Másfél hónap. Ennyi idő telt el a legutóbbi Mz-s (Bakony) túrám óta. Bár közben nem is nagyon tudtam volna menni az ETZ felújítása miatt, de már akkor is nagyon kiéhezve ültem fel a gépre és indultam el az ötödik (nekem első) Mecsek túrára.
Indulásra készen a vas
Péntek délután fél négy körül sikerült elindulnom, először a 84-es, majd 71-es út felé vettem az irányt. Keszthelyen mintha telefoncsörgést hallottam volna, így amint lehetőségem volt félreálltam. Mint kiderült HLaci kolléga hívott, hogy másnap reggel megyünk-e együtt. Hát, most már késő, majd legközelebb… Ezután indultam VOLNA tovább. A 30 fokos napsütésben bőszen rugdaltam szeretett ETZ-met de csak nem volt hajlandó elindulni. Szerencsére a tanktáskában mindig készenlétben lévő gyertyát berakva vidáman életre kelt, és húzhattam tovább a gázt Orfű felé. Mivel teljesen megbíztam a GPS-ben, ezért a szokás útvonalról letérve Marcali után lefordultam a 68-as útról, és Csömend-Somogyvár-Osztopán útvonalon, Isten háta mögötti de helyenként nagyon szép kanyargós úton haladtam tovább, kiérve a 66-osra, majd érkeztem meg pár perccel 7 óra előtt Orfűre. A városban gurulva a kempingtől még egy km-re voltam mikor 3 MZ-t pillantottam meg az út szélén. Nagy fék, megfordulás, és odaállok a srácok mellé, mivel azt hittem ők is a túrára jöttek.
-
-S -Sziasztok, látom már lecuccoltatok! (értetlen nézés) Hát a kempingben! Én is a túrára jöttem! (még mindig értetlenül néznek – nálam kezd leesni a tantusz) Jaaa, ti nem az MZ klubos túrára jöttetek? (még mindig csak néznek mint a birka, az egyik nagy nehezen kiböki: -Nem, mi a strandra jöttünk….
A szállás
Innen GPS szerint go tovább a kempingbe, bejelentkezés, majd irány a faház, ahol már majdnem mindenki ott volt akire vártunk. Gyorsan lepakoltam, közben még egy-két ember befutott, aztán lóra pattantunk és lekanyarogtunk Pécsre ellátmányt (kaját és sört) szerezni. Lefelé menet Sub-ee mögött menve próbáltam húzni neki ahogy csak az ismeretlen kanyarokban mertem, kigyorsításokon meg-megcibálva a gázt. Egy motort kivéve mindenki le is maradt, kezdtem is elégedett lenni magammal, és a 300-as erejével. Ez addig tartott amíg meg nem láttam milyen motor lohol a sarkamban: egy kis 150-es ETZ… Azt hittem elsüllyedek… Mentségemre szóljon, hogy Papp-LAN kolléga helybeli, és szerintem úgy ismeri az összes kanyart mint a tenyerét.
„Gyors” bevásárlás a teszkóban, aztán kölönvált a kis csapat: páran maradtunk tankolni, Papp-LAN Tibiék pedig visszamentek a kempingbe tüzet csiholni. Mi, a tankolós csapat elég későn értünk vissza, tök sötétben nem nagyon mertem borogatni a motort az ismeretlen hegyi kanyarokban.
Az esti tábortűz már nem volt olyan egyszerű, először – jó tűzoltó lévén – Tibinek nem akart meggyulladni a tűz, aztán meg a tárcsa lett olyan forró, hogy mikor beleöntöttük az olajat, az is egyből meggyulladt. A vacsora jó hangulatban telt, éjfél körül pedig elvonultunk aludni.
Szép napos reggelünk volt
Pihennek a vasak
Másnap reggel 6:40-kor keltem, hiszen korábban megbeszéltük, hogy 8-kor indulni kell. Nem kelt mindenki ilyen korán, úgyhogy negyed kilenc körül tudtunk elindulni. Húztuk a gázt rendesen, mentem hátul 80-akat lakott területen (remélem nem volt trafi), de így is fél órás késéssel értünk oda Bonyhádra ahol a többiek már vártak ránk.
Villanyszerelés
Itt némi szerelés után úgy döntöttünk, hogy a tojásmúzeumot kihagyva inkább Máré vára felé vesszük az irányt. Ekkor már nyugodtabb tempóban haladtunk visszafelé az odaúton már megismert kanyargós útvonalon, de ismét lehetett jókat döntögetni.
Máré vára alatt
Maga a vár meglepően kicsi volt, de érdemes volt megnézni. Közben az éppen ott lévő motorostalálkozóról odakeveredett egy chopperes, aki valaha MZ-vel tolta. Kellemes beszélgetés után próbált minket egy karaoke-buliba meginvitálni, de mi most kihagytuk a lehetőséget. Közben megérkeztek Perecék, akik a tojásmúzeumnál vártak minket.
