Tegnapi napom:
rángat a paripa kis terhelésnél, gondoltam állítok karbit...
beállítom a gyárilag javasolt kiindulási helyzethez... indít... alapjárat 3000... omg... finomítok rajt hogy jó legyen...
próbakör...
motorféknél eszetlen módon ugrál... állítok rajt...
próbakör...
már kevésbé ugrál... még állítok rajt...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztiket megigazítom...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom...
biztitábla lebont, rendbe szed...
próbakör...
elmegy az áram...
hazatolom, anyázok...
sarunál törött vezeték csere...
próbakörre indulnék, de már induláskor részben elmegy az áram: gyújtás van, csak a lámpa nem ég...
anyázok, már sötét van, betolom a garázsba...
ja, és még mindig nem jó a karbi sem...
2011. április 11., hétfő
2011. március 21., hétfő
A motoros
Üdvözlet Nektek!
Élek ám, mondjuk alig, de élek. Régen jártam itt. abszolút alkotói válságba vagyok még mindig, úgy tűnik ez nállam olyan hosszú, mint amilyet magyarország él át … mert úgy tünik, hogy itt nálunk széphazánkba még mindig válság van, sehol nincs máár de itt igen …
Most is , mint már megtörtént néhányszor idegen tollakal fogok ékeskedni. Egy ismeretlen szerző megírta a motoros Darwini definícióját … ÓRIÁSI !…, egy másik emberke ráakadt a neten, feltette a motorozz.hu-ra én pedig megosztom veletek, mert álltalam megméretetett és, megfelelőnek találtatott … Érdemes elolvasni, jó szórakozást !
A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
Élek ám, mondjuk alig, de élek. Régen jártam itt. abszolút alkotói válságba vagyok még mindig, úgy tűnik ez nállam olyan hosszú, mint amilyet magyarország él át … mert úgy tünik, hogy itt nálunk széphazánkba még mindig válság van, sehol nincs máár de itt igen …
Most is , mint már megtörtént néhányszor idegen tollakal fogok ékeskedni. Egy ismeretlen szerző megírta a motoros Darwini definícióját … ÓRIÁSI !…, egy másik emberke ráakadt a neten, feltette a motorozz.hu-ra én pedig megosztom veletek, mert álltalam megméretetett és, megfelelőnek találtatott … Érdemes elolvasni, jó szórakozást !
A Motoros
Mivel az emberiség nagy rendszerezõ természettudósai eléggé el nem ítélhetõ módon idejekorán visszaadták testüket az örök körforgásnak és zseniális lelkük sem törõdik azzal, hogy botcsinálta asztaltáncoltatóknak mondják tollba életmûvük folytatását (talán ezért sem használatos a halálmû kifejezés…), így nekünk kell felvennünk a pennát, hogy befejezzük a mûvet!
Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerezõ 1735-ben megjelent Systema Naturae címû alapmûvében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) címû korszakalkotó könyvében, sõt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.
Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerû kemény képzõdményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélõ könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyranõtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétõl (motor, ld. késõbb), a felületes szemlélõ álla leesik, mivel most meg úgy tûnik, hogy egy ember áll elõtte… Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtõl…
A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, késõbb alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebbõl következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberbõl fejlõdik ki, tehát Charles Darwin (1809 – 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következõ, egyszersmind legfejlettebb lépcsõfoka.
A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetûnõbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínûsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésû végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerûen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülõgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azonkívül önálló, a Motoros testének többi részétõl elkülönült anyagcserével rendelkezik. Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától idõlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sõt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belõle. Ebbõl is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejû állat.
Ezen kívül a Motoros motor nevû testrészének még számos, szûklátókörû elõdeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsõséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlõdik ki ez a testrésze. Õket a Motorosok saját nyelvükön általában a ´gyalogbéka´ ill. ´szerencsétlen flótás´ néven nevezik. Elképzelhetõ továbbá az is, hogy a Motorosok idõlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de errõl majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.
