Hogy is lettem motoros?

Gondolkodtam mivel kellene kezdeni az itteni blogolást, és arra jutottam hogy kezdetnek mi mást kellene írni mint: HOGY IS LETTEM MOTOROS?

Az egész 1998-ban kezdődött, annak köszönhetően (mint korábbi életem megváltozása), hogy egyik ismerősünk már évek óta könyörgött fater 250-es Jawa-jáért. Egyik kellemes nyári délután fater beleegyezett, hogy 1:1-ben elcserélik egy robogóra, mert azzal majd milyen jó lesz nekünk, tudunk a városban szaladgálni ha kell. Elvitték a Jawa-t, esére pedig megérkezett a robogó. Eleinte idegenkedtem tőle, nem is foglalkoztam vele, de másnap fater nyaggatására felültem rá. ÉS ezzel eldőlt a további sorsom. Délután addig zümmögtem vele a faluban, míg haza nem kellett tolnom, mert kifogyott a benzin.

Első szárnypróbálgatásaimat ezzel a robogóval tettem meg, majd kb 1.5 év múlva, látva a többi arc szaladgálását a faluban kedvem támadt a robogó helyett komoly, váltós motorra ülni. Ez egyik arra járó falusi arc szörnyűséges csodájával történt meg. Simson vázba beépített puch blokk, fék csak hátul volt, de az is gyenge, szoruló kuplungbowden, alapjárat hiánya, és 2.ik sebességfokozat meg nem léte jellemezte ezt a gépet. De még így is, az érzés teljesen más volt, mint a robogón. Megszületett az elhatározás: váltós motor kell!

Fater az ötlet hallatán felvetette a megoldást: ott van valahol a sarokban valahol nagyfater 1949-es evjáratú!!!!! 125-ös Csepelje. Indítsam be, és gyakorlásnak jó lesz, ő is azzal tanult anno. A "beindítás" két hónap javítást, és bütykölést jelentett, nagyban "elősegítette" szerelési gyakorlatom teljes hiánya is. Végül a Csepel beindult, boldog nyarat töltöttem rajta, bár az is igaz hogy egy óra motorozást legalább 3-4 óra javítás követett, de jelentem: megtanultam motorozni rajta!
Időközben meglett a B-s jogsi, így olyan motor után kellett nézni, amivel rendesen, szabályosan közlekedhetek.

Ez (sajnos) egy Jawa Mustang nevű iszonyatos rettenet formájában költözött be a garázsba. Ezen a motoron soha, semmi nem volt jó, állandó gyújtás és karburátorproblémák, dugattyútörés(!!!!), lánckerékből stiftek kiszakadása tették "élvezetessé" a "motorozást", de így egyúttal gondoskodva arról hogy kellő szerelési rutinra tegyek szert, és az egészséges életmód felé terelt, lévén hogy kellő fittséget és erőnlétet biztosított az állandó hazatologatás.

Egy évet bírtam ki "Muszti"-val aztán amint találtam balféket aki megveszi, rögtön el is adtam. Sajnos
azóta is ez volt az egyetlen motorom amin nem hasznom lett, hanem buktam rajta.
Az utód kiválasztásánál sokat gondolkodtam egy kis sachs blokkos KTM 50-es enduró, és egy Zündapp KS50 Supersport között. Ez utóbbi mellett döntöttem, utólag látva bölcs döntés volt. Mint kiderült, 80-as tuninghenger volt a kis "Cündi"-n, így 110 körüli végsebesség, 13000 feletti maximális fordulatszám jellemezte ezt a kis rakétát. Élvezet volt minden perc, amit rajta tölthettem, ekkor szerettem meg igazán a motorozást. Visszagondolva is fantasztikus gyorsulás, gyönyörű, visító motorhang, kedvező fogyasztás, és tökéletes megbízhatóság volt rá jellemző.
A végzete akkor érte utol, mikor régi barátom beállított az udvarunkba egy 125-ös CZ-vel. A csodálkozástól szóhoz sem jutottam, a jogsi megszerzését végig titkolta előttem. Ez után Cündi sorsa az
eladás lett, hiszen ezek után nekem is nagymotor kellett.

