Mecsek másodszor: a hatodik Mecsek-túra

Ismét augusztus, hát irány a Mecsek!

A 2011-es év (szerintem) legjobb túrája után egyértelmű volt, hogy idén is mennem kell, így már elsőként feliratkoztam a jelentkezési listára. 

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én három héttel korábban barátnőmmel egy hetet töltöttem Orfűn, bár sajnos ekkor autóval, de megfogadtam, hogy ha jövök túrára, akkor kiveszek egy nap szabit, és lejövök előbb kanyarogni a Mecsekben egy kicsit. Ezt a fórumban is feldobtam, de nem volt túl nagy az érdeklődés, így végül csak hárman indultunk csapatni.

Péntek

De ne rohanjunk ennyire előre: tehát péntek reggel felpakoltam az MZ-re, és kicsivel 8 előtt elindultam.

Indulásra készen

A tankom kevesebb, mint félig volt, gondoltam majd út közben tankolok, Tapolcán elég drágák a kutak. Keszthelyig minden rendben volt, jól ment a gép, csak aggasztott a benzin-kérdés, ezért a keszthelyi Avanti kúton teleraktam. Na, ez nagy hiba volt. Indulás után ugrálni, rángatni kezdett az ETZ, végül háromszor kellett megállnom karburátort állítani, mire újra normálisan motorozható lett a gép. 

A sok megállás miatt kb fél órás késéssel, a megbeszélt 11 óra helyett 11:30-ra értem a Mediano kempinghez, Roadkill már ott várt, Papp-lant megcsörgettük, és 10 perc múlva ott volt. A kemping nekem már ismerős volt, a pécsi Família kempinges átverés után aludtam már itt egy éjszakát 2009-ben.

Tehát a tervek szerint gyors lepakolás, aztán indulás!

Magyaregregy fürdőnél

Kicsit húzós indulás után (lakott terület 80) Magyaregregyen megálltunk egyet fürödni, egyeztettünk MrDokkal, aztán indultunk Bonyhádra, ahol gyors ebéd, találkozás Dokkal, és Horhaussal, utána indult kis csapatunk Mohács felé, ahol az Emlékhelyet akartuk megnézni.

Ekkor már tartogatott az út izgalmakat is: nekem sikerült kicsit besokallni egy kanyarban: vízátfolyás miatt egy nagy foltban kavicsok voltak az úton, emiatt a kiszemelt jó ívről le kellett rántani a motort, így viszont a szembejövő sáv szélén, már majdnem a padkán sikerült megfogni a gépet. Jobb utakra érve kicsit meghúztuk az MZ-knek, mikor aztán kicsivel 100 feletti tempónál az előttem menő Horhaus hirtelen kelebólálni kezdett, és hatalmas füstfelhőt húzott maga után. Egy pillanat múlva megéreztem a gumiszagot, és már tudtam mi a baj: megragadt a TS! Hatalmas szerencse volt, hogy 1-2 másodperc múlva újra forogni kezdett a motor, mert a váratlan helyzet miatt a kuplungot sem tudta behúzni Horhaus. Szóval elég komoly esés lehetett volna ebből!

Sátorhelyig kicsit visszafogtuk a tempót nehogy megint baj legyen, nem is volt semmi gond egyik motorral sem. Egyből odataláltunk az Emlékhelyre, jól ki volt táblázva, meg már én is jártam itt 3 éve. Ha már addig adott az idő, kiteregettünk: míg mi nézelődtünk, kedélyesen száradtak a vizes fürdőnadrágok, és törülközők az ETZ-ken.

Sátorhelyen az emlékhelynél

Ötünk közül négyen bementünk az Emlékhelyre, Roadkill pedig kint maradt, vigyázott a motorokra. A belépő elég húzós, (1500Ft),  nem biztos, hogy ennyit megért a dolog…

Kilátás az emlékparkra

Körbejártuk a látnivalókat, bevásároltunk emléktárgyakból (gyűjtöm a hűtőmágneseket), aztán csapattunk tovább Kozármislenybe Horhausékhoz.  Egy üdítő mellett kitárgyaltuk az MZ-k szokásos problémáit, közben felhívtam a kemping: érkezett-e még valaki? Neveket nem tudott mondani a recepciós, csak hogy egy Hölgy, és egy idősebb Úr. Az előbbi egyértelmű volt (Anita), de ki az Úr? Visszagurulás után kiderült, hogy HLaci kollégáról volt szó.