A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képzõdmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.
A Motoros testét az emberhez hasonlóan bõr fedi, azonban az embertõl eltérõen ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bõrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bõrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok). A Motoros felsõ két végtagján bõrkesztyût, középsõ két végtagján bõrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit idõnként máshol is visel, de errõl már elõttem kimerítõen értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így errõl most nem írnék bõvebben.
A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az idõszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára. Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendõrmotoros), õk télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.
A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nõ, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belõle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek. A jó idõ beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínûséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egyidõben.
A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje fõleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.
Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nõstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekbõl fejlõdik ki. A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthetõ, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -fõleg a hím- Motorosoknál. Természetesen vannak nõstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azonfelül azok a nõstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.
A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésû emberé. A Motorosok között több mondás is utal erre: “Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az õrangyalod repülni tud!”, “Senki nem látott még öreg vakmerõ Motorost.”. Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerûséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tûnnek, pedig eme nevezetes testrészüktõl való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.
A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):
Szocimotoros: általában kispénzû vagy megszállottan szerelni vágyó emberekbõl alakulnak ki. Õk a mai napig élvezik a szocialista ipar áldásos tevékenységét. Jellemzõ rájuk a kétütemû testrészükbõl kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsõsegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.
Chopperes: kizárólag fekete bõrt visel, lehetõleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és mûvészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem gyõzõdtünk meg elõtte arról, hogy el tudunk menekülni: “Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!”. Jellemzõje a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelezõ) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értõk szemében morcosnak látszani.
Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknõspáncélhoz hasonló képzõdmény nõtt a hátára, bár a teknõsnél jelentõsen gyorsabbak. Testük különbözõ részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltõ-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebbõl az alfajból fejlõdött ki a Streetfighteres család, amely mûvészi szinten mûveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékû mutatványokat.
Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tûnõ csoport. Õk tulajdonképpen kényelmet szeretõ Speedmotorosok… vagy sebességet szeretõ Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.
Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelõje. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbõséget.
Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szintentartására szolgál. Ez rögtön szembetûnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Mûmájer.
A Mûmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettõl õ csak legfeljebb “motorral rendelkezõ ember”-nek nevezhetõ. A Mûmájert már messzirõl meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy õ Motoros. A Mûmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitõl egy Motorosnak feláll a hátán a bõrkabát. A Mûmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Mûmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítõket vesz hozzá. Soha ne bõszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Mûmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük elõtte szavahihetõségünket!
Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: “Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?”
Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy idõszakosan láthatatlanná válik. Ez fõleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerûen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erõteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van… ha nem, akkor az õrangyalát is be kell kapcsolnia.
Mindezekbõl világosan látszik, hogy ez az elsõ ránézésre titokzatosnak tûnõ faj megérdemli a törõdést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak (“Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!”). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az õrangyalra…
2010. december 24., péntek
Motoros karácsony
Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!
A jó idő és Karácsony örömére ma gurultam egy rövidet, csak hogy el ne felejtsem hogy is kell!
Jóóóóó volt, és örömmel jelentem még nem felejtettem el hogy kell, meg a módját sem változatták meg a hosszú idő alatt amióta nem gurultam :P
Na de remélem a Jézuska/Télapó a lassú és ósdi szán helyett már hozzátok is így fog érkezni az ajándékokkal!
A jó idő és Karácsony örömére ma gurultam egy rövidet, csak hogy el ne felejtsem hogy is kell!
Jóóóóó volt, és örömmel jelentem még nem felejtettem el hogy kell, meg a módját sem változatták meg a hosszú idő alatt amióta nem gurultam :P
Na de remélem a Jézuska/Télapó a lassú és ósdi szán helyett már hozzátok is így fog érkezni az ajándékokkal!
2010. november 20., szombat
Az alkoholizmus útján
Bár motorosblogról van szó, de mit lehet tenni ha már nem jó az idő a motorozásra? Hát egyszerű: másról blogolok :)
Azon gondolkoztam, hogy mivel a motorok már téli álmukat alusszák, mit lehetne csinálni a megrövidült, borongós késő őszi délutánokon?