Mivel szerettem réten, lőtérben is próbálgatni mire is vagyok képes motoron, ezért korábban vettem egy "cross"-osított MZ TS125-öst. Az előző gazda ténykedésének köszönhetően ezzel a motorral sem sokat tudtam menni, mindig baja volt. Bár henger és dugattyúcsere után magára talált, de szintén eladásra került, az árából pedig (kis kiegészítéssel) meglett az első papíros nagymotorom, egy MZ TS 125-ös. Méghozzá DeLuxe, ami krómozott tankoldalt, fordulatszámmérőt, az első keréknél dísz takarólemezt jelentett.
Közben a jogsi is sikerült, szerencsére minden elsőre, gond nélkül meglett.
Mivel korábbi éveimet a motor, és a benzingőz töltötte ki, kézenfekvő volt, hogy érettségi után valamilyen autós/motoros szakmára menjek (fősulira akkor még nem akartam). A választás eredménye az lett, hogy autóelektronikai műszerésznek mentem. Utólag ez szintén jó döntés volt, szerelési gyakorlatot, némi szaktudást szereztem, ami azért szocimotor fenntartásánál valljuk be jól jön. Hasznosítottam is már suli közben is például az állandó töltésgondok megoldására, és gyakorlatokon
"tuning" alkatrészek készítésekor.

DE visszatérve a motorozásra: következő tavasszal a műszaki is meglett a kis TS-en, így végre szabadon
közlekedhettem egy NAGYMOTORRAL! A 125 köbcenti hamar kevésnek tűnt, de némi tuninggal egész sokat lehetett javítani a kis TS viselkedésén (suli szakmai gyakorlatokon volt elfoglaltság).
A nagy vagánykodásoknak meg is lett az eredménye: először egy Pannóniával sikerült összemennem, aztán egy kicsit elszámolva a sebességet egy buckánál repültem vagy 8 métert, de az i-re a pontot az tette fel, mikor egy Merdzsó elejét lebontottam Balatonfüreden. Sajnos ekkor a vázam is sérült, ezért új motort kellett venni. A kis TS-el megvolt a tapasztalat, és alkatrészeim is voltak bőven, ezért kitartottam a típusnál.
Az új vassal próbálok okosabban menni mint korábban (bár ezt sokan megcáfolhatnák...).

Négy boldog, viszonylag problémamentes MZ-es év után idén kezdtem fontolóra venni hogy ideje lenne nagyobb vasra váltani. Ugyan elgondolkodtat, hogy még ezzel is van sok minden amit nem tudok megcsinálni, pedig képes lenne rá, de azért 2 személlyel, főleg hosszabb utakon már mégsem az igazi.
Tehát az elhatásozás megszületett: NAGYOBB vas kell. De mi is legyen vetődik fel a kérdés az ember gyerekében. Szóba jöttek a különböző MZ-ek: a vaddisznó(ES250/2 Trophy) a pereggyes (TS 250/1) és a tézé (ETZ 250 vagy 251) is. Szembesülve azzal hogy mibe is fog ez nekem kerülni, rájöttem hogy fősulisként ezt elég nehezen engedhetném meg magamnak. Semmi gond, csak szponzorokat kell szerezni, gondoltam én. Fater támogatta is valamilyen szinten az ötletet, "csupán" annyiban módosult a dolog, hogy MZ helyett Jawa lett. De nem bántam meg! Az már csak a kisebb probléma, hogy a visszaszerzett fater-féle motorból csak a váz és az egyik blokkfél használható, ezek is hegesztés után. Eredmény: venni kellett még egy Jawa-t, alkatrésznek. Talán jövő tavaszra összeáll a kis morcos nyomatékgyár, ami már más szintű motorozást tesz lehetővé mint a kis TS.

Összefoglalva 10 év tapasztalatát, legfőbb tanulság hogy mindig ésszel kell menni, és lehetőleg minél több védőfelszerelést összeszedni, mert bár eddigi (összesen kb 7-8) pereceimnél nem volt a bukón kívül semmilyen cuccom, (sőt sokszor még az sem) de ennek több esetben meg is lett az eredménye (kezem, térdem, bokám ment szét). Motor területén egyre inkább arra jöttem rá, hogy az olcsó alkatrészellátás a lényeg, tanulóként a költséghatékonyság fontos szempont volt. Ennek eredményeként lett MZ-em, és Jawa-m is.

Végül összefoglalva hogy mim, meddig volt:
1984 Suzuki CY50 1998-2008 [eladva]
1949 Csepel 125 1952-... [megvan és meg is lesz]
1981 Jawa Mustang 2000-2001 [eladva]
1976 Zündapp KS80 SuperSport 2001-2002 [eladva]
1982 MZ TS 125 DeLuxe 2002-2002 [eladva]
1979 MZ TS 125 DeLuxe 2002-2004 [elbontva]
1981 MZ TS 125 DeLuxe 2004-... [megvan]
1967 Jawa 250 559/04 2008-... [megvan]
1968 Jawa 250 559/04 2008-... [elbontva]