Rövid kis kanyargás után Papp-LAN Tibiéknél álltunk meg, aki egy kávéra és üditőre invitálta meg a csapatot. Ezúton is köszönjük Neki és Családjának!
A csapat
A pihenő után az újonnan érkezők lepakoltak és a kempingben, aztán indultunk Abaligetre ebédelni és cseppkőbarlangot nézni. A parkolóőr úgy tűnt, hogy rendes volt hozzánk, parkolódíjat nem kért, és megengedte, hogy a sisakjainkat a bódéjában lerakjuk. Első körben elindultunk az étterem felé, ahova a fél csapat be is ment, páran pedig az árakat mértük fel előtte. Ekkor kijött egy vendég aki figyelmeztetett hogy NE menjünk be, mert drága és rossz a kaja. Gondolkodóba estünk, hogy mi legyen, végül a kérdést eldöntötte, hogy kijött még egy ember, aki szintén leszólta a helyet. Inkább átmentünk a szemközti büfébe pizzázni és hamburgerezni, azt talán nem lehet nagyon elrontani.
Abaligeti tónál
Várunk a sorunkra
Kaja után megnéztük a cseppkőbarlangot, amivel kicsit úgy voltam mint az egri várral: szép-szép, jó-jó, érdekes meg minden, de a nagy hírneve alapján nagyobb dologra számítottam.
Abaliget-cseppkőbarlang
Azért aztán arra is rájöttünk, hogy semmi sincs ingyen: a parkolóőr barátunk üzente, hogy a főnökkel megbeszélte, hogy a jattot majd egyben fizetjük… Sebaj, még így is olcsón megúsztuk a dolgot.
Barlangozás után visszatérve a lovakhoz jött a slusszpoén: MZ/X Laci motorja is valószínűleg barlangászkodni akart, mert felfedezett magának egy üreget: a sztender alatt megsüllyedt az úttest, de olyan szinten, hogy a motor már holtponton volt, a borulás határán. A további útvonal az orfűi kilátóhoz vitt, az azonban le volt zárva, így csak alatta sétáltunk körbe és fényképezgettünk.
A kilátó, amire csak fel lehet nézni de le nem
Szép volt a kilátás is
Papp-LAN Tibivel itt beszélgettünk róla, hogy milyen meleg van, és hogy Ő is hozott fürdőgatyát. Hát én is. Nosza, akkor fürödni kellene, gyorsan el is döntöttük, hogy akkor mi nem megyünk a teszkóba vásárolni, hanem inkább irány az orfűi tó! Rövid egyezkedés után Papp-LAN, Sub-ee, MZ-X, és én indultunk vissza a kempingbe, gyorsan átöltöztünk, aztán ahogy kell, fürdőgatyában és papucsban motorra pattantunk, majd MZ/X-nek köszönhetően kellemes zenei aláfestés mellett gurultunk a strandra. Hát mit mondjak… elég látványos belépőnk volt. Lecuccoltunk, majd irány a víz! Kellemes, se nem meleg, se nem hideg, és balatonhoz szokott emberként meglepően tiszta volt a víz. Alig pár perce ugráltunk és úszkáltunk, mikor odakeveredett pár csajszi: Sziasztok, Ti jöttetek motorral?
És még ezek után mondja valaki, hogy MZ-vel nem lehet csajozni… Egy darabig elszórakoztunk velük, aztán addig szívattuk őket (harapnak a halak), hogy ijedten odébb mentek, utána meg már nem foglalkoztunk velük. Megtörülköztünk, aztán még tök vizes fürdőnadrágban újra motorra pattantunk (háááát, nem volt melegünk…), és elindultunk a már jól ismert zene kíséretében. Mentünk vagy 50 métert, aztán egy sündör visszafordított minket: le van zárva az út. Akkor irány körbe a tavon, vizes fürdőcuccban: óóó jeeeee. Na ez valami űberállat élmény volt megint: dübörgő zenével elmotorozni újra a strand mellett, ahol rajongóink, a kiscsajok tátott szájjal bámultak ránk (hűűűű, micsoda pasikat hagytunk kicsúszni a kezünkből – gondolhatták XD). A tó mellett mindenhol gyalogosok, kutyasétáltatók, horgászok, biciklisek… Mi meg ugye motorral el mellettünk, és ami egy nagyon nagy flash volt: az, ahogy tomboltak az emberek is a zenére ahogy elmentük mellettük. Állat volt…
Készül a vacsora
A kempingben aztán jött a tűzrakás. Papp-LAN Tibi az előzőekben komolyan kioktatott minket, hogy milyen veszélyes dolog benzinnel tüzet gyújtani, és hogy olyat nagyon nem szabad. Úgyhogy szépen újságpapírra rakott egy kis máglyát gyújtósból. Ami aztán sehogy sem akart begyulladni. Még az újság sem. Közben kórusban kiabáltuk, hogy „Benzint neki! Benzint neki!” Öt perc szenvedés utána beadta a derekát („Hozzad b+!”), és már engedtem is le a keveréket az ETZ-ből… A tűz életre kelt a parkoló közepén, mi meg összeszedtünk Tibivel az összes padot a környékben. Felváltva nyársaltunk, és tárcsáztunk, már épp kezdtem jóllakni, mikor Tbee és öccse is befutott, barátnőstül. Végülis a vacsorához még időben érkeztek, és mint tudjuk, MZ-s túrára is jobb későn menni mint soha. A továbbiakban elsöröztünk, pezsgőztünk, és dinnyéztünk, így hajnali 1 körül mentem lefeküdni, de a társaság egy része még sokkal tovább maradt.