Az unalom és a téli depi megelőzésére alkoholizálni kezdtem. Első hallásra ez lehet nem tűnik jó ötletnek, pedig így van: átálltam alkoholos üzemre. No nem én, hanem a Jucit vettem rá erre :) Tehát a nyári - tapasztalatszerzésnek hasznos - ETZ-s etanol project után itt az etanol project 2.0. Az ugyebár korábban kiderült, hogy a tuningolt NDK-s kétütemű tisztán etanollal nem szeret menni, de 10-30% alkohol kimondottan jót tesz a motor rugalmasságának, és károsanyag-kibocsátásának.
Na és mi van, ha az alkohol egy korosodó csehszlovák négyüteműbe kerül? Elvileg ugye a tisztán alkoholos üzemhez itt is kellene egy átfúvókázás, és gyújtásbeállítás. Ez viszont nem olyan egyszerű, hiszen a Pierburg 2E-3 (illetve annak licesze alapján gyártott Jikov 28-30 LEKR) egy hajszálnyival bonyolultabb mint az ETZ BVF karburátora. Alapvető probléma, hogy fúvókákat még nem sikerült autósboltban találnom.
Na ennyi kitérő után lássuk mi történt eddig:
-megtankoltam 2/3 ész benzinnel, és 1/3 rész etanollal a tankot
-betettem 2 db szűrőt a benzincsőbe, hátha kioldódnának valamilyen szennyeződések
-kicsit állítottam a CO csavaron.
Elméletben fele-fele arányig különösebb módosítás nélkül használható maradna az autó, de csak apránként akarom kitapasztalni a dolgokat.
A tapasztalatok:
-hidegen is még első pöccre indul az autó (ahogy eddig is)
-míg hideg a motor kevésbé terhelhető, fullad
-melegen egy torokkal is nyomatékosabb mint eddig, visszaváltás nélkül is lehet haladni, rugalmasabb a motor
Kb ez annak felel meg amit vártam. Következő lépés az lesz, hogy ha fele tank anyag elfogyott, akkor rátankolok annyi alkoholt, hogy a tankban 50-50%-os keverék legyen. Ahhoz már valószínűleg komolyabb karburátor-állítás kell, és a gyújtáson is kell finomítani majd.
A cél:
-szerezni megfelelő fúvóka-készletet, vagy egy használt karburátort, és a benne lévő fúvókákat feldörzsárazni
-lehetőleg minél nagyobb %-ban alkoholt használni. Nyáron tisztán alkoholos üzemre átállni, télen estleg 1/4-1/3 rész benzin használatával.
A tapasztalatokról, a fogyasztásról, és a megtakarításokról majd beszámolok :)
Azon gondolkoztam, hogy mivel a motorok már téli álmukat alusszák, mit lehetne csinálni a megrövidült, borongós késő őszi délutánokon?
Az unalom és a téli depi megelőzésére alkoholizálni kezdtem. Első hallásra ez lehet nem tűnik jó ötletnek, pedig így van: átálltam alkoholos üzemre. No nem én, hanem a Jucit vettem rá erre :) Tehát a nyári - tapasztalatszerzésnek hasznos - ETZ-s etanol project után itt az etanol project 2.0. Az ugyebár korábban kiderült, hogy a tuningolt NDK-s kétütemű tisztán etanollal nem szeret menni, de 10-30% alkohol kimondottan jót tesz a motor rugalmasságának, és károsanyag-kibocsátásának.
Na és mi van, ha az alkohol egy korosodó csehszlovák négyüteműbe kerül? Elvileg ugye a tisztán alkoholos üzemhez itt is kellene egy átfúvókázás, és gyújtásbeállítás. Ez viszont nem olyan egyszerű, hiszen a Pierburg 2E-3 (illetve annak licesze alapján gyártott Jikov 28-30 LEKR) egy hajszálnyival bonyolultabb mint az ETZ BVF karburátora. Alapvető probléma, hogy fúvókákat még nem sikerült autósboltban találnom.