Itt volt már Miklós_88, Mladi, és befutott Szabi is Barbival (Szabi valami szuzukival, vagy mivel égette magát az MZ-sek közt… ;) ). Na ekkor aztán kisebb vita kerekedett, ugyanis a Mediano-ban szigorúbb a házirend, mint Orfűn a Panoráma kempingben: csak ott lakók jöhetnek be, idegenek nem. Akkor mi legyen, hogy lesz ebből esti grillparti? Az MZ-sek nem elveszett gyerekek, megmondtuk a néninek, hogy mi akár a kemping előtt parkoló közepén is rakunk tábortüzet, de sütögetés mindenképpen lesz. Pénz beszél, kutya ugat alapon, de végül is bejöhettek a többiek is a kempingbe, csak az igazolványokat kérték tőlük el.

Készül a kaja

Páran visszamentünk Komlóra bevásárolni az esti sütögetéshez, mire visszaértünk, Papp-lan már be is gyújtott a tárcsa alá. Ismét bebizonyosodott amit eddig is tudtam: jó dolog a kanálgép! Közben ironikus baleset történt: kedvenc tűzoltónk az egyik kolbász kidurranásakor megégette a kezét, jó nagy vízhólyag lett rajta.

Anita is alkot

Késő estig ment a beszélgetés az ilyenkor megszokott dolgokról: motorok, MZ-k, nők, ki-mit-hogy-mikor-kivel, na meg ugye a videkilanyok.hu :P Végül 11 óra után valamivel összecihelődtünk, és aludni mentünk.

Szombat

A kemping vaságyai minden mozdulatra veszett nyikorgással válaszoltak, így nem ez volt a legnyugodtabb éjszakám, de hajnali 8 óra előtt pár perccel sikerült felkelnünk. Gyors öltözködés, kaja, pakolás, új emberek üdvözlése, búcsú Hlacitól, aztán irány Bonyhád. 

Indulás előtt

Próbáltuk behozni a lemaradást, húztuk neki, a csapat kissé kezdett szétszakadni mire odaértünk a MOL kúthoz. 

Találkozó Bonyhádon

A tavalyihoz képest kisebb létszámban, több off motorral, de változatlan hangulatban indultunk el vissza Magyaregregyre, Máré várát megnézni. A csapat kb harmada lent maradt a vár aljánál a motorokkal, én is, mivel tavaly már megnéztük a várat.

Máré vára alatt

Míg a többiek a várat nézték, mi szépen átszerveztük a túra hátralévő részét: a csapat egy része Horvátországba ment volna, más része Orfű felé vette volna az irányt, volt aki tempósan akart menni, és volt aki nyugodtabb tempót szeretett volna. Talán Szabi lepődött meg legjobban, gondolom mint szervezőt eléggé váratlanul érte a dolog, hogy megváltozott a program :) Végül konszenzusos megoldás született: együtt lemegyünk Pécsre, megnézzük a Zsolnay-negyedet, aztán onnan kétfelé válik a csapat: lesz aki lemegy Battinára motorostalálkozót nézni, húzósabb tempóban, másik csapat pedig Orfű-Magyarhertelend útvonalon vissza a 66-osra, és úgy Sikondára. Persze MZ-s túra lévén voltak események Pécsig: Janinak kifogyott a benzin az ETZ-jéből, így aztán flakonban öntögettek át másik motorból üzemanyagot hogy eljusson a következő kútig (bár nekem mintha rémlene 30km-rel korábbról indulási helyszínként egy MOL kút, ahol kb fél órát vártak ránk…)

A Zsolnay-negyedben

Végül odaért mindenki Pécsre, páran bementünk Zsolnay-negyedet nézni. A 1.5 óra alatt csak képet kaptunk róla, hogy mi mindent lehetne itt megtekinteni, de így is szép volt, megérte!

