Az első: Somogy-túra

Úristen, már június van! És még csak ez az idei első túrám?! Ilyen hangulatban fogtam neki az I. Somogy túra előkészületeinek. Hol a sátor, hol a matrac, hol az esőruha? Tavalyi Zala-túra óta nem használtam ezeket. Bár már egy hónappal előtte tudtunk minden részletet, mivel Zozy profi túraleírást készített, én csak péntek délután kezdtem el összepakolni. Samuval egyeztettem, felhívtam a kempinget, hogy van-e esetleg szabad szoba, úgyhogy a sátrat otthon is hagytam. (Bevallom, besz@rtam az ígért hidegfronttól és rossz időtől…)

Gyors pakolás után indultam Veszprémbe, ahol a péntek éjszakát Orsinál töltöttem, szombat hajnalban újra felmálháztam az MZ-t, és indultam a Zsakiékkal megbeszélt találkozóhelyre Tihanyba. Aggasztó emlékek jutottak eszembe a révnél, hiszen alig egy hónappal korábban itt tört el az 1-es fokozatom fogaskereke… Most pár perc késéssel érkeztem, de még én voltam az első. Zsakival összetelefonáltuk magunkat, és vártunk, idegesen nézegetve az órát. A komp indulása előtt kb 1 perccel aztán HLaciék is befutottak. Kedvezményes kompozás után a következő találkozási pont Siófokon az Oázis-parkoló volt, itt megtankoltunk és bevásároltunk, közben Gexxx, és Dénesék is befutottak. 

Kezd összejönni a csapat

 

Én biztos ami biztos alapon már a kompon felvettem az esőruha nadrágját, ami az út közben helyenként csepegő eső miatt jó döntésnek bizonyult. Igalon újabb tankolás után a megbeszéltek szerint érkeztünk Toponárra Már a csapat jelentős része együtt volt, üdvözlések és ismerkedések után Samuval elfoglaltuk a szobánkat, ami a felszereltségéhez képest meglepően barátságos áron volt. Lepakolás után hamarosan indult a túra, a több mint 30 motor szép kis füstfelhőbe borította a panzió udvarát.

Ezt bizony látni kell!

 Első állomásunk a Kassai-völgy volt, az oda vezető úton már kaptunk egy kis off-roados ízelítőt is. Itt Kassai Lajos lovasíjász egy nyílt napját tekinthettük meg. Az elején kissé vontatottan kezdődő bemutató a végére meglepően izgalmassá vált, különösen mikor a mester mutatta be tudományát. Hát… kapisgál valamit a dologról. Aki látta tudja miről beszélek, aki kihagyta, annak javaslom, hogy látogasson el oda. Megéri!

A kb 2 órás program után elindultunk Szigetvárra, közben megálltunk egyet fagyizni Kadarkúton. 

Nosza, akkor nyaljunk egyet!

Barátságos dél-somogyi áron kaptunk nagyon finom főzött fagyit, itt sem volt ok panaszra. Fagyizás után továbbmentünk Szigetvárra, itt először a várat néztük meg. Kissé vonakodva mentem be a várba, lévén 3 éve Gabsic kicsi túráján voltam már itt, de gondoltam ha már Szigetvárinak hívnak, akkor csak nem maradok kint :) Azt hiszem megérte. 

Na ezt hívom én idegenvezetésnek :)

  

Nagyon profi idegenvezetést kaptunk a vármúzeumban, sok érdekes gondolatot vetett fel a minket kalauzoló régész úriember.  Sajnálatos azonban, hogy bár a vár felújítása zajlik, de semmi előrehaladást nem vettem észre a 3 évvel ezelőtti állapotokhoz képest. 

Már a törökök is tudták: a méret a lényeg ;)

A vártól a Szulejmán-emlékműhöz indultunk tovább, ahol a hallottak alapján megállapítottuk, hogy Zrínyi nagyobb Szulejmánnál, de műanyagból van.  

Jóllakni haccázér' ? Igen, Somogyban ilyen is van...

 Innen már aztán az ebéd (vagy inkább uzsonna?) helyszínére vitt az utunk, ez a Keke moto farm helyett egy horgásztanyán lett megejtve, de nevetséges 600Ft-ért hatalmas adag, finom csülökpörköltet kaptunk. 