Na ennyi kitérő után lássuk mi történt eddig:
-megtankoltam 2/3 ész benzinnel, és 1/3 rész etanollal a tankot
-betettem 2 db szűrőt a benzincsőbe, hátha kioldódnának valamilyen szennyeződések
-kicsit állítottam a CO csavaron.
Elméletben fele-fele arányig különösebb módosítás nélkül használható maradna az autó, de csak apránként akarom kitapasztalni a dolgokat.
A tapasztalatok:
-hidegen is még első pöccre indul az autó (ahogy eddig is)
-míg hideg a motor kevésbé terhelhető, fullad
-melegen egy torokkal is nyomatékosabb mint eddig, visszaváltás nélkül is lehet haladni, rugalmasabb a motor
Kb ez annak felel meg amit vártam. Következő lépés az lesz, hogy ha fele tank anyag elfogyott, akkor rátankolok annyi alkoholt, hogy a tankban 50-50%-os keverék legyen. Ahhoz már valószínűleg komolyabb karburátor-állítás kell, és a gyújtáson is kell finomítani majd.
A cél:
-szerezni megfelelő fúvóka-készletet, vagy egy használt karburátort, és a benne lévő fúvókákat feldörzsárazni
-lehetőleg minél nagyobb %-ban alkoholt használni. Nyáron tisztán alkoholos üzemre átállni, télen estleg 1/4-1/3 rész benzin használatával.
A tapasztalatokról, a fogyasztásról, és a megtakarításokról majd beszámolok :)
2010. szeptember 29., szerda
"Két perc egy motoros életében sokszor érdekesebb, mint néhány ember egész élete"
Több helyről is kaptam linket ehhez a videóhoz. A címe lefordítva:
"Két perc egy motoros életében sokszor érdekesebb, mint néhány ember egész élete"
A címmel messzemenően egyetértek, a motoros stílusával viszont már nem egészen.
Én sem szeretem ha autóban ülök és így megy el mellettem el egy motor, de valljuk be: ha motoron ülünk, lehetetlen ellenállni a kísértésnek hogy ne használjuk ki a négykerekű járművekét messze meghaladó mozgékonyságot. Ez az a sebesség és szabadság amiért motorra ülünk, és egyben ez az amiért az a sok autós utál minket akik túl puncik ahhoz hogy motorra üljenek. A lényeg itt az lenne, hogy mindemellett tudjunk határt szabni magunknak: hol, mikor és mennyire szabad kihasználni a motorkerékpár felsőbbrendűségét.
Hiszen sokan csak ezt látják a motorosokban: hangos, gyors, veszélyes elemek, amik veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. Rosszabb esetben még utálnak is minket, mert gyorsabbak, és mozgékonyabbak vagyunk náluk minden közlekedési helyzetben. Ennek az utálatnak egy oka van: irigység, hogy míg ők ülnek a dugóban a Suzuki Swift 1.0-ban, addig mi faképnél tudjuk őket hagyni. Csak annyit tudnak rólunk, hogy száguldozunk és hangosak vagyunk. Pedig a motorozás sokkal többről szól mint a sebesség: amellett még a szabadság, dinamizmus, teljesítmény, és a természet közelségének olyan kombinációját nyújta, amit jelenleg semmilyen más - civil ember számára hozzáférhető - eszköz ezen a bolygón.
De ezt hiába is magyarázom: ha nem vagy motoros, ezt úgysem fogod megérteni... :)
2010. szeptember 24., péntek
Niki, küllő, malomkerék
FIGYELEM!!!!! KERESEK ETZ 250 MALOMKEREKET (KUPLUNG NAGYFOGASKEREKET) CSAK JÓ ÁLLAPOTÚT!!!!!! (ja és lehetőleg olcsóért...)