Készül a csiga

Megnéztük a látványmanufaktúrát, emléktárgyat, ajándékot vettem az otthoniaknak, aztán le is telt az idő, mentünk vissza a többiekhez. Közben jött a telefon: baj van. Papp-lan felment a Mecsekbe az offosokkal, Mecsek pihenőnél van éppen, nem megy az ETZ, valószínűleg leforgott a kuplung. Szabiék páran, felmentek megnézni mi a baj, a csapat másik része pedig Orfű-Magyarhertelend útvonalon elindult vissza a kempingbe. Mivel nem volt teljesen biztos az útvonal, elkísértem a csapat nagyobbik felét, a 66-os út sikondai leágazójáig, aztán nagy gázzal felmentem a Mecsekbe, a pihenőnél Papp-lan még ott szomorkodott az ETZ mellett, a többiek épp indultak. Kiderült, hogy nem forgott le a kuplung, hanem elkezdett csúszni, és hegymenetben a csúszás miatt szépen le is égett. Pár perc múlva megjött a segítségül hívott Ducato, beemeltük az MZ-t, hazakísértem őket, az ETZ-t beraktuk a garázsba, az utassá vált túraszervezőt pedig visszamotoroztattam a kempingbe. 

Jó is az a motorponyva - most is elijesztette az esőt :)

Ekkorra már nagyon elkezdtek gyülekezni a felhők, már csöpögő esőben rádobtam a ponyvát a motorra, aztán Miklós88 kollégával átvonultunk fürödni egyet a szomszédban lévő sikondai fürdőbe.

Felfrissülés után a kempingben a többiek már elkezdték a készülődést esti banzájhoz, az előző estihez hasonló jó hangulat alakult ki. Kb 10 óra körül összepakoltunk, találtam egy telefont, a híváslista alapján Szabié lehetett, gondoltam majd másnap reggel megkapja ha jönnek. Beszélgetés után 11 után sikerült újra elaludni a nyikorgós ágyakon.

Vasárnap

Ismét 8 órai kelés, kiköltözés, motorpakolás után már csak az ETZ mellett volt időm megenni 2 zsömlét reggelire, aztán indult a túra Orfű felé.

Indulás előtti pillanatok - baloldalt a vendégház

Megnéztük a malommúzeumot,  ami egy működőképes vízimalom, annyi különlegességgel, hogy a malomkerék is bent van a házban. Sikerült összehozni a csoportos belépőt, tartalmas idegenvezetés mellett végignéztük a gabonaőrlés történelmét az őskortól visszamenőleg.

Lisztőrlés 2000 éves technikával

Külön említésre méltó a malomépület 100 éves gépészete, nagyon komoly dolgokat meg tudtak valósítani.

Ezt még nem a víz hajtotta

Mikor beindítják a hajtást, mozog, forog, kattog, zakatol, minden ízében remeg az épület. Érdemes megnézni!

Orfű után elkanyarogtunk Pécs felé, ahol kiváltam a csapatból. A többiek mentek Villány-Siklós útvonalon a Siklósi várat megnézni, én pedig bevásroltam a Tescoban, tankoltam, aztán irány vissza a Mecsekbe! Pécs-Orfű-Pécs-Misina-Orfű-Abaliget-Orfű-Magyarhertelend-Orfű vonalon tekeregtem egyet.

Misina - TV torony. Már csak egyedül

Mint megtudtam a múzeum idegenvezetőjétől, a Pécs- Orfű vonalon 96 db kanyar van, de bármennyire igyekeztem, nem tudtam megszámolni, hogy valóban így van-e.

A kanyargás után hazafelé vettem az irányt, az ETZ végig jól teljesített,  késő délután otthon voltam.

Hát ennyi volt

A túra számokban: 753km, 12 óra 46 perc teljes menetidő, 36.5 liter benzin, 4,84l/100km fogyasztás.

Már otthon

 Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom: jól éreztük magunkat, remélem jövőre ugyanitt találkozunk! Látnivalót, és jó utakat még bőven kínál a Mecsek! :)

Kanyargás a Mecsekben...

Másfél hónap. Ennyi idő telt el a legutóbbi Mz-s (Bakony) túrám óta. Bár közben nem is nagyon tudtam volna menni az ETZ felújítása miatt, de már akkor is nagyon kiéhezve ültem fel a gépre és indultam el az ötödik (nekem első) Mecsek túrára.

