vált túraszervezőt pedig visszamotoroztattam a kempingbe. 

Jó is az a motorponyva - most is elijesztette az esőt :)

Ekkorra már nagyon elkezdtek gyülekezni a felhők, már csöpögő esőben rádobtam a ponyvát a motorra, aztán Miklós88 kollégával átvonultunk fürödni egyet a szomszédban lévő sikondai fürdőbe.

Felfrissülés után a kempingben a többiek már elkezdték a készülődést esti banzájhoz, az előző estihez hasonló jó hangulat alakult ki. Kb 10 óra körül összepakoltunk, találtam egy telefont, a híváslista alapján Szabié lehetett, gondoltam majd másnap reggel megkapja ha jönnek. Beszélgetés után 11 után sikerült újra elaludni a nyikorgós ágyakon.

Vasárnap

Ismét 8 órai kelés, kiköltözés, motorpakolás után már csak az ETZ mellett volt időm megenni 2 zsömlét reggelire, aztán indult a túra Orfű felé.

Indulás előtti pillanatok - baloldalt a vendégház

Megnéztük a malommúzeumot,  ami egy működőképes vízimalom, annyi különlegességgel, hogy a malomkerék is bent van a házban. Sikerült összehozni a csoportos belépőt, tartalmas idegenvezetés mellett végignéztük a gabonaőrlés történelmét az őskortól visszamenőleg.

Lisztőrlés 2000 éves technikával

Külön említésre méltó a malomépület 100 éves gépészete, nagyon komoly dolgokat meg tudtak valósítani.

Ezt még nem a víz hajtotta

Mikor beindítják a hajtást, mozog, forog, kattog, zakatol, minden ízében remeg az épület. Érdemes megnézni!

Orfű után elkanyarogtunk Pécs felé, ahol kiváltam a csapatból. A többiek mentek Villány-Siklós útvonalon a Siklósi várat megnézni, én pedig bevásroltam a Tescoban, tankoltam, aztán irány vissza a Mecsekbe! Pécs-Orfű-Pécs-Misina-Orfű-Abaliget-Orfű-Magyarhertelend-Orfű vonalon tekeregtem egyet.

Misina - TV torony. Már csak egyedül

Mint megtudtam a múzeum idegenvezetőjétől, a Pécs- Orfű vonalon 96 db kanyar van, de bármennyire igyekeztem, nem tudtam megszámolni, hogy valóban így van-e.

A kanyargás után hazafelé vettem az irányt, az ETZ végig jól teljesített,  késő délután otthon voltam.

Hát ennyi volt

A túra számokban: 753km, 12 óra 46 perc teljes menetidő, 36.5 liter benzin, 4,84l/100km fogyasztás.

Már otthon

 Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: jól éreztük magunkat, remélem jövőre ugyanitt találkozunk! Látnivalót, és jó utakat még bőven kínál a Mecsek! :)

Az első: Somogy-túra

Úristen, már június van! És még csak ez az idei első túrám?! Ilyen hangulatban fogtam neki az I. Somogy túra előkészületeinek. Hol a sátor, hol a matrac, hol az esőruha? Tavalyi Zala-túra óta nem használtam ezeket. Bár már egy hónappal előtte tudtunk minden részletet, mivel Zozy profi túraleírást készített, én csak péntek délután kezdtem el összepakolni. Samuval egyeztettem, felhívtam a kempinget, hogy van-e esetleg szabad szoba, úgyhogy a sátrat otthon is hagytam. (Bevallom, besz@rtam az ígért hidegfronttól és rossz időtől…)

Gyors pakolás után indultam Veszprémbe, ahol a péntek éjszakát Orsinál töltöttem, szombat hajnalban újra felmálháztam az MZ-t, és indultam a Zsakiékkal megbeszélt találkozóhelyre Tihanyba. Aggasztó emlékek jutottak eszembe a révnél, hiszen alig egy hónappal korábban itt tört el az 1-es fokozatom fogaskereke… Most pár perc késéssel érkeztem, de még én voltam az első. Zsakival összetelefonáltuk magunkat, és vártunk, idegesen nézegetve az órát. A komp indulása előtt kb 1 perccel aztán HLaciék is befutottak. Kedvezményes kompozás után a következő találkozási pont Siófokon az Oázis-parkoló volt, itt megtankoltunk és bevásároltunk, közben Gexxx, és Dénesék is befutottak. 

Kezd összejönni a csapat

 

Én biztos ami biztos alapon már a kompon felvettem az esőruha nadrágját, ami az út közben helyenként csepegő eső miatt jó döntésnek bizonyult. Igalon újabb tankolás után a megbeszéltek szerint érkeztünk Toponárra Már a csapat jelentős része együtt volt, üdvözlések és ismerkedések után Samuval elfoglaltuk a szobánkat, ami a felszereltségéhez képest meglepően barátságos áron volt. Lepakolás után hamarosan indult a túra, a több mint 30 motor szép kis füstfelhőbe borította a panzió udvarát.

Ezt bizony látni kell!

 Első állomásunk a Kassai-völgy volt, az oda vezető úton már kaptunk egy kis off-roados ízelítőt is. Itt Kassai Lajos lovasíjász egy nyílt napját tekinthettük meg. Az elején kissé vontatottan kezdődő bemutató a végére meglepően izgalmassá vált, különösen mikor a mester mutatta be tudományát. Hát… kapisgál valamit a dologról. Aki látta tudja miről beszélek, aki kihagyta, annak javaslom, hogy látogasson el oda. Megéri!

A kb 2 órás program után elindultunk Szigetvárra, közben megálltunk egyet fagyizni Kadarkúton. 

Nosza, akkor nyaljunk egyet!