Ugye Tátra túrán derült ki, hogy az enyémnek ki van törve egy foga, hát vettem egyet vaterán... Szemre jónak tűnt, bár láthatóan kopottabb mint az eredeti... Tegnap összeraktam az újjal, de használhatatlan... kopott a kerék, nagyobb a foghézag, és olyan szinten sivít, hogy mikor mentem az utcán egy kört vele, a szomszéd is aki kint beszélgetett befogta a fülét olyan hangos... 1500-tól 3000ig a motor hangját nem is hallani, csak mintha egy rossz, csapágyas kínai flex sivítana....
Na meg a másik dolog:
Még Tátra túra előtt valakinek elszakadt egy küllője, és beesett a fékdobba, ott pedig összegyűrődött.
Akkor csak pislogtam: hát ez meg hogy? Ilyen is van???
Aztán Nyakas paripáján láttam erre a gyorskötözős megoldást, gondoltam, na ezt majd megcsinálom én is.
Eddig ez eddig terv is maradt...
Tegnap viszont mikor toltam hátra a motort az udvarban, furcsa csilingelés jött hátulról, először azt hittem csak a kulcs az a dobozon.
Odanyúlok: nincs rajt kulcs.
Rosszat sejtve megállok, középsztenderre fel, kerék megpörget: és igen, egy elszabadult küllő csapkolódik össze-vissza A küllőanya feje leszakadt, a küllő pedig csapkolódott mindenfelé, szerencsére a fékdobba még nem esett be. Egyelőre szigszalaggal megfogattam a másik küllőhöz
Tehát a tanulság: a Nyakas-féle megoldás ERŐSEN ajánlott mindenkinek! Reggel vettem 100-as csomag gyorskötözőt, mégiscsak szebb mint ha szigszalaggal tekernék össze mindent...
Szóval megvannak az MZ-ezés szépségei.... De persze emellett a héten délutánonként akkorákat motoroztam Nikivel mint állat, a hátsó gumiról eltűnt a majrécsík ;)
Ugye Tátra túrán derült ki, hogy az enyémnek ki van törve egy foga, hát vettem egyet vaterán... Szemre jónak tűnt, bár láthatóan kopottabb mint az eredeti... Tegnap összeraktam az újjal, de használhatatlan... kopott a kerék, nagyobb a foghézag, és olyan szinten sivít, hogy mikor mentem az utcán egy kört vele, a szomszéd is aki kint beszélgetett befogta a fülét olyan hangos... 1500-tól 3000ig a motor hangját nem is hallani, csak mintha egy rossz, csapágyas kínai flex sivítana....
Na meg a másik dolog:
Még Tátra túra előtt valakinek elszakadt egy küllője, és beesett a fékdobba, ott pedig összegyűrődött.
Akkor csak pislogtam: hát ez meg hogy? Ilyen is van???
Aztán Nyakas paripáján láttam erre a gyorskötözős megoldást, gondoltam, na ezt majd megcsinálom én is.
Eddig ez eddig terv is maradt...
Tegnap viszont mikor toltam hátra a motort az udvarban, furcsa csilingelés jött hátulról, először azt hittem csak a kulcs az a dobozon.
Odanyúlok: nincs rajt kulcs.
Rosszat sejtve megállok, középsztenderre fel, kerék megpörget: és igen, egy elszabadult küllő csapkolódik össze-vissza A küllőanya feje leszakadt, a küllő pedig csapkolódott mindenfelé, szerencsére a fékdobba még nem esett be. Egyelőre szigszalaggal megfogattam a másik küllőhöz
Tehát a tanulság: a Nyakas-féle megoldás ERŐSEN ajánlott mindenkinek! Reggel vettem 100-as csomag gyorskötözőt, mégiscsak szebb mint ha szigszalaggal tekernék össze mindent...