Indulásra készen a vas 

Péntek délután fél négy körül sikerült elindulnom, először a 84-es, majd 71-es út felé vettem az irányt. Keszthelyen mintha telefoncsörgést hallottam volna, így amint lehetőségem volt félreálltam. Mint kiderült HLaci kolléga hívott, hogy másnap reggel megyünk-e együtt. Hát, most már késő, majd legközelebb… Ezután indultam VOLNA tovább. A 30 fokos napsütésben bőszen rugdaltam szeretett ETZ-met de csak nem volt hajlandó elindulni. Szerencsére a tanktáskában mindig készenlétben lévő gyertyát berakva vidáman életre kelt, és húzhattam tovább a gázt Orfű felé. Mivel teljesen megbíztam a GPS-ben, ezért a szokás útvonalról letérve Marcali után lefordultam a 68-as útról, és Csömend-Somogyvár-Osztopán útvonalon, Isten háta mögötti de helyenként nagyon szép kanyargós úton haladtam tovább, kiérve  a 66-osra, majd érkeztem meg pár perccel 7 óra előtt Orfűre. A városban gurulva a kempingtől még egy km-re voltam mikor 3 MZ-t pillantottam meg az út szélén. Nagy fék, megfordulás, és odaállok a srácok mellé, mivel azt hittem ők is a túrára jöttek. 

-         

 -S   -Sziasztok, látom már lecuccoltatok! (értetlen nézés) Hát a kempingben! Én is a túrára jöttem! (még mindig értetlenül néznek – nálam kezd leesni a tantusz) Jaaa, ti nem az MZ klubos túrára jöttetek? (még mindig csak néznek mint a birka, az egyik nagy nehezen kiböki: -Nem, mi a strandra jöttünk….

 A szállás

Innen GPS szerint go tovább a kempingbe, bejelentkezés, majd irány a faház, ahol már majdnem mindenki ott volt akire vártunk. Gyorsan lepakoltam, közben még egy-két ember befutott, aztán lóra pattantunk és lekanyarogtunk Pécsre ellátmányt (kaját és sört) szerezni. Lefelé menet Sub-ee mögött menve próbáltam  húzni neki ahogy csak az ismeretlen kanyarokban mertem, kigyorsításokon meg-megcibálva a gázt. Egy motort kivéve mindenki le is maradt, kezdtem is elégedett lenni magammal, és a 300-as erejével. Ez addig tartott amíg meg nem láttam milyen motor lohol a sarkamban: egy kis 150-es ETZ… Azt hittem elsüllyedek… Mentségemre szóljon, hogy Papp-LAN kolléga helybeli, és szerintem úgy ismeri az összes kanyart mint a tenyerét.

„Gyors” bevásárlás a teszkóban, aztán kölönvált a kis csapat: páran maradtunk tankolni, Papp-LAN Tibiék pedig visszamentek a kempingbe tüzet csiholni. Mi, a tankolós csapat elég későn értünk vissza, tök sötétben nem nagyon mertem borogatni a motort az ismeretlen hegyi kanyarokban.

Az esti tábortűz már nem volt olyan egyszerű, először – jó tűzoltó lévén – Tibinek nem akart meggyulladni a tűz, aztán meg a tárcsa lett olyan forró, hogy mikor beleöntöttük az olajat, az is egyből meggyulladt. A vacsora jó hangulatban telt, éjfél körül pedig elvonultunk aludni.

Szép napos reggelünk volt

Pihennek a vasak

Másnap reggel 6:40-kor keltem, hiszen korábban megbeszéltük, hogy 8-kor indulni kell. Nem kelt mindenki ilyen korán, úgyhogy negyed kilenc körül tudtunk elindulni. Húztuk a gázt rendesen, mentem hátul 80-akat lakott területen (remélem nem volt trafi), de így is fél órás késéssel értünk oda Bonyhádra ahol a többiek már vártak ránk.

Villanyszerelés 

Itt némi szerelés után úgy döntöttünk, hogy a tojásmúzeumot kihagyva inkább Máré vára felé vesszük az irányt. Ekkor már nyugodtabb tempóban haladtunk visszafelé az odaúton már megismert kanyargós útvonalon, de ismét lehetett jókat döntögetni. 

 Máré vára alatt

Maga a vár meglepően kicsi volt, de érdemes volt megnézni. Közben az éppen ott lévő motorostalálkozóról odakeveredett egy chopperes, aki valaha MZ-vel tolta. Kellemes beszélgetés után próbált minket egy karaoke-buliba meginvitálni, de mi most kihagytuk a lehetőséget. Közben megérkeztek Perecék, akik a tojásmúzeumnál vártak minket.

Rövid kis kanyargás után Papp-LAN Tibiéknél álltunk meg, aki egy kávéra és üditőre invitálta meg a csapatot. Ezúton is köszönjük Neki és Családjának! 