Mindenki pakol - itt a vége
Vasárnap reggel hajnali 9kor már fent voltam, gyors reggeli, és összepakolás után HLacival elintéztük a kijelentkezést, meg csináltunk pár fényképet a Panoráma Camping panorámájáról :)
Panoráma a Panoráma Camingben
Itt is készült csoportkép, aztán kis kanyargás után Pécs felé vettük az irányt. Először a tűzoltóságra mentünk, ahol Tibi megmutatta a munkahelyét, lehetett csúszkálni a rúdon is. (Meg is jegyeztük a srácokkal, hogy egy bizonyos szakmabeli csaj mennyire más dolgokat tudna művelni azon a rúdon mint a tűzoltók... :P)
Immár ezt is láthattuk - a tűzoltóság belülről
Ennyi motorral határozottan nem könnyű jó parkolóhelyet keresni,ami főleg a helyi roma kisebbseg (többség?) miatt volt nehézkes. Bár nem értem mi volt a probléma, lévén olyan kedvesen felajánlottak, hogy majd vigyáznak a motorokra meg a csomagjainkra míg mi várost nézünk… Még tologatni is segítették a motorokat. Gondoltuk ezt talán nem kéne, mondtam is Szabinak, hogy inkább hagyjuk a főúton a járdán a vasakat. Mikor a parkolóóra mellett kiszúrtunk két másik, oda parkolt motort, mi is nemes egyszerűséggel odaálltunk melléjük, a cuccainkat meg beraktuk a szemközti étterem ruhatárába.
A felújított Széchenyi tér
Indulhat a városnézés! A pécsi belváros és a Széchenyi tér tényleg nagyon szépen rendbe lett szedve, mondjuk annyi látnivaló van, hogy ott egy hétig simán el lehetne időzni…
Pár tonna lakat a szerelmesektől...
Vajonmit adnának ezért a MÉH-ben? De ne adjunk ötleteket a ksiebbségnek...
De nekünk csak egy fél óránk volt, sétáltunk, fagyiztunk egyet, csoportkép, aztán irány vissza a paripákhoz.
Itt a bizonyíték: ott voltam :)
Itt illemből ittunk egy limonádét az étteremben, aztán a közeli sötét viharfelhők elől viharos gyorsasággal magunkra kapkodtuk a motoros ruhát, és ugráltunk fel a paripákra.
Várnak a paripák
Hlaci rábeszélt, hogy menjek vele Siófokig, aztán majd Zsakival átkompozunk. Ugyan nekem ez nagyon idegen útvonal volt, de mivel plusz távolságot nem jelentett, ezért belementem. Hárman indultunk el, Papp-LAN Tibi kivezetett minket a városból, majd Sikondánál kivált a sorból. Épp búcsúztunk, mikor Mr Dok utolért minket, így továbbra is hárman mentünk Dombóvárig. Ott különváltunk, majd a világ talán legeseménytelenebb útvonalán gurultunk fel Siófokig 80-as unatkozós tempóban. Ott aztán már sietni kellett, hogy elérjük a kompot. HLaci a révtől hívta Zsakit, aztán kiderült, hogy Zsaki nem is dolgozik aznap… Na gondoltam akkor ez jó kör volt, érdemes volt erre jönnöm, de már mit volt mit tenni, megvettük a jegyet, aztán irány Tihany.
Kompozunk...
Ott elváltunk Lacival, én meg picit mérgesen megcibáltam a gázt… Új végsebességi rekordom lett, 126.5km/h, eddig ennyit még nem mentem az ETZ-vel (pláne felmálházva).
Összefoglalva: 558km-t mentem, ehhez 9óra, 42perc 27másodpercet ültem a motoron, átlagsebességem 56.7km/h volt, a fogyasztásom a túrán 4.4 körül alakult.
Nagyon jól éreztem magam, jóóóóóóóóóóóóó volt a túra, a táj pedig gyönyörű!
Köszönönet Sub-ee-nak a szervezésért, és a csapat egyben tartásáért, Papp-Lan Tibinek a sütögetésért és a tűzoltóságos bemutatóért, MZ/X-nek a zenéért, és mindenkinek aki ott volt velünk!