Szóval megvannak az MZ-ezés szépségei.... De persze emellett a héten délutánonként akkorákat motoroztam Nikivel mint állat, a hátsó gumiról eltűnt a majrécsík ;)
2010. augusztus 28., szombat
Niki meggyógyul
A Szlovákiai kényszeredett csapágycsere után itthon rendbe kellett hoznom normálisan a blokkot, főleg hogy a váltómmal is gondok voltak: felfelé kapcsolva volt hogy nem történt semmi, vagy esetleg kósza üreseket kapcsoltam a fokozatok között.
Tehát felújítás, ehhez pedig be kellett vásárolni:
Koyo csapágyakat és viton szimeringeket vettem: ha már megcsinálom, csináljam meg jól, nem? :)
Kisebb gondok voltak közben, pl az egyik csapágy megforgott a blokkban, de remélhetőleg megfelelően sikerült rögzíteni. Ettől eltekintve csak a dugattyú és a malomkerék problémás picit: a dugattyú csörög a múltkori megragadás óta, a malomkeréknek pedig fél foga ki van törve.
Jövőre talán lesz mindegyikből már másik, addig meg így is vidáman megy :)
A váltónak szerencsére nem volt nagy baja, csak a malomkerék alatt lévő görgő volt kiakadva a váltó forgódobján lévő beszúrásból.
Összességében jónak tűnik a blokk az összeszerelés óta, csak mióta nincs sok ciripelés, csörömpölés benne, azóta a dugattyú és a kuplung kerepelése sokkal hangosabbank tűnik, de elvileg ez csak a többi zaj megszűnése miatt van így.
Pár kép a blokkszerelésről itt van:
http://picasaweb.google.hu/gabsicc/MZBlokkgeneral#
Na aztán megpróbáltam amire már oly rég óta készültem: etanolt az emzébe!
Kapott a karburátor nagyobb fúvókát, a tű legdúsabb helyzetbe került, a gyújtáson is tekertem kicsit. Vettem etanolt, elkezdtem kísérletezgetni a különböző olajokkal és keverékekkel, melyik tűnik megbízhatóan oldódónak.
Ezután jött a teszt:
1/5 rész etanollal a korábban nagy terheléskor jellemző keményebb járás, ciripelés megszűnt, tökéletesen ment a gép.
Erre felbátorodtam, és feltankoltam. Teletankoltam a paripát, kb 2/3 rész etanol, 1/3 rész benzin volt a tankban. Az eredmény: katasztrófa. Kemény, kopogó járás, rángatás, egyenetlen járás részterhelésnél. Kis gáznál kopogás, mintha kalapáccsal ütném a hengerfejet. Hazaérve gyorsan le is engedtem a tankból mindent, csak kis mennyiségben fogom visszaadagolni bele (mégiscsak 17 liter anyag, nem dobok ki ennyit). Kb 10%-ban hozzákeverve a benzinhez előnyösen befolyásolja a viselkedést. A nagyobb arányú keveréket viszont örökre elfelejtem. Visszakerült a kisebb, 140-es fúvóka, és a tű is szegényebb helyzetbe.
Másik gond volt még a láncvédő kattogása: Tátratúrán többeket is megijesztettem a láncvédőm kattogásával, utána néztem miért van ez? A bakelit és a lánckerékcsapágy közti távtartó alátét sajnos nem gyári volt, és eléggé beledolgozta magát a bakelitbe, kikoptatva azt. Beleraktam még egy gyári alátétet a maszek mellé, így megszűnt a kattogás.
Ha már így nekikezdtem, nem hagytam abba: túrán zavaróan szitált néha a motor eleje, úgyhogy elvittem kicentíroztatni az első kereket, és előtte még féktárcsát is cseréltem, + lefestettem a tárcsát és az agyat is. 30g hiba volt a kerékben, ami eléggé sok egy motor kerekénél. A zavaró szitálás így többé-kevésbé megszűnt, már el lehet engedni 60 körül is a kormányt. A fék még súrlódik kicsit folyton, de várhatóan ha összekopik a tárcsával, akkor megoldódik ez is.