A csapat 

A pihenő után az újonnan érkezők lepakoltak és a kempingben, aztán indultunk Abaligetre ebédelni és cseppkőbarlangot nézni. A parkolóőr úgy tűnt, hogy rendes volt hozzánk, parkolódíjat nem kért, és megengedte, hogy a sisakjainkat a bódéjában lerakjuk. Első körben elindultunk az étterem felé, ahova a fél csapat be is ment, páran pedig az árakat mértük fel előtte. Ekkor kijött egy vendég aki figyelmeztetett hogy NE menjünk be, mert drága és rossz a kaja. Gondolkodóba estünk, hogy mi legyen, végül a kérdést eldöntötte, hogy kijött még egy ember, aki szintén leszólta a helyet. Inkább átmentünk a szemközti büfébe pizzázni és hamburgerezni, azt talán nem lehet nagyon elrontani.

Abaligeti tónál 

Várunk a sorunkra 

Kaja után megnéztük a cseppkőbarlangot, amivel kicsit úgy voltam mint az egri várral: szép-szép, jó-jó, érdekes meg minden, de a nagy hírneve alapján nagyobb dologra számítottam.  

 Abaliget-cseppkőbarlang

Azért aztán arra is rájöttünk, hogy semmi sincs ingyen: a parkolóőr barátunk üzente, hogy a főnökkel megbeszélte, hogy a jattot majd egyben fizetjük… Sebaj, még így is olcsón megúsztuk a dolgot.

Barlangozás után visszatérve a lovakhoz jött a slusszpoén: MZ/X Laci motorja is valószínűleg barlangászkodni akart, mert felfedezett magának egy üreget: a sztender alatt megsüllyedt az úttest, de olyan szinten, hogy a motor már holtponton volt, a borulás határán. A további útvonal az orfűi kilátóhoz vitt, az azonban le volt zárva, így csak alatta sétáltunk körbe és fényképezgettünk. 

A kilátó, amire csak fel lehet nézni de le nem  

 Szép volt a kilátás is

Papp-LAN Tibivel itt beszélgettünk róla, hogy milyen meleg van, és hogy Ő is hozott fürdőgatyát. Hát én is. Nosza, akkor fürödni kellene, gyorsan el is döntöttük, hogy akkor mi nem megyünk a teszkóba vásárolni, hanem inkább irány az orfűi tó!  Rövid egyezkedés után Papp-LAN, Sub-ee, MZ-X, és én indultunk vissza a kempingbe, gyorsan átöltöztünk, aztán ahogy kell, fürdőgatyában és papucsban motorra pattantunk, majd MZ/X-nek köszönhetően kellemes zenei aláfestés mellett gurultunk a strandra. Hát mit mondjak… elég látványos belépőnk volt.  Lecuccoltunk, majd irány a víz! Kellemes, se nem meleg, se nem hideg, és balatonhoz szokott emberként meglepően tiszta volt a víz. Alig pár perce ugráltunk és úszkáltunk, mikor odakeveredett pár csajszi: Sziasztok, Ti jöttetek motorral?
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni…  Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…

 Készül a vacsora

A kempingben aztán jött a tűzrakás. Papp-LAN Tibi az előzőekben komolyan kioktatott minket, hogy milyen veszélyes dolog benzinnel tüzet gyújtani, és hogy olyat nagyon nem szabad. Úgyhogy szépen újságpapírra rakott egy kis máglyát gyújtósból. Ami aztán sehogy sem akart begyulladni. Még az újság sem. Közben kórusban kiabáltuk, hogy „Benzint neki! Benzint neki!”  Öt perc szenvedés utána beadta a derekát („Hozzad b+!”),  és már engedtem is le a keveréket az ETZ-ből… A tűz életre kelt a parkoló közepén, mi meg összeszedtünk Tibivel az összes padot a környékben.  Felváltva nyársaltunk, és tárcsáztunk, már épp kezdtem jóllakni, mikor Tbee és öccse is befutott, barátnőstül. Végülis a vacsorához még időben érkeztek, és mint tudjuk, MZ-s túrára is jobb későn menni mint soha. A továbbiakban elsöröztünk, pezsgőztünk, és dinnyéztünk, így hajnali 1 körül mentem lefeküdni, de a társaság egy része még sokkal tovább maradt.