Barátságos dél-somogyi áron kaptunk nagyon finom főzött fagyit, itt sem volt ok panaszra. Fagyizás után továbbmentünk Szigetvárra, itt először a várat néztük meg. Kissé vonakodva mentem be a várba, lévén 3 éve Gabsic kicsi túráján voltam már itt, de gondoltam ha már Szigetvárinak hívnak, akkor csak nem maradok kint :) Azt hiszem megérte. 

Na ezt hívom én idegenvezetésnek :)

  

Nagyon profi idegenvezetést kaptunk a vármúzeumban, sok érdekes gondolatot vetett fel a minket kalauzoló régész úriember.  Sajnálatos azonban, hogy bár a vár felújítása zajlik, de semmi előrehaladást nem vettem észre a 3 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. 

Már a törökök is tudták: a méret a lényeg ;)

A vártól a Szulejmán-emlékműhöz indultunk tovább, ahol a hallottak alapján megállapítottuk, hogy Zrínyi nagyobb Szulejmánnál, de műanyagból van.  

Jóllakni haccázér' ? Igen, Somogyban ilyen is van...

 Innen már aztán az ebéd (vagy inkább uzsonna?) helyszínére vitt az utunk, ez a Keke moto farm helyett egy horgásztanyán lett megejtve, de nevetséges 600Ft-ért hatalmas adag, finom csülökpörköltet kaptunk. 

Szááááguldás :)

Ezután Kaposváron bevásároltunk az esti kulturális programhoz, aztán 2 csoportra szakadva, de rendben megérkeztük a szállásra. Páran leültek az asztalhoz, én pedig egy sör társaságában a MrDok fejidomját csodálók táborához csatlakoztam. Ha már elkaptuk Dokot, akkor kapjuk el rendesen címszóval végig kellett próbálnia a 251-eseinket. A konzultáció alapján finomítottam a karburátor-beállításaimon, aztán csatlakoztunk a nagy asztalnál zajló eseményekhez.  

Az utolsó falatok - gyorsan elfogyott a torta

Igen, itt fennforgások voltak, komoly meglepetés készült, kiderült, hogy most van Sunbim és Zsu házassági évfordulója. A meglepetés egy hatalmas feketeerdő torta volt, amit közösen elfogyasztottunk, közben az esemény fényét egy tűzijáték is emelte, bár ez utóbbit nem láttuk, csak hallottuk. Közben befutott egy német BMW-s csapat, útban útban voltak Romániába, egy 10 napos túrán. Eldiskuráltunk velük az MZ-kről, és a motorozás eltérő kihívásairól. Csekély 600km-t nyomtak le aznap, de nem voltak fáradtak! A németek fürödni mentek, nekünk ezután az ilyenkor szokásos Klubos iszogatás következett, majd éjfél körül aludni mentünk. 

Ébredezünk - illetve csak próbálunk, 9 órakor

Reggel "hajnali" 9-kor felkeltünk, ekkor már majdnem mindenki készen volt, gyorsan mi is összepakoltunk, megreggeliztünk, közben egyes 250-es kollégák kielemezték, hogy mennyivel jobb motor a 251 a 250-esnél. ;) 

Valahogy így néz ki egy kultúrált belváros. De miért nem volt nyitva semmi?

Na de aztán elindultunk Kaposvárra, ahol megnéztük a belvárost, és fagyiztunk egyet. Nagyon szépen fel van újítva a belváros, de sajnos amit hiányoltam: ajándék/emléktárgy vásárlásra itt sem volt lehetőség.  Innen Somogyvámosra indultunk tovább, ahol először a Pusztatornyot néztük meg. Ide jó kis off-road szakasz vezetett, sikerült felverni a port az MZ-kkel. Érdekes látvány a semmi (a puszta) közepén álló templomrom. Jó látni túrákon a múlt ilyen fennmaradt emlékeit. 

Krisna-völgy: mi is ez pontosan? Még mindig nem világos

Rövid nézelődés után mentünk tovább a Krisna-völgybe, ahol kisebb fennakadások után sikerült megértetni, hogy mi MOST akarunk bemenni, és nem 1 óra múlva mikor a következő ütemezett idegenvezetés lesz. Az egésszel kapcsolatos élményeim olyan ellentmondásosak. Szép-szép ez a puritán életmód amit folytatnak, de a bennem meglévő szekta-előítélet, és az az érzés, hogy ez az egész csak a pénzről szól… hát nem múlt el. Valahogy ellentmondásos nekem ez az egész, de az biztos, hogy valamit nagyon jól csinálnak. Az pedig a marketing.  

Kicsit sok itt az ellentét...

Sajnos több dolgot nem tudtunk megnézni (pl istálló), mert 14 órára vártak minket ebédre a Kiskupa Csárdában. Itt kicsit Zala-túra utánérzésünk volt: a fiatal pincérlányok bájos ügyetlenkedése néha megmosolyogtató, néha bosszantó volt. Bár hogy létezik-e olyan nem túl neves, olcsó, de ugyanakkor jó kaját csináló étterem, ahol gond nélkül le tudnak kezelni egy 50 fős csoportot, abban nem feltétlenül vagyok biztos. De hogy itt a kaja jó áron volt, finom volt, és NAAAGYON NAGY adag volt, az tény. Ezután már csak érzékeny búcsút vettünk egymástól, és elindultunk haza. Élményekben gazdag túra volt, jó volt egyet motorozni, és ismerősösökkel találkozni. 

Az utolsó pillanatok

Nekem 418 km volt a túra, összességében 4,5 literes fogyasztás jött ki. 

Köszönjük a túrát, úgy gondolom mindenki jól érezte magát!

Remélem Zozy jövőre is meg fogja szervezni, bár feladta magának a leckét, ha ezt űberelni akarja…