Tehát minden kafa lenne már, csak egy dolog nem: az hogy itt ülök a gép előtt és blogolok, mikor Törökszentmiklóson kellene már lennem Nyakasnál. Csak az eső szakad, késő este óta, szóval a hétvégi túra úgy tűnik bukik... :(
Tehát felújítás, ehhez pedig be kellett vásárolni:
Koyo csapágyakat és viton szimeringeket vettem: ha már megcsinálom, csináljam meg jól, nem? :)
Kisebb gondok voltak közben, pl az egyik csapágy megforgott a blokkban, de remélhetőleg megfelelően sikerült rögzíteni. Ettől eltekintve csak a dugattyú és a malomkerék problémás picit: a dugattyú csörög a múltkori megragadás óta, a malomkeréknek pedig fél foga ki van törve.
Jövőre talán lesz mindegyikből már másik, addig meg így is vidáman megy :)
A váltónak szerencsére nem volt nagy baja, csak a malomkerék alatt lévő görgő volt kiakadva a váltó forgódobján lévő beszúrásból.
Összességében jónak tűnik a blokk az összeszerelés óta, csak mióta nincs sok ciripelés, csörömpölés benne, azóta a dugattyú és a kuplung kerepelése sokkal hangosabbank tűnik, de elvileg ez csak a többi zaj megszűnése miatt van így.
Pár kép a blokkszerelésről itt van:
http://picasaweb.google.hu/gabsicc/MZBlokkgeneral#
Na aztán megpróbáltam amire már oly rég óta készültem: etanolt az emzébe!
Kapott a karburátor nagyobb fúvókát, a tű legdúsabb helyzetbe került, a gyújtáson is tekertem kicsit. Vettem etanolt, elkezdtem kísérletezgetni a különböző olajokkal és keverékekkel, melyik tűnik megbízhatóan oldódónak.
Ezután jött a teszt:
1/5 rész etanollal a korábban nagy terheléskor jellemző keményebb járás, ciripelés megszűnt, tökéletesen ment a gép.
Erre felbátorodtam, és feltankoltam. Teletankoltam a paripát, kb 2/3 rész etanol, 1/3 rész benzin volt a tankban. Az eredmény: katasztrófa. Kemény, kopogó járás, rángatás, egyenetlen járás részterhelésnél. Kis gáznál kopogás, mintha kalapáccsal ütném a hengerfejet. Hazaérve gyorsan le is engedtem a tankból mindent, csak kis mennyiségben fogom visszaadagolni bele (mégiscsak 17 liter anyag, nem dobok ki ennyit). Kb 10%-ban hozzákeverve a benzinhez előnyösen befolyásolja a viselkedést. A nagyobb arányú keveréket viszont örökre elfelejtem. Visszakerült a kisebb, 140-es fúvóka, és a tű is szegényebb helyzetbe.
Másik gond volt még a láncvédő kattogása: Tátratúrán többeket is megijesztettem a láncvédőm kattogásával, utána néztem miért van ez? A bakelit és a lánckerékcsapágy közti távtartó alátét sajnos nem gyári volt, és eléggé beledolgozta magát a bakelitbe, kikoptatva azt. Beleraktam még egy gyári alátétet a maszek mellé, így megszűnt a kattogás.
Ha már így nekikezdtem, nem hagytam abba: túrán zavaróan szitált néha a motor eleje, úgyhogy elvittem kicentíroztatni az első kereket, és előtte még féktárcsát is cseréltem, + lefestettem a tárcsát és az agyat is. 30g hiba volt a kerékben, ami eléggé sok egy motor kerekénél. A zavaró szitálás így többé-kevésbé megszűnt, már el lehet engedni 60 körül is a kormányt. A fék még súrlódik kicsit folyton, de várhatóan ha összekopik a tárcsával, akkor megoldódik ez is.
Tehát minden kafa lenne már, csak egy dolog nem: az hogy itt ülök a gép előtt és blogolok, mikor Törökszentmiklóson kellene már lennem Nyakasnál. Csak az eső szakad, késő este óta, szóval a hétvégi túra úgy tűnik bukik... :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