Szááááguldás :)

Ezután Kaposváron bevásároltunk az esti kulturális programhoz, aztán 2 csoportra szakadva, de rendben megérkeztük a szállásra. Páran leültek az asztalhoz, én pedig egy sör társaságában a MrDok fejidomját csodálók táborához csatlakoztam. Ha már elkaptuk Dokot, akkor kapjuk el rendesen címszóval végig kellett próbálnia a 251-eseinket. A konzultáció alapján finomítottam a karburátor-beállításaimon, aztán csatlakoztunk a nagy asztalnál zajló eseményekhez.  

Az utolsó falatok - gyorsan elfogyott a torta

Igen, itt fennforgások voltak, komoly meglepetés készült, kiderült, hogy most van Sunbim és Zsu házassági évfordulója. A meglepetés egy hatalmas feketeerdő torta volt, amit közösen elfogyasztottunk, közben az esemény fényét egy tűzijáték is emelte, bár ez utóbbit nem láttuk, csak hallottuk. Közben befutott egy német BMW-s csapat, útban útban voltak Romániába, egy 10 napos túrán. Eldiskuráltunk velük az MZ-kről, és a motorozás eltérő kihívásairól. Csekély 600km-t nyomtak le aznap, de nem voltak fáradtak! A németek fürödni mentek, nekünk ezután az ilyenkor szokásos Klubos iszogatás következett, majd éjfél körül aludni mentünk. 

Ébredezünk - illetve csak próbálunk, 9 órakor

Reggel "hajnali" 9-kor felkeltünk, ekkor már majdnem mindenki készen volt, gyorsan mi is összepakoltunk, megreggeliztünk, közben egyes 250-es kollégák kielemezték, hogy mennyivel jobb motor a 251 a 250-esnél. ;) 

Valahogy így néz ki egy kultúrált belváros. De miért nem volt nyitva semmi?

Na de aztán elindultunk Kaposvárra, ahol megnéztük a belvárost, és fagyiztunk egyet. Nagyon szépen fel van újítva a belváros, de sajnos amit hiányoltam: ajándék/emléktárgy vásárlásra itt sem volt lehetőség.  Innen Somogyvámosra indultunk tovább, ahol először a Pusztatornyot néztük meg. Ide jó kis off-road szakasz vezetett, sikerült felverni a port az MZ-kkel. Érdekes látvány a semmi (a puszta) közepén álló templomrom. Jó látni túrákon a múlt ilyen fennmaradt emlékeit. 

Krisna-völgy: mi is ez pontosan? Még mindig nem világos

Rövid nézelődés után mentünk tovább a Krisna-völgybe, ahol kisebb fennakadások után sikerült megértetni, hogy mi MOST akarunk bemenni, és nem 1 óra múlva mikor a következő ütemezett idegenvezetés lesz. Az egésszel kapcsolatos élményeim olyan ellentmondásosak. Szép-szép ez a puritán életmód amit folytatnak, de a bennem meglévő szekta-előítélet, és az az érzés, hogy ez az egész csak a pénzről szól… hát nem múlt el. Valahogy ellentmondásos nekem ez az egész, de az biztos, hogy valamit nagyon jól csinálnak. Az pedig a marketing.  

Kicsit sok itt az ellentét...

Sajnos több dolgot nem tudtunk megnézni (pl istálló), mert 14 órára vártak minket ebédre a Kiskupa Csárdában. Itt kicsit Zala-túra utánérzésünk volt: a fiatal pincérlányok bájos ügyetlenkedése néha megmosolyogtató, néha bosszantó volt. Bár hogy létezik-e olyan nem túl neves, olcsó, de ugyanakkor jó kaját csináló étterem, ahol gond nélkül le tudnak kezelni egy 50 fős csoportot, abban nem feltétlenül vagyok biztos. De hogy itt a kaja jó áron volt, finom volt, és NAAAGYON NAGY adag volt, az tény. Ezután már csak érzékeny búcsút vettünk egymástól, és elindultunk haza. Élményekben gazdag túra volt, jó volt egyet motorozni, és ismerősösökkel találkozni. 

Az utolsó pillanatok

Nekem 418 km volt a túra, összességében 4,5 literes fogyasztás jött ki. 

Köszönjük a túrát, úgy gondolom mindenki jól érezte magát!

Remélem Zozy jövőre is meg fogja szervezni, bár feladta magának a leckét, ha ezt űberelni akarja…