 Mindenki pakol - itt a vége

Vasárnap reggel hajnali 9kor már fent voltam, gyors reggeli, és összepakolás után HLacival elintéztük a kijelentkezést, meg csináltunk pár fényképet a Panoráma Camping panorámájáról :) 

 Panoráma a Panoráma Camingben

Itt is készült csoportkép, aztán kis kanyargás után Pécs felé vettük az irányt. Először a tűzoltóságra mentünk, ahol Tibi megmutatta a munkahelyét, lehetett csúszkálni a rúdon is. (Meg is jegyeztük a srácokkal, hogy egy bizonyos szakmabeli csaj mennyire más dolgokat tudna művelni azon a rúdon mint a tűzoltók... :P) 

 Immár ezt is láthattuk - a tűzoltóság belülről

Ennyi motorral határozottan nem könnyű jó parkolóhelyet keresni,ami főleg a helyi roma kisebbseg (többség?) miatt volt nehézkes. Bár nem értem mi volt a probléma, lévén olyan kedvesen felajánlottak, hogy majd vigyáznak a motorokra meg a csomagjainkra míg mi várost nézünk… Még tologatni is segítették a motorokat. Gondoltuk ezt talán nem kéne, mondtam is Szabinak, hogy inkább hagyjuk a főúton a járdán a vasakat. Mikor a parkolóóra mellett kiszúrtunk két másik, oda parkolt motort, mi is nemes egyszerűséggel odaálltunk melléjük, a cuccainkat meg beraktuk a szemközti étterem ruhatárába. 

 A felújított Széchenyi tér

Indulhat a városnézés! A pécsi belváros és a Széchenyi tér tényleg nagyon szépen rendbe lett szedve, mondjuk annyi látnivaló van, hogy ott egy hétig simán el lehetne időzni… 

Pár tonna lakat a szerelmesektől... 

Vajonmit adnának ezért a MÉH-ben? De ne adjunk ötleteket a ksiebbségnek... 

De nekünk csak egy fél óránk volt, sétáltunk, fagyiztunk egyet, csoportkép, aztán irány vissza a paripákhoz. 

 Itt a bizonyíték: ott voltam :)

Itt illemből ittunk egy limonádét az étteremben, aztán a közeli sötét viharfelhők elől viharos gyorsasággal magunkra kapkodtuk a motoros ruhát, és ugráltunk fel a paripákra. 

 Várnak a paripák

Hlaci rábeszélt, hogy menjek vele Siófokig, aztán majd Zsakival átkompozunk. Ugyan nekem ez nagyon idegen útvonal volt, de mivel plusz távolságot nem jelentett, ezért belementem. Hárman indultunk el, Papp-LAN Tibi kivezetett minket a városból, majd Sikondánál kivált a sorból. Épp búcsúztunk, mikor Mr Dok utolért minket, így továbbra is hárman mentünk Dombóvárig. Ott különváltunk, majd a világ talán legeseménytelenebb útvonalán gurultunk fel Siófokig 80-as unatkozós tempóban. Ott aztán már sietni kellett, hogy elérjük a kompot.  HLaci a révtől hívta Zsakit, aztán kiderült, hogy Zsaki nem is dolgozik aznap… Na gondoltam akkor ez jó kör volt, érdemes volt erre jönnöm, de már mit volt mit tenni, megvettük a jegyet, aztán irány Tihany. 

 Kompozunk...

Ott elváltunk Lacival, én meg picit mérgesen megcibáltam a gázt… Új végsebességi rekordom lett, 126.5km/h, eddig ennyit még nem mentem az ETZ-vel (pláne felmálházva). 

Összefoglalva:  558km-t mentem, ehhez  9óra, 42perc 27másodpercet ültem a motoron, átlagsebességem  56.7km/h volt, a fogyasztásom a túrán 4.4 körül alakult.

Nagyon jól éreztem magam,  jóóóóóóóóóóóóó volt a túra, a táj pedig gyönyörű!

Köszönönet Sub-ee-nak a szervezésért, és a csapat egyben tartásáért, Papp-Lan Tibinek a sütögetésért és a tűzoltóságos bemutatóért, MZ/X-nek a zenéért, és mindenkinek aki ott volt velünk!

Az összes, a túrán készített képem itt található: https://picasaweb.google.com/gabsicc/20110807MecsekTura?authkey=Gv1sRgCNbC-fi8sO_U